A Filmvilág januári számából

Tarr Béla, Radványi Géza, Amerika, Youtube-sokk

TARR BÉLA
Tarr azok közé a nagy „folyamatrendezők” közé tartozik, akiknél nem történetet látunk, hanem egy véletlenekből épülő, mégis megállíthatatlanul, monoton, ugyanabba az irányba tartó folyamatot, melynek mindig ugyanaz a vége. Ha Antonioni az eltűnés folyamatának festője, és Tarkovszkij az eltűnésből való újjászületés körforgásáé; ha Jancsó a szabadság és elnyomás variálódó, ritualizált történelmi dialektikáját koreografálja, akkor Tarr azt a folyamatot koreografálja, ahogy ez a dialektika egyetlen monoton körforgássá, az „örök visszatérés” folyamatává, a kör bezárulásává változik át. „Isten görbe vonalakkal is egyenesen ír”, szól a mondás, és ez igaz e négy nagy folyamatrendezőre is: Antonioninál az eltűnés, Tarkovszkijál, a feltámadás, Jancsónál a hatalom végső leszámolása, Tarrnál pedig a lehetőségek körének a végső bezárulása az az elkerülhetetlen végállapot, ami felé – bármi történjék is a történetben – minden halad.

Tarr Béla: A londoni férfi

RADVÁNYI  GÉZA
A 100 éve született Radványi Géza a magyar film egyik nagy legendája. Nevét a világ 1947-ben tanulja meg, a Valahol Európában láttán együtt említik Viscontival, Rossellinivel, De Sicával, Szőts Istvánnal – mint akik elsőként értették meg, mi lenne az új világban a mozi dolga. A háború után, mikorra nyilvánvaló, hogy a „meseautó”, utasaival együtt, itthon is beszáguldott a szakadékba, a filmezést nálunk is újra fel kell találni.

AMERIKA-PARANOIA
A 9/11-es terrortámadást követő válaszcsapás, a Patriot Act, az iraki háború, Abu Ghraib botránya a jelek szerint többet ártott Amerikának, mint a terrorizmusnak. Talán még a vietnámi háború idején sem látszott ennyire sötétnek Hollywood Amerika-képe. A mai paranoia-filmek, háborús mozik, sőt a horrorok és slasherek szerint az ellenség odabenn van: a mai Amerika elsősorban önmagától retteg.

YOUTUBE-SOKK
A filmszakma (filmesek, kritikusok) mintha csak most ébredezne a sokkból, amibe az interneten elszabadult amatőr képgyártás cunamija után került. Pedig a videómegosztókon a Lumiere testvérek szelleme kísért, a mozgókép hőskorát is az egész világot filmre venni vágyó szenvedély hajtotta: filmezzünk le mindent, ami él és mozog.