Bezár a Bem mozi

múlt héten kinyitott újra a Bem! jobbak a filmek, büfé van

Csak röviden: Most láttam a Jónás és Lilla c. Alain Tanner filmet.
Azon kevés alkotások közé tartozik, mely a világ jelenlegi helyzetéről és jövőjéről nagyon okosan beszél. Tanner nem túl optimista (pedig nem is Magyarországon él, hanen Svájcban).

Én nem érzem az átütő erőt a fiatalok filmjeiben sem. Még Pálfiét, ami tényleg a témába vág, sem éreztem kellően átgondoltnak – a zseniális kivitelezés ellenére SEM. (Faur első és Török új filmjét még nem láttam.) Én amúgy is minden szempontból kártékonynak tartom a fiatal filmesek bálványozását - kártékony a személyiségükre nézve is (ez mondjuk engem kevésbé érdekel, mert nem kívánok velük személyes kapcsolatot kialakítani, és nem csak azért nem, mert egy virtuális személyiség vagyok), de kártékony a filmjeik minőségére nézve is, mert nem ösztönzi őket az önvizsgálatra, a továbbfejlődésre.

Tegyük föl, hogy egy műalkotás esetében a „tartalmat”, meg a „formát” külön lehet választani. (Persze ez nyilvánvaló hülyeség, de tfh.) Nos, akkor azt lehetne mondani, hogy „tartalmilag” azért nem tudnak újat mondani, mert ha őszinték akarunk lenni, rajtunk kívül álló okokból, nem igazán tudjuk értelmezni, még most sem, hogy mi a fax is történik velünk. Esetünkben tovább súlyosbítja a problémát, hogy a filmes szakma nagy része (egzisztenciálisan mindenképpen) a magát „baloldali”-nak, vagy „liberális”-nak nevező, a volt pártállami diktatúrához ezer szállal kötődő, neolibbant elit érdekköreibe tartozik, ezért csak az ő perspektívájukból tudja szemlélni a történteket.
Azt meg a vak is látja, de Én ki is merem mondani: „formai” szempontból Bódy Gábor óta semmi jelentős nem történt a magyar filmművészetben. (Ildikó néni is csak azt nyomassa, női hangszerelésben.) Esetleg Tarr.

Egyébiránt kívánatosnak tartanám, ha politikai kérdésekben is legalább olyan őszintén tudnánk egymással beszélni, sőt vitatkozni, mint mondjuk ízlésbeli kérdésekben. Ehhez persze először is azt kellene elérni, hogy ne legyenek tabutémáink, és mindenki őszintén fel merje vállalni a véleményét, minden körítés nélkül. Én, virtuális személyiségként, minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.

Esterházy, Nádas nekem is nagy csalódás volt. Nádas becsületére váljék: ő azért egy bocsánatkérést szorgalmazott. Nem csak ezért, de őt továbbra is nagy írónak tartom (Esterházyt nem).
Konrád esetében egyszerű felállítani a diagnózist: szétszívta az agyát, teljesen egyértelmű.
Kornis meg még 2002ben egy TV műsorban kifakadt, hogy már látja előre, hogy ha a fidesznácik végre elmennek és jön a felszabadulás, akkor majd azt fogják harsogni innen-onnan, hogy visszajöttek a kommunisták, és mennyire nem lesz majd igazuk. Ebben speciel egyet tudtam vele érteni: nem jönnek vissza a kommunisták – hiszen EL SE MENTEK! 89-90ben még lehetett kommunistázni, 2002ben meg már nem lehet? Miért? Azért, mert az SZDSZ összeállt a kommunistákkal? Most persze próbálja menteni a menthetőt, hogy a jobboldal meg a baloldal (azaz ők, a világra nyitottak, szemben a begyepesedett konzervatívokkal) valójában azonos szinten vannak, a problémák gyökere ennél mélyebben található, ti. ott, hogy mi, magyarok ilyen kis szar alakok vagyunk, akik nem tudnak szembenézni magukkal, szemben Kádárral, aki egy zseni, mert mielőtt még alászállt a pokolba, megsejtette a mi problémáink lényegét (az általa belénk programozott mentalitást), meg amúgy is. Hát én meg azt mondom, inkább a ballibbant értelmiségnek kéne szembenéznie magával:

Teccettek volna nem összeállni Kádárék utódpártjával.
Teccettek volna nem tabutizálni a cigánykérdést.
Teccettek volna nem eladósítani az országot. (Ebben a „jobboldal” is ludas.)
stb.

Akkor most nem lenne kurucinfó százezres olvasótáborral, nem lenne Jobbik 15százalék. Fidesz meg a vérfarkas az lenne, úgyhogy nácifasisztázni lehetne őket is (mint ahogy ezt rendre meg is tették/teszik), ergo lenne kiken kiélni az ilyen irányú igényeiket is. MUHAHA.
(Félreértés ne essék, a fityiszen is van mit fikázni, de ott legalább kevesebb a vegytiszta BOLSEVIK, KOMMUNISTA. És a mai, jórészt volt KOMMUNISTÁK által vezérelt újkapitalizmushoz – azaz leegyszerűsítve, a multinacionális vállalatok világuralmához - is kritikusabban viszonyulnak. A kultúrpolitikájuk szánalmas volt, de ennél már csak az a szánalmasabb, ha valaki emiatt rákosiékéhoz hasonlítja őket.)

Nem mentség FM számára, de az elmúlt 15-20 évben mindenki sokat hülyült, romlott, netán aljasodott! (Esterházy, Nádas, Konrád stb.)
Pl. hogy Szabó István Édes Emma, drága Böbe c. filmjén kívül nem készült (az is 1992-ben!) egyetlen komolyan értékelhető magyar film sem, amelyik a rendszerváltás (=Kész Átverés Show) traumáját mutatná be!
Miközben pl. Jancsó is minden kutyaszart aláírt! De az ország lepusztulását a fiatal filmeseken kívül (Hajdu Sz. Pálfi, Török, Faur stb.) más alig veszi észre!

Hoppá! Valaki érti is, hogy mi megy a világban! Hogy ez az új-kapitalizmus semmiben sem hasonlít a régihez! (Filmeknél maradva: Vérző olaj vs. Michael Clayton)

Kösz.
Néhány megjegyzés:

„Senkinek nincs joga megszüntetni mozit, mert ott vetítik a filmjeinket.” (S.P.)

Hát ebben spec. (sajnos) tévedni tetszik, kedves Pali bá!


„Ezt akartuk, nem? Azt akartuk, hogy kapitalizmus legyen...”(nemtomki)

Szerintem többpártrendszert+piacgazdaságot akartunk(akartatok), ami lehet jó is, meg rossz is, mindenesetre ennél, ami most van lehetne jobb (nem csak elvileg, hanem gyakorlatilag is).
De ha már a kimitakartnál meg a kapitalizmusnál tartunk, egy kis fél-off.

Fehér Márta, 1991:
„-Mit tart ma Magyarországon a legégetõbb kérdésnek?
-Jelenleg csak fenyegetõ folyamatokat és fejleményeket látunk, lehet, persze, hogy ez az én egyéni pesszimizmusom következménye is. Csak nagyon hosszú távon, ha a felelõsségérzet, az emocionális kimûvelõdés igénye sokakban felébred, akkor majd belátjuk, hogy ez a bizonyos kapitalizmus sem az igazi megoldás. Ehelyett is valami más kellene, mert nemcsak a szocializmus volt szörnyû, de majdnem ilyen szörnyû vagy más vonatkozásokban szörnyebb a kapitalizmus. Veszélyesnek tartom, hogy Magyarországon a politikai gondolkodásban csak ez a két alternatíva van jelen. Az eddiginél a másik alternatíva vitathatatlanul jobb, csakhogy ebbe a hamis dichotómiába nem szabad belemenni. Ha valami nem fekete, attól még nem biztos, hogy fehér. Lehet piros, zöld, kék, sárga.”

Nos, ez a Fehér Márta 2008-ban letette a hűségesküt a magyar vadkapitalizmus leggerinctelenebb, legkártékonyabb (mentalitását és módszereit tekintve BOLSEVIK) férge mellett:
http://ots.mti.hu/news.asp?view=2&newsid=49086

Magyar értelmisi rulez! :)))

első nap: http://www.youtube.com/results?search_query=bem+bucs%C3%BA&search_type=&aq=f

„A tőkés libertariánizmus lényege nem az, hogy olyan feltételeket hozzon létre, amelyek a piacelmélet szerint a közérdek optimalizálását fogják eredményezni. Ez az ideológia egyáltalán nem a közérdeket tartja szem előtt. Sokkal inkább az a célja, hogy védje és intézményesítse a gazdasági hatalommal rendelkezők jogát arra, hogy azt tehessék, ami pillanatnyi érdekeiket a legjobban szolgálja, anélkül, hogy a következményekért nyilvános számadással tartoznának. Így a hatalom olyan intézmények kezébe kerül, melyek nem érzékelik az igazságosság és környezeti egyensúly problémáit.
Gondolkodó, intelligens emberek millióit – akik egyébként jogosan bizalmatlanok a nagy hatalmú állammal szemben, de hisznek a becsületes, kemény munkában, mélyen vallásos értékeket vallanak, és kötődnek a családhoz, közösséghez – vezetik félre a tőkés ellenőrzés alatt álló médiában állandóan ismételgetett hamis információkkal és elferdített szellemi és erkölcsi gondolatvezetéssel. Olyan politika próbálja a saját oldalára állítani őket, amelyik értékeik és érdekeik ellen hat. Azok pedig, akik a legjelentősebb vállalati, egyetemi, politikai, kormányzati és más intézményekben dolgoznak, úgy találják, hogy a kultúra és a jutalmazási rendszerek annyira összefonódtak a tőkés libertarianizmus ideológiájával, hogy nem nagyon mernek ellenkezni, félve attól, hogy ezzel kockára teszik az állásukat és a karrierjüket.
El kell oszlatnunk a bennünket önpusztító kulturális révületben tartó illúzió és megtévesztés homályát, és segítenünk kell a gazdasági rendszerek olyan átalakítását, hogy az az embereket és az életet szolgálja.”
D. C. Korten

Nem vágjátok. A BUFI árulja a cuccait. Eredményhirdetés után "csodák csodájára" valakik majd szarérhugyér' fogják elvinni ezeket az ingatlanokat. Leszarják kit mennyire buzerál a nosztalgia, hogy milyen jókat boroskólázott ott. Aláírhatjátok, szart sem ér. Mozi bezár, épület elad, butik megnyit.

Silenzio: Tök igazad van. Kéne az összefogás. Csak nem ilyen pimf témákban. Ennél sokkal nagyobb bajok vannak, amiben a magyar filmszakma nem tart össze, és saját magát emészti fel.

2. Sajnos kapitalizmusban élünk. A kapitalizmusnak meg kurvára nem fog hiányozni a Bem mozi. A másik topicban írt gondolatodat ide applikálva (és a lényegét idézve): nem biztos, hogy ennyi művészmozira szükség van (ahogy multiplexre sem, de ez másik téma). Inkább legyen csak 10, de azok ne legyenek lepusztulva, és használják ki az egész napot vetítésre. Ebben kéne, látod, az összefogás - hogy értelmes rendszer legyen, amiben a pénzek hatékonyan vannak felhasználva (persze tartok tőle, hogy a bezárással nem feltétlenül ezt akarják elérni).

torfer: Az a baj, hogy filmjeid is olyanok, mint a riposztjaid...

Én már az elején aláírtam (de nem mondom meg, hanyadik vagyok;)

Kérdés, hogy el lehet-e érni valamit az ilyen peticiózgatásokkal. (Arról nem is beszélve, hogy ezek nem is hivatalos aláírások.)

Gézukám, maradj otthon és ülj a géped előtt, az a te világod...

Gratulálok, Uraim! A kultúra csak úgy tombol itt a fórumban is, a helyzethez illően, ami nemes összefogásra kellene, hogy buzdítson. Mindig tanulok valamit ebben az országban, újra és újra.

Aláírtam a petíciót. Jó lenne, ha mások is így tennének, mert én még csak a 489. voltam.

Ferikém, - a filmjeidet nézve - ezen e nélkül is el kéne gondolkodnod...

ha hagyjuk a Bem Mozit bebukni, nem vagyunk filmesek...

Kár. Árához képest elég jó volt a száraz vörös.
Ha jól emlékszem, kétszer is hánytam a WCben.