Belestünk Pascal bordélyába

Köteles példány

A világ végére készülünk, de a vártnál hamarabb jutunk el a Vízművek telepére. Pár méterrel Budapest közigazgatási határától a lepusztult ülepítő inkább tűnik elhagyatott titkos szovjet atomreaktornak, mint egy békés célt, tudniillik az ivást szolgáló ipari létesítménynek. Hulladék, törmelék és töménytelen mennyiségű beton mindenütt, a bejáratnál három ugató és felénk ügető kutya láttán fordul meg először a tudósító fejében, hogy a szórólapozás mellett kellett volna maradnia. De itt vagyunk, a Bibliotheque Pascal leglátványosabb, harmadik forgatási fordulóján.

Bilincsek, kések Pascal egyik szeparéjában

Szűk kis betonfolyosó vezet be a tetthelyre, ide egyedül már nem merészkednénk, Angelusz Iván producer vezet minket. Aztán némileg kinyílik a tér, de a félhomály nem oszlik. Feszült figyelem szegeződik a képernyőre: egy kis szobában szőke, kékszemű Kis herceg tátog, miközben arcát a diszkógömb fényei simogatják. Hajdu Szabolcs félig felemelkedik a rendezői székből, majd Ennyi!-t kiált. Levegőt vehetünk.

Itt egykor ivóvíz készült

Pontosan nem tudjuk, hol vagyunk, csak azt, hogy valami alatt. Mélyen belógó betongerendák, átívelő elemek, alacsony belmagasságú terek, kis, kamraszerű lyukak vesznek minket körül. Ezek a kis, kuckószerű szobák a Bibliotheque Pascal titkos bordélyház lényegi helyiségei, mindegyik egy-egy irodalmi figuráról elnevezve: Desdemona, Dorian Grey, Jeanne d'Arc, Lolita, Kis herceg - az utóbbiban zajlanak épp a forgatási munkálatok. Az egész olyan szép, mint a szexuális eltévelyedések és a világirodalom találkozása a boncasztalon.

A környezet nehezen leírható, viszont szabályosan fojtogat. Az egyik szobát fehér, csillogó műanyag tapéta borítja, ezenkívül csak egy kis fekete ágyszerűség és egy porszívó található benne... A következő helyen hatalmas műfallosz fogad minket a falon, a kristálycsillár mellett. Fej nélküli babák, keresztek mindenből, a falat könyvek kitépett lapjai borítják be. Kis strandon homokozó, vödör, lapát, vibrátoros virágok. A Kis herceg bolygója felett a kisbolygóról szegecses bőrcsíkok lógnak le. A szobákat összekötő folyosón neonfény és szembántó csíkozás vágja gyomorszájon az amúgy is eléggé szíven ütött látogatót. Egy szinttel feljebb megyünk.
 

Nem egy hagyományos Szabó Ervin-fiókkönyvtár

Itt furcsán kinyílik a tér: az ülepítők hatalmas medencéi láthatóvá válnak, ők ültek eddig a nyakunkon. Mindenhol pusztulás és enyészet az úr. Ahol viszont mi is járhatunk, szűk folyosók, terek, alacsony terek, atomérzet jelzi, ez a hely nem azért épült, hogy bárki embernek érezze magát. Itt a víz az úr. Vagyis a hűlt helye. Egy folyosó végén jutunk el egy galériás, kétszintes helyiségbe. Ez a Bibliotheque Pascal közösségi tere, egy könyvtár-bár-lokál. "Mondj nekem mocskos dolgokat!", "Viktoriánus erotikus irodalom", "Szodómia és interpretáció" - a polcokon ilyen feliratok egyértelműsítik, hogy itt az ifjúsági irodalmat is valószínűleg másként kell értelmezni, mint gondolnánk. Kézbe veszek pár könyvet - Gergely Márta: Gyárváros, előre!, Filmelmélet 1968/II - pornográfia. A falon Frank Sinatra, Hitchcock, Jack Nicholson portréja. A díszlet teljesen kihalt, poharak, italmaradékok, éles, mindent átható szag, fekete tárgyak  és falak vesznek minket körül. Minden tiszteletünk Esztán Mónika látványtervezőé. Kifelé innen.

Keresztek, gyertyák, korom, egy humánus film kellékei

Kint angol színészekbe botlunk, akiket Lovas Nándor castingos szerint ár-érték arányukat tekintve nagyon megéri megszerezni, adott esetben magyar kollégáiknál is olcsóbbak. A különleges helyszínt egyébként a film szponzorául szegődött Vízművek bocsátotta a rendelkezésre. Jól haladnak a felvételek: Hajdu arca gyűrött, szabadkozik, hogy nem tud nyilatkozni, mert beteg és még rengeteg dolga van aznap, ezért a többiekre vetjük magunkat. A filmnek nemcsak ilyen nyomasztó forgatási etapjai voltak, a marosvásárhelyi rész (amelyről mi is beszámoltunk a Filmtett segítségével) sokkal felszabadultabb volt, jóllehet Török-Illyés Orsolya, a főszereplő Mona megformálója, Hajdu felesége szerint nagyon megerőltető volt, mert ott saját lányuk, Lujza is játszott, nyolca napig nem túl jó körülmények közt, éjszaka, hidegben, ami nyilván duplán megterheli-stesszeli a szülő-filmkészítőket.

A történet szerint a furcsa életű Mona Londonba, ebbe a furcsa bordélyházba keveredik - de a színésznő szerint a film története csak egy szegmense a műegésznek, az egy sokkal komplexebb szerkezet által áll össze, ezért nem érdemes a cselekményre koncentrálni. A terepszínű kommandósruhába bújt Török-Illyés Orsolya ezek után elvonul, mert befonják a haját, hogy aztán egyéb átváltoztatáson is átessen. Elég nagy macera, ahhoz képest, hogy az előző nap még latex ruhában gyömöszölte két hasonló öltözékű férfi (és fény derül a bent látott porszívó funkciójára is, ám a részletek már korhatárosak lennének, úgyhogy eltekintünk tőlük).

Török-Illyés Orsolya háttérben a levágni vágyott fűvel

Kíváncsiak lennénk annak a szóbeszédnek az igazára, miszerint Hajdu e film után abbahagyja a filmrendezést. Török-Illyés szerint egy kis pihenés, konszolidációs időszak tényleg rájuk férne, ő legalábbis vágyna egy olyan tevékenysegre, amelynek eredménye egyértelműen örömteli - a színésznő szerint ilyen mondjuk a fűnyírás. Az biztos, hogy a filmkészítés nagy energiákat követelő feladata nem zárul le megnyugtatóan, egy film megítélése mindig bizonytalan és sosem állandó, mindig változó. Maga a forgatás macerás ügye ugyanakkor nem zavarja: a külső átalakulások sora, illetve a film készítésének szakaszokra bontott mivolta inkább segít a heterogén Mona felépítésében, megformálásában.

"Én csak egy kis része vagyok - magyarázza a színésznő, amikor Mona figurájának felépítséről kérdezzük - ki vagyok szolgáltatva az alkotótársaknak." Persze ez egy kreatív kiszolgáltatottságot jelent. És milyen lesz a film végkicsengése, érzelmi vépontja? "Humánus"- hangzik a válasz, amit a betonsilók és szexuális segédeszközök árnyékában kissé nehéz elhinni.

A 13 éves Orion Radies itt még nem sejti, hogy neki is jut egy szoba...

Egy nem kevésbé érdekes napokon és történéseken áteső szereplővel is beszéltünk: Orion Radies angyali arcát láttuk a érkezésünkkor a monitoron. A fiú emlékezeteset alakított a Fehér tenyérben, a 10 éves Dongó megformálásával. A most 13 éves fiúnak kis, viszont annál viszontagságosabb szerepe van - a kellékek és a hely ismeretében arról érdeklődünk, hogy a szülei vajon nem aggódtak-e a szerep miatt. De kiderül, hogy a kiskorú szereplőt anyja is elkísérte a forgatásra, így hát minden rendben - és valószínűleg mi is rég voltunk 13 évesek. Radies elárulja, hogy eddig Magyarország az egyetlen európai ország, ahol járt, de nagyon kedveli, ahogy szülővárosát, Vancouvert is, amely "Kanada legjobb helye". Kiderül, a fiú lassan abbahagyja a sportszerű tornát, mert rengeteg időt vesz el, mást nem lehet mellette csinálni. Ügynöke, menedzsere még nincs, de Radiesnek eltökélt szándéka filmezni - sok sikert hozzá.