Hajdu Szabolcs: Off Hollywood

A saját közeg paródiája

A Macerás ügyek, a Tamara és a Fehér tenyér rendezője legújabb alkotásában a filmes kulisszák mögé néz: valószínűleg az Off Hollywood főhőséhez hasonlóan Hajdu Szabolcs is szívesebben készülne a november 29-i premierre, mintsem hogy újságírói kérdésekre válaszoljon, de a filmipar már csak ilyen. Az interjú a Tilos Rádió Kult  2007. 11. 18-i adásában hangzott el. A műsor meghallgatható itt.

filmhu: Az új, Off Hollywood címet viselő nagyjátékfilmed középpontjában egy rendező áll, akinek épp most lesz a filmbemutatója. Most tértél vissza Franciaországból, ahol nagy siker volt a Fehér tenyér premierje.

Hajdu Szabolcs: Őszintén szólva meg voltam lepve, hogy mennyire odafigyelnek a franciák a Fehér tenyér-re. Kiváló sajtóattasét, hatalmas médiafelületeket kaptunk, napokon keresztül interjúkat adtam. A bemutató Franciaország legnagyobb mozijában volt, odagyűlt négyszázvalahány ember, pedig aznap kezdődtek meg a sztrájkok Franciaországban.

filmhu: A premierről szóló MTI közleményben van egy ilyen mondat: „Nem érzem már azt a gyomorgörcsöt”. Különös volt ezt olvasni egy olyan embertől, aki önálló filmet szentel a bemutató előtti parának.

HSZ: Csak egyszer van egy filmmel kapcsolatban gyomorgörcsöm. A legelső olyan bemutatót, ahol a film a közönséggel találkozik, rettenetesen élem meg. Az első húsz perc borzalmas számomra: legszívesebben elbújnék, elmenekülnék a helyszínről. Érdekes, amikor Cannes-ban volt a Fehér tenyér nemzetközi premierje, már egyáltalán nem éreztem ezt. Nagyon szerettem volna, ha jól fogadják a filmet, ami szerencsére így is lett, de ha megbukik, az sem viselt volna meg annyira, mint legelső premier parája.

Csak egyszer van egy filmmel kapcsolatban gyomorgörcsöm

filmhu: Te bent vagy ezeken a vetítéseken?

HSZ: Ellenőrzöm a hangot és az élességet, ha 24 kockával kezdik el vetíteni, akkor szólok a gépésznek, hogy kapcsolja át, mert ez egy apró, de mégis nagyon zavaró különbséget okoz. A film technikai művészet, minden körülménynek megfelelőnek kell lennie a vetítésen, különben nem azt látja a néző, amin egy alkotócsapat több mint egy éven keresztül dolgozott.

filmhu:De ha ezt csekkoltad, akkor kimész és cigizel a mozi előtt? Nem várod meg az első fordulópontot, az első nevetést, az első csendet?

HSZ: Rágyújtok, beszélgetek, sétálok egy jót. Már nem tudom végignézni egyik filmemet sem. Nem vagyok képes ilyenkor a közönség reakcióra figyelni. Csak arra törekszem, hogy a technikai részletek teljesen rendben legyenek.

filmhu:  A legközelebb az Off Hollywood premierjén izgulhatsz. A filmről legelőször Április-ként lehetett hallani, lett belőle Adel versus Friday, majd Roham. Hogyhogy ilyen sokat variáltál?

HSZ: Most kicsit nagyobb nyilvánosságot kapott ez a munkamódszer, mert a Fehér tenyér után mindenki nagyon kíváncsi volt, éppen min is dolgozom. Azt a címet válaszoltam mindig, ahogyan éppen neveztem magamban a projektet. Valóban Április munkacímmel indultunk, de aztán a forgatás előtt leültünk a színészekkel átbeszélni az anyagot: ők improvizáltak, én ezeket leírtam, átdolgoztam - így készült a Tamara, a Macerás ügyek egy szakasza, és a Fehér tenyér-ből bizonyos részletek. Igyekszem mindig spontánul reagálni az adott helyzetre, ezért a forgatás alatt is folyamatosan alakult a könyv, míg végül az Adel versus Friday cím illet rá a legjobban, mert a főszereplőnő egy napja volt a középpontban. A vágás folyamán teszem ki a hangsúlyokat, ekkor a Roham tűnt megfelelő címnek. Az Off Hollywood egy forgalmazói ötlet, ez a filmnek a legtágabb értelmezése, de végül is megbékéltem vele. Ironikus cím, hogyan zajlik a magyar filmes közeg élete Hollywoodtól nagyon-nagyon messze – tulajdonképpen az egész film egy paródia.

Nem tudok garanciát vállalni arra, hogy hiteles adaptációt készítek

filmhu:  A filmes közegre való reflexió nem túl gyakori téma a magyar filmben.

HSZ: Eleve kevés olyan magyar film van, amely jelen időben szólna saját, valós problémákról. Éppen ellenkezőleg: mostanában a teljesen távol eső rétegekben keresik a sztorikat. Én ezt nem tudom bevállalni: egy számomra ismeretlen terepen nem tudok érzéseket feltérképezni. Ezért a saját közegemre applikáltam, de igyekeztem, hogy ne csak rólam szóljon.

filmhu:  Garaczi László Plazma című darabját dolgozta át az Április forgatókönyvéhez, Te azonban jócskán átalakítottad az eredeti sztorit.

HSZ: Inspirálóan hatott rám Garaczi szövege abból a szempontból, ahogyan próbál fogást találni a társadalom kollektív depresszióján. Régóta kerestem, hogyan lehetne erről jól beszélni, mert fontosnak tartom, hogy mindez filmekben is megjelenjen témaként. A novella egy viszonylag távoli világban szólt erről, számomra a sajátom az egyetlen olyan hiteles közeg, ahol ezt megfelelően tudom ábrázolni. Ha szerencsém van, akkor sikerült mindezt általános érvényűvé tennem, mert nem azt akartam elmondani, hogyan élem meg adott esetben a depressziót, hanem apropó volt, hogy egy témáról beszéljek.

Az eredeti darabból megmaradt a struktúra és a mondanivaló. Őszintén szólva nem látom annak sok értelmét, hogy egy akár tökéletesen megírt forgatókönyv elkészülését egy forgatáson ledirigáljam, mert akkor kicsit úgy érezném magam, mintha valamit szóról szóra le kellene másolnom. Nekem fontos, hogy az utolsó pillanatig megmaradjon a spontaneitás lehetősége.

Egy számomra ismeretlen terepen nem tudok érzéseket feltérképezni

filmhu: Ezért is hangzott furcsán, hogy Hajdu Szabolcs kortárs irodalmi szöveget visz filmre. Valahogy nem tűnsz olyannak, aki mindent megtesz azért, hogy érvényes adaptációt hozzon létre.

HSZ: El tudom képzelni, hogy megihlet egy irodalmi alapanyag, de arra nem tudok garanciát vállalni, hogy hiteles adaptációt készítek belőle. Eddig kétszer próbálkoztam ilyesmivel és mindig az lett a vége, hogy annyira átírtam az eredeti történetet, hogy gyakorlatilag felismerhetetlenné vált. A főiskolán készített Kicsimarapagoda köszönőviszonyban sincs az eredeti Török Sándor írással, annyira át lett dolgozva. De ez a saját munkáimmal is ugyanígy van: rengeteget változnak az általam írt forgatókönyvek.

filmhu: Az Off Hollywood-é annyira sokat, hogy az eredeti tévéfilmből végül mozikban forgalmazott nagyjátékfilm lett.

HSZ: Felkértem Nagy Andrist operatőrnek: nézegette a BETA kamerát, kikapcsolta, bekapcsolta  és végül kibökte, hogy ő ezzel egy darab snittet sem képes felvenni, forgassunk inkább 16MM-re. Ez minden egyes helyzetben így ment tovább, míg végül eldöntöttük, hogy akkor nem tévéfilmet, hanem  mozifilmet csinálunk.  Nekem az utolsó pillanatig az volt a meggyőződésem, hogy a tévéfilm műfajához kapcsolódó negatív képzeteimet át tudom alakítani azáltal, hogy ebben a műfajban megpróbálok valami minőségit csinálni.

Lemértük a forgatókönyvet: ötven perc, tökéletes televíziós forma, leforgattuk, aztán a rough cut lett száz perc. Ezt addig csipegettünk, amíg lett belőle hetvenöt, ami pont a játékfilmes műfaj határa. A lehető legjobb dolog történt: lemegy tévében, és ha kevés kópiával is, de kikerül a mozikba. Nagyon fontos, mert így van esély arra, hogy kikerüljön külföldre is.

Külföldön nagyon érdeklődnek a magyar filmek iránt, a francia újságírók leggyakoribb kérdése az volt, hogy mit gondolok a magyar és román filmes újhullámról. Franciaországban is ugyanaz a panaszkodás megy, mint nálunk, csak közben a magyarokra irigyek, amiért kevés pénzből tudnak minőséget produkálni. Abszolút jegyzik Mundruczót, Fliegaufot, Pálfit, Antal Nimródot. Kelet-Európa izgalmas terep, erről engem most teljesen meggyőztek a franciák.

A magyar filmes Hollywoodtól nagyon-nagyon messze

filmhu: Az első filmedtől kezdve állandó színészgárdával dolgozol: a főszereplő Török-Illyés Orsolya mellett az Off Hollywood-ban is itt van Nyitrai Illés, Szabó Domokos, Csonka Valter, Vásári József is.

HSZ: 14-15 éve dolgozom ezzel a társasággal, még a debreceni Gyermekszínpadon futottunk össze. A debreceni maghoz csatlakozott később néhány erdélyi színész, akiket Marosvásárhelyen ismertem meg: Katona László, és persze Török-Illyés Orsolya, aki a feleségem is lett. Most az Off Hollywoodban kipróbáltam néhány embert Lukáts Andor egykori osztályából: Kovács Lehelt és Mészáros Tibort. Nagyon jól beváltak: szeretném, ha ez a csapat most egy ideig állandósulna.

filmhu: Török-Illyés Orsolya a feleséged, és úgy a főszereplőd, hogy ha nem is téged, de egy hozzád nagyon hasonló karaktert alakít, miközben te rendezed. Mennyire volt ez vékony jég számotokra?
 
HSZ: Nagyon nagy színészi feladat, én nem is tudom elképzelni, hogyan tudnék eljátszani egy ilyen szerepet, hogy a partnerem rendez, miközben belőle indulok ki. Orsolya egyrészt kiváló színésznő, másrészt lát engem kívülről, ezért tud parodizálni, mert megvan hozzá a humora.

filmhu: A filmed egyik jelenetében Ernő, a producer egy francia főszereplőre próbálja meg rábeszélni rendezőjét. Mennyire akarnak a koproducerek beledumálni a filmjeidbe?

HSZ: A jelenleg Bibliotheque Pascal néven futó következő filmem (ami szintén elég sok címet fog még kapni, mire kiválasztom a véglegeset), a Katapult és a Filmpartners közös gyártásában készül. A producereim, Angelusz Iván és Kovács Gábor az idők során közeli barátaimmá váltak: minden energiájukkal azon vannak, hogy engem védjenek, miközben sok nyomás érkezik a külföldi partnerek felől, különösen olyankor, amikor a történetben kritika éri a nyugati társadalmakat. Büszke vagyok arra, hogy jelenleg a Bibliotheque Pascal-ban minden az én választásom.