Sin City - A bűnös város

Az ismerős panelek használata rendben, csak nem primitíven, ismételve-súlykolva kellene velük nyomulni.
Egy kis levegővétel, izgalmas animáció - ilyen pl. a már említett esőcsíkos vezetés az éjszakában - kellene, és variálni a képi és a szövegpaneleket egy kicsit...

Az nem baj, ha nincs igazán pozitív hős, csak az antihősöket is be kéne mutatni, meg kéne ismertetni (izgalmas képi ötletekkel) a nézőkkel. Nem hiszem egyébként, hogy ezek hétköznapi figurák lennének. A teljesen elfásult kisembereknek ezek a betokozódni nem akaró őszinte antihősök adnák a reményt, ha működne a film...
Egyébként jó az érvelésed itt (is), csak a film nem méltó hozzá...

Marv viszont SZVSZ nem "egy kurva" miatt éldozza fel magát: találkozván a szerettettel rádöbben, hogy milyen mocskos a világ, s az ő egyszerű, de őszinte lelkével ebben nem lehet élni - megszakad hát a szíve... de még egy kicsit "javít" a világon.

A történet (mert tudjuk, hogy itt egy a három, s nincs is negyedik) és az elképzelés a motivációkról jó, de a rendezés - a kivitelezés - pocsék.

Azért reménykedek benne, hogy valaki készít egy igazi Dark City filmet ...

Az, hogy ismerős paneleket használ megint csak a mese műfaji sajátosságainak tudható be, más kérdés, hogy sikerül-e újraértelmezni a paneleket, illetve úgy használni őket, hogy az a néző számára újszerűként hasson. Amúgy az idézet alakokat nem tartom jó példának, mivel alapvetően különböznek a sin city "hőseitől". A sin cityben először is nincsenek pozitív hősök, legalább is olyan értelemben mint supermen vagy Tarzan vagy akár batman. Ezek velejéig romlott, kárhozott lelkek, csak a világ körülöttük olyan szörnyű, hogy hozzájuk képest tekintünk rájuk pozitív hősként. Meg ezek mégiscsak hétköznapi figurák, csak van bennük valami őserő, mindenekelőtt eltökéltség, ami miatt bárkivel szembeszállnak. Az avatja őket hőssé, hogy van még valami, amiben hisznek, és amiért bármit megtesznek. De ez is nem olyasfajta hősies önfeláldozás, mint amit megszoktunk, mert mondjuk Marv egy kurva miatt hal meg. Szóval ezeknek a fickóknak van még ÜGYÜK, ami miatt nem hajlandók megalkudni. És ebbe bele is döglenek, méghozzá úgy, hogy a világ ettől abszolúte nem lesz jobb. Ez szerintem egy értékelhető álláspont, ha azt nézzük merre felé tartunk globálisan. Szóval ezt a nyilván nem túl cizellált világképet tökéletesen ábrázolják a képek. Minden fekete, aztán néha előtűnik egy szín, ennyi a lényeg, amire érdemes odafigyelni, illetve ami hőseinket mozgatja, és amiért képesek meghalni. Szóval ennek a műfaja szerintem a mese, illetve a gonosz mese. Nincs benne csavaros krimiszál, meg veszélyes akció, hisz mindent tudunk előre, a hős végigmegy az úton, legyőzi a hétfejű sárkányt, végül elnyeri méltó jutalmát, kinnyiffan. Merthogy ez a világ ilyen.

Akkor műfaj. Először is tudnunk kéne, hogy mi ennek a filmalkotásnak a műfaja. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ez egy film - mozi - hiszen standard filmszínházak játszák, akárcsak a többi mai mozgóképet.

Ha megnézzük az IMDB-t, az alábbi műfajokat találjuk a Sin City (2005) cím alatt: Action / Crime / Thriller.

Ebből szerintem egyik sem teljesül, de még csak nem is cáfolja, parodizálja ezek kritériumait a rendező, egyszerűen ész nélkül csapong közöttük, mint egy cserfes csitri.

Az akciójelentek - pl. a rendőrautó megállítása - egyszerűen Superman, vagy Tarzan-paródiák, de pl. a tökéletesen másolt Jekyll-Hyde jelenteken is csak röhögni lehetne már, ha nem zavarnának benne a teljesen primitív, gusztustalan poénok és a szaggatósra-számítógép-játékosra vett animáció...

A krimihez épeszű történet kellene, a thrillerhez meg reális, hétköznapi atmoszféra, kitartott bizonytalansági és rettegési időperiódus, és a többi....

Legalább annyi hibáját fel lehetne sorolni a filmnek, mint ahány filmklasszikusból összelapátolták.

Van azért néhány jól sikerült jelenet is a filmben: kiváló pl. az esőben - stilizált eső-vonalakban - való autózás, ahol tényleg érezhető/látható az a többlet, amit a mozgás adhat a képregénynek.

Ez azonban már nem segít; a jelenetek többségében semmi nem jön össze a rendezőnek és a néző kedvét szegi a buta és sokszor bunkó botladozás...

Van egy olyan érzésem, hogy a műfajjal van problémád, és olyasmiket kérsz számon a filmen, ami a műfaji keretbe nem fér bele. Ez nyilván mese, viszont a jó mese, mármint ez esetben a jó képregény mítoszt tud teremteni, amire a nagyszerű intellektuális mozik képtelelenek. Igen, végtelenül leegyszerűsített figurák és történetek, viszont valami nagyon ősi konfliktust, emberi problémát, helyzetet bírnak megragadni. A Marv sztori - szépség és a szörnyeteg - szerintem tökéletes a maga nemében. Ami utána következik pedig éppen azért szar, mert túl van bonyolítva: magyarázgat, lelkizik stb. Szóval az tényleg bugyuta, ebben egyetértek.

Akkor egy lesújtó vélemény is legyen:

FILM NOIR - 4-6 ÉVESEKNEK
-------------------------------

Eza film a létező összes elvárásomat alulmúlta: egyszerűen unalmas. Sőt bosszantóan az. Aki szereti a primitív lövöldözős-rugdosós számítógépes játékokat, annak talán bejön...

Rögtön nem kellene pl. bele a narráció: eleinte még talán vicces a képek, a történet és a narrátor szövege közötti disszonancia, de ugyanazt a 10-20 poént ismételni két egész órán át...
Nem kellene a három történet, egyet kéne rendesen megcsinálni - és rövidebbre fogni az egész terjengős pépet.
A Canon_a_barbár_a_szépség_és_a_szörnyeteg_és_amit_akarsz_sztori igazából csak egy jelenetet tud: erős_ember szétüt a szétütnivalók között, és elgyengül a gyengébb nem gyengécske - ám számára kedves - képviselőjétől.
A lányuralom_sztorin már mosolyogni sem lehet: teljesen erőtlen.
Egyáltalán baj van a nőkkel a filmen. Olybá tűnik: kizárólag a Kevin külsejű és szellemi kéoességű kiskamaszok számára vonzó szintetikus nők vannak a filmen...
Hiába a több tucat filmtörténeti idézert (Godard, James Dean, David Lynch, Hitchcock, Superman, Tarzan, Jekyll-Hide, a zombik és a többiek), olyan benyomása van a nézőnek, hogy a rendező jól bezabált egy maratoni filmlakomán és most véletlenszerűen öklendezi fel a nagy elődök ötleteit.
Unalmas vizuálisan: a képregény szép állóképei úgy vannak mozgatva, mintha a Tom és Jerry lett volna a kiindulási pont...
Na mindegy, majd készül belőle egy számítógépes játék és lehet rá hörögni...

Valószínűleg a forgkönyvből még nem látszott ez a kiegyensúlyozatlanság annyira, de amikor a Marv-os részeket forgatták, meg vágták, akkor tuti, hogy érezték, hogy a többi nem olyan jó. Csak hát mit van mit tenni, azért azok is szerves részei a Sin City univerzumnak, azaz azok is Millr tollából-agyából jöttek. Még egy szentségtörés: a Marvos részeknél elég sokszor a Dobermann jutott eszembe, nemtom mér... ;)

Filmhust támogatom azzal a kiegészítéssel, hogy szerintem az első két sztori is rendben volt, bár a csúcs tényleg a Marv epizód, ami a filmirodalom egyik gyöngyszeme véleményem szerint. Utána mélyrepülés. A Dwight (remélem jól írom) sztori szerintem egészen béna volt, hülye idétlenkedés, agyon csavarva, de átütő erő nélkül, végigunatkoztam. A Hurtigan-nek sem kellett volna visszatérnie, bár Bruce-szal ki lehetett bekkelni, a vége meg aztán ... na ne is beszéljünk róla.
Ezen egyébként jót vitatkoztam egy haverommal, aki szerint az egész film zseniális.
Szóval szerintem a Marv-ig tökély a film, de mindent el is mondott, minden poént le is lőtt Rodriguez. Aztán elfogyott a muníció, meg az önkontroll.

Biztos megköveztek érte, de én kicsit többet vártam sztoriban. A gond, hogy Marv kalandjával olyan magasra tette Rodrigez a lécet, hogy aztán egyfolytában leveri (se előtte, se utána egyik epizód sem olyan humoros, véres, burjánzó, élvezetes). Nagy szerepe van ebben mikirukinak, aki mindenkit lejátszik a filmben.
A látvány nagyon jó, viszont a dzsekibojos rész túl hosszú és nyúlós. Jó, jó, de mégsem éreztem azt, mint pl. amikor megnéztem a Sympathy for Mr. Vengeance-t...

És most gyertek és szedjétek le a fejem... rúgjatok még... alázzatok porba...

Nagyszerű alkotás, ez aztán a képregény-adaptáció, kellemes meglepetés volt számomra.

Mit akarsz, te se láttad háromnál többször, teeeee!:D

Csak harmadjára?
Béna maga, émmondom:-)

Tényleg minden szava igaz.

Kitűnő kritika, minden szava igaz. Ezen írás és a Filmvilág világbajnok borítója (amelyen maga Jessica Alba pózol) arra sarkall, hogy hirtelenjében harmadjára is megnézzem e páratlan mozit.