Tamara

Ennek nagy részét már beírtam egy másik helyre, bocs attól, aki esetleg már találkozott vele, de inkább ide illik. (Még kezdő vagyok, ha nem is fiatal.)

Nem láttam a Macerás ügyeket, de ami a Tamarát illeti: hát remélem, hamar elfelejthetjük. Szerintem nagyon gyenge. Nincs forgatókönyve. Egyetlen valamirevaló karakter van benne, a Kovács Ági (?) által játszott feleség. A két fiú olyan, mintha székely lenne, a legrosszabb fajtából, különösen az idegbeteg Demeter. (Ex-romániai határmenti magyar vagyok.) Egy normális mondata nincs.
Van a filmben egy-két ötlet, de ezek szerintem akkor "ütnének" igazán, ha fel lehetne fűzni őket valamilyen történetre. Így kicsit öncélúnak tűnnek, és önmagukban kevesek ahhoz, hogy elvigyék a filmet.
Egyébként a forgatókönyv-hiány szerintem általános jelenség a mai magyar filmek esetében. Abszolút kívülállóként (1 db személyes ismerősöm nincs a filmiparban) igen erősen "magyarfilm-szurkoló" vagyok, de elég fölöslegesnek tartom ilyen filmekre pazarolni az állami támogatást. Forgatókönyv-íráshoz pedig (szerintem) idő és türelem kellene, nem (elsősorban) pénz.
Egy ismerősöm mutatta egyszer, hogy egy amerikai szakmai folyóíratnak szánt cikke éppen melyik szűrőnél tart (az interneten megnézhető volt). Na ekkor kicsit ledöbbentem azon, hogy milyen is az, mikor egy orgánum ad arra, mi jelenik meg nála. Szóval, nálunk sem ártana az ilyesmi, filmek terén sem. Annyira nem nagy ászok ezek a mi rendezőink, hogy - az előbbiekben emlegetett rendezői bravúrok mellett, amire, mellékesen, csak nagyon keveseknek van szemük - olyan forgatókönyvekre is fussa, amibe bűn lenne beleszólni.
Nem tudom, mibe kerülne a forgatókönyvek alaposabb kontrollja, de szerintem az adja egy film "lelkét", úgyhogy biztos behozná az árát.

Gondolkoztam a dolgon.

Szerintem a Tamara kicsit olyan volt, mint a Delicatessen (már ha így kell írni) - és az Amelie az meg milyen jó lett már!

Úgyhogy hajrá Hajdu Szabolcs!

T. fv!
Mivel én annyira bölcs vagyok, hogy egyetlen hozzászólásból fel tudom rajzolni egy ember lelkének térképét, hadd kérdezzek már rá, hogy lehet valaki ilyen ellentmondásos figura, mint te? :-)
Egyfelől valamilyen szinten empátiával közelítesz a filmhez, aztán meg leírsz olyat, hogy azért ez nem "tipikus szar magyar film" - ami amellett hogy egészen picit általánosítás, még helyben is hagyja a szokásos előítéletet, hogy a magyarok csak depressziós-nosztalgiázós filmeket képesek csinálni.
Szerintem.

(szóval milyenek a tipikus szar magyar filmek? :-) )

Csak az a baj, hogy nem elég jó.

Hiába minden hangulat meg szépség, nincs sztori, és helyenként elég gyenge a színészi játék is. Hiába jó magyar viszonylatban a T, sajnos nem állja meg a helyét önmagában.

A legtöbb, amit el lehet róla mondani, az az, hogy nem egy tipikus szar magyar film.

Ez is valami.

Először is: Ennél sokkal szarabb filmek sokkal több pénzbe kerültek.
Egy film nem attól jó, vagy nem jó, hogy hányan nézik meg. Ott van a MagyarV, ami egy kalap szar, de agyon volt reklámozva és ezért megnézték sokan, mivel a társadalom jelentős tömegei számára az első számú moziajánló forrás a reklám. Sajnos azonban ha be is mennek egy agyonreklámozott filmre az emberek és szar (Apám beájulna), akkor újra meggyőzi magát arról a néző, hogy na, magyar filmre se ülök be a következő 10 évben. Szóval ilyen szempontból szar filmet reklámozni még kártékonyabb dolog.

Aztán: Ha ez (is) egy koporső szög volt (csak?) a magyar filmgyártásanak, akkor igen szép lesz a sír, várom a virágokat is.

A színdarab és film közti különbségről annyit, hogy pl ha elolvasol egy könyvet, akkor már vársz vmit a filmben, vagy fordítva. Általában mindig az a jobb, amit először látsz (olvasol). én pl ha megnéztem volna a színdarabot, biztos hiányoltam volna belőle a színes állatokat (vagy voltak?) esetleg a szép tájat.

Ez a film szép volt és nagyon lehetett érezni azt, hogy Hajdúszabi készítette.

Lehet hogy nem tudom, mi fán terem a romantikus vígjáték, de legalább le tudom írni, vazze!
Mellesleg a Tamara romantikusabb, és "vígjátékibb", mint akármelyik Meg Ryan-féle ostobaság, amit te rv-nak hívsz.

T.

ui.: ugye nem azt akarod mondani, hogy Európa expressz, meg Magyar vándor kell a népnek, hogy ezektől majd megjavul a magyar filmgyártás...

Romatikus vígjáték? :-))))) Na, ezen röhögtem! Ezek szerint azt se tudod, mi fán terem.
Ez meg a másik baj, hogy azok a dolgok amiket felsoroltál, (képek, disznók, atmoszféra) elég ahhoz hogy a sznob köcsögök élvezzenek egy ilyen izét. És hol a történetmesélés? Azt kéne először megtanulni Szabika! Ti meg olvassatok népmeséket, az legalább történetmesélés!

tóthgéza, itt valami félreértés van; ez egy romantikus vígjáték, amit megnézel, rácsodálkozol a képekre, röhögsz az állatokon, és élvezed azt a népmesei atmoszférát, amit megteremtettek az alkotók. De ez lejön a plakátról is, miért nézi meg az olyan, akinek mondjuk Meg Ryan a kedvenc színésznője? Ennél sokkal "sznobabb" filmek készülnek errefelé, nem kéne rásütni olyan bélyeget, amit nem érdemel meg.

Ez is csak egy szög filmgyártásunk koporsójában. Sajnos még mindig sok a sznob köcsög.

Látta valaki az eredeti, színpadi változatot a Stúdió K-ban? Véleményem szerint ahhoz képest nem működik a film annyira. A színpadi változatban a szereplők beszéltek halandzsanyelven, amit a színpad szélén ülő HSZ fordított (szövegkönyvvel a kézben); a filmbe egy az egyben átkerült az előadás szövege, felépítése, mittudomén, de ami színpadon működött (pl.a fordítás-'geg' miatt is, ami elemelte az egészet), az a filmben időnként zavaróan művinek hatott. Hogy ne legyen félreértés: NEM a sültrealizmust kérem számon a filmen, mert HSZ munkássága nyilvánvalóan nem arról szól, hanem valamifajta hitelességszerűséget, amit úgyse tudok jobban megfogalmazni, más talán igen.
Szóval minden elismerésem/nagyrabecsülésem Hajdu Szabolcsé és nagyon szívesen dícsérném a Tamarát, de csak a 'nagyon szép' megy fenntartások nélkül. (például már a színházi változatnál IS úgy éreztem, hogy a második felére kissé leült..)

Szerintem a Tamara egy nagyon jó film.
Külön nézői köszönet Szaladják Pistinek a képért, Esztán Mónikának a brilliáns díszletért és a Darvas családnak a zenéért...HAJRÁ TAMARA!
S.juli.

A film lezárása valóban váratlan, de egyáltalán nem meggondolatlan, sőt éppenhogy elgondolkodtató. A nézőben önkéntelenül felmerül Krisztián tényleg elutazott-e? Szerintem azért a rendező nem hagyja nyitva ezt a kérdést sem.

Azért szeretném itt még külön kiemelni a film - nemcsak szerintem - legkáprázatosabb vonását, az állatok beszédét. Az hogy állatok beszélnek a filmben, nem újdonság, az hogy halandzsa nyelven, amit a nézőnek külön feliratoznak, talán újdonság, talán nem az - én nem tudom. Hajdu viszont annyira kidolgozottan, annyira ötletesen és olyan találó humorral adja vissza a filmben más-más nyelvet beszélő házállatok szóhasználatát, mint a gondolat-kifejezés eszközét, ami hihetetlen nyelvérzékről tanúskodik egy olyan területen, ahol mondanom sem kell, mennyire nehéz elkerülni a gagyit. Az állatok beszéde nemhogy nem gagyi, hanem rendkívül jellegzetes, precízen szellemes és elképesztően újszerű. A hiperaktív kakas flúgos hamari beszéde, a méltóságteljes fehér ló szürrealista (Rene Margritte varázslatos, de egyben talányos festményeire emlékeztető) életképek közt kiötlött megfontolt kommentárjai és főleg az életből kivénült ökör lassú, költői hexameterei, mind mind olyan sajátos nyelvi bravúr, ami önmagában is megérdemel minden elismerést. Talán nem kell mondanom, hogy ebben a filmben azonban mindez csak a jéghegy csúcsa. Hajdu Szabolcs a Tamarával bizony messze magasra emelte a mércét.

off: Szani, ne beszélj hülyeséget, ma bárki elvégezhet bármilyen egyetemet, talán az orvosi és az ógörög kivételével ;-)

Rupert, az index szerint (http://index.hu/kultur/cinematrix/?main&filmid=18017) 50 millióból készült, ami ugye piskóta (gondolj bele, mennyit kellett fizetni annak, aki a malacot festette :-) ) Reklámra sem jutott annyi, mint mondjuk a Kontroll vagy a Szezon esetében (utóbbinál add hozzá a Moszkva tér lendületét is!). Tehát szerintem csak senki nem hallott róla, különben már mindenki erről beszélne, annyira szerethető kis film, fölüdülés a sok világfájdalmas mozi között.
Nekem egyedül a végével volt problémám, elég hirtelen vágta el HSZ a fonalat, nézőként kíváncsi lettem volna még pár dologra...

Szerintem nem az a kérdés, hogy normális-e a rendező, vagy sem, vagy az, aki a filmet megnézi – HA EZ ÉRDEKEL végezd el a PSZICHOLÓGIA szakot, valami akkreditált felsőoktatási intézményben , (bár kétlem, hogy erre akár halvány esélyed is lenne ilyen agresszív attitűddel) majd sokéves szakmában eltöltött tapasztalattal a hátad mögött végezz körültekintő felmérést ebben a témában. Akkor esetleg tapasztalatod oszd majd meg másokkal is. Kérlek MOST még NE!

A kérdés MOST az, miért jó ez a film, vagy miért nem? Szerény véleményem szerint ez a film egy varázslatosan eredeti, festőien megkomponált és egyben remek humorú alkotás, bravúros színészi alakításokkal. A kivalló forgatókönyvet, a hangulatában a filmhez maradéktalanul illeszkedő zenét, a különlegesen ügyes operatőri munkát, a bravúros vágást és az egyformán színvonalas színészi teljesítményt a markáns rendezés olyan harmóniába hozza, amelyre fiatal filmesek csak nagyon elvétve képesek. Hajdu Szabolcs valóban jellegzetes és jó filmet készített és ezzel nagyon is megérdemelte a 35. Magyar Filmszemle különdíját. Mármost, hogy ennek ellenére mégis milyen hibákkal küzd a film, azt majd remélem elmondjátok ti, mert hibák azért nyilvánvalóan mindenhol akadnak, Béres Dániel nagyon értő és nagyon meleghangú kritikája ellenére is.

Megnéztem, és ha lett volna nálam tojás, vagy paradicsom, megdobáltam volna a vásznat, aztán egy bicskával szétszabdaltam volna. Ki merem jelenteni, hogy nem normális, aki ilyen filmet készít, (százmillióból, és 500-an sem nézik meg az első héten, anyád) és az sem, akinek ez tetszik. Gyerünk, mondjátok, hogy én sem vagyok normális, naná, hogy nem, mert voltam olyan állat, hogy megnéztem.

azt hiszem, reg nem láthettunk ilyen szép filmet. csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg a Tamarát!
és nagyon jó az előtt futó Fluxus című kisfilm is, ami Csáki László alkotása.