3D-s univerzum
2010-től új időszámítás?!
A jövő megérkezett
Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks Animation igazgatója (CEO) szerint 2009-2010-re lesz egy-másféltucatnyi (egyesek szerint ennél is többre számíthatunk) a térbeli filmek száma, vagyis a következő évtized a 3D-s filmek egyre gyorsuló ütemű gyarapodásáról szólhat.
A digitális sztereófilmnek hatása lesz többek közt a forgalmazásra is, hiszen nem szükséges fizikai hordozó a vetítéshez. Másfelől a dimenziók számának növekedése film ipari vonatkozásai mellett a művészetre is hatást gyakorol, ahogy például ma egy fekete-fehér képszekvencia vagy egy teljes film külön kifejező erővel bír (neo-noir, például a Sin City esetében), úgy válik majd a forma, a harmadik dimenzió tartalmi kifejező eszközzé – természetesen, ha az alkotók megtalálják az adekvát tartalmakat.
|
| Amit már mi is láthattunk 3D-ben - Beowulf |
Mindez még a jövő, de az egyre kevésbé távoli jövő! Hogy ebből mi „látszik” a jelenben azt egyelőre két budapesti moziban nézhetjük meg, a Palace Westendben és az IMAX-ben, az Arena Plázában. Az említett filmszínházak köréhez csatlakozik majd a tervek szerint idén szeptembertől a Corvin mozi is.
Hazai 3D-s előzmények
3D-s mozgóképpel már a 19. század közepétől kísérleteztek, és nálunk sem újkeletű a dolog. A sztereófilm első komoly hazai fejlesztője Bodrossy Félix volt, aki miután 1949-ben kirúgták munkahelyéről úgy döntött, elkészíti az első hazai 3D-s mozirendszert. Bodrossy technikai lehetőségeihez mérten rendkívül korszerű felvevőt és vetítőt állított össze, amely már akkor a fény polarizálhatóságára épült, vagyis nem a vörös-zöld, vörös-kék fényszűrésen alapuló módszer mellett döntött, mivel látta annak hátrányait – elmosódó és szemet terhelő kép. Sőt, olyan technikát dolgozott ki, hogy egyetlen vetítő elég volt a lejátszáshoz. A rendszer 1952 nyarán a Toldi moziban mutatkozott be, amely így a világ második 3D-s mozijává vált! Kultúrpolitikai támogatás hiányában azonban az ’50-es évek első felére megszűnt a sztereófilmek gyártása, és így a kezdeti óriási nézői érdeklődés is rohamosan csökkent.
|
| Bolygónk 3D-ben - Űrállomás |
Nem egészen tíz éve a Westend megnyitásakor a kisebb nagyobb divat-, sport- és egyéb üzletek mellett néhány hónapig volt egy úgynevezett 4D-s mozi is az épületben – tudtuk meg Marczell Miklóstól, aki mozirendszerek összeszerelésével foglalkozik, és nemrég részt vett a Corvinban ősztől üzemelő Dolby 3D Digital (D3DD) vetítőt összeállításában.
A vállalkozás nem tudta kifutni magát, de a térbeli film és a vidámparki efektek (szélfúvás, eső, székrázkódás – ezek a fizikai hatások adják a negyedik dimenziót) mindent egybevéve körülbelül 15-20 perces élményt biztosítottak a látogatóknak. Olyan érdekesség kapcsolódik a helyhez, mint az első hazai 3D-s szexfilm bemutatása.
Egy kis technikaóra
A Westend Palace-ban működő Real D alapú mozi az egyik vezető digitális 3D-technikát alkalmazza, így állítva elő a térlátáshoz szükséges, az ember jobb és bal szemével külön-külön érzékelhető fél képkockákat, amelyek az agyunkban állnak össze tér-képpé. A projektor előtt egy polárszűrő váltakozva engedi át a különböző polarizáltságú fényt, amit az ugyancsak eltérő polárszűrő tulajdonságú szemüveglencsék tesznek érzékelhetővé a megfelelő szemnek. Valójában a Real D is 24 „egész” képpel dolgozik, a „trükk” lényege, hogy háromszor villan fel a jobb és bal szembe jutó félkép, vagyis összesen 144 frame vetül másodpercenként a vászonra (24x2x3=144 fps). A nagyobb sebességgel csökken a kép vibrálása, mint amikor a saját monitorunk képfrissítési-gyakoriságát fokozzuk.
A fény polarizációján alapuló vetítés esetében szükség van még egy speciális fényvisszaverő képességű, úgynevezett ezüst vászonra, és ezzel minden adott a Real D-s térbeli illúzió megteremtéséhez.
|
| Premier harmadszor, várhatóan 2011-ben |
Az IMAX ugyancsak a polárszűrésen alapuló technikát használ, és a félképek két 70 milliméter széles filmszalagról két analóg projektoron át vetülnek a 18x24 méteres, a periférikus látásunkat is betöltő, enyhe görbületű vászonra, majd ugyancsak polárszemüveg segítségével alakul ki a sztereókép. A vetítő ebben az esetben 48 analóg képkockával dolgozik, hogy a kép minél jobb minőségű legyen. A látvány mellett, annak technikai megvalósítása is lenyűgöző.
Egy átlagos 40-45 perces IMAX-film tekercseinek súlya körülbelül 200 kiló, mozgatásukhoz külön targoncát használnak az átlagosnál jóval nagyobb vetítőben, valamint számtalan fejlesztés kapcsolódik a zökkenőmentes moziélmény biztosításához. A bonyolult görgőrendszeren a vetítőbe érkező film nem kifeszítve, hanem „hurkosítva” érkezik, és a megfelelő képkockát vákuum segítségével rögzítik az projektor lencséje elé. (A projektor optikája egy kettős, elcsúsztatható lencséből áll, hogyha szennyeződés ragadna rá, akkor félretolva tisztítható legyen.) A projektorokhoz hűtő- és kompressziós berendezések tartoznak, amelyeket működés közben Németh László, az IMAX főgépésze mutatott be. A vetítőből érkező szalagokat kívülről befelé haladva csévélik vissza a vízszintes elhelyezkedésű orsókra, így a gépészeknek – mert mindig kettő dolgozik a vetítőben – nem kell előre tekerniük a szalagokat, mint a régi 35-ös technikával dolgozó mozikban. Erre azért is szükség van, mert egy film befűzése legalább öt perc. Ezekkel a megoldásokkal az IMAX az analóg képalkotás mai csúcsát jelenti.
Egy régi módszer „újrahasznosítása”
A múlt színszűrésen alapuló technikáját fejlesztette tovább a Dolby. Az első hazai Dolby 3D Digtal terem a Corvin mozi Kabos termében nyit, várhatóan idén szeptemberben. Azonban nem a régi, vörös-kék, vörös-zöld színszűrésű, a szemet komolyan megterhelő módszerre kell gondolnunk. A D3DD ugyancsak digitális technikát jelent, másodpercenként 144 frame-mel (hasonlóan a Real D-hez) és cián-magenta szűrőjű szemüveglecsékkel – részletezi a paramétereket Marczell Miklós. A színszűréses technikának köszönhetően nem csúszik szét a két félkép, ha a néző oldalra billenti a fejét, mint ahogy a polarizált képalkotásnál történik.
|
|
Még 2D-ben is gyötri a szemet
A régi, szinszűréses 3D technika |
Egyelőre úgy tekinthetünk a hazai 3D-s mozikra, mint kísérleti filmszínházakra. A jelenleg térbeli filmeket bemutató két mozihálózat, a Palace Cinemas (Westend) és a Cinema City (Arena – IMAX) regionális szinten is jelentős, hiszen az ország határain is túlnőttek. Buda Andreától, a Cinema City (CC) Marketing és PR-igazgatójától megtudtuk, a Magyarországon 1997-től, a Csepel Pláza felépítésétől van jelen a cég. A régióban Prágában található a legnagyobb IMAX 3D-s filmszínház évi 2 milliós látogatottsággal. A legtöbb térbeli képet nyújtó mozi Lengyelországban van, összesen öt – Krakkó, Varsó, Poznan, Katovice és Lódz). Ezen kívül Szófiában található még 3D-s mozi, és az idén Bukarest is büszkélkedhet majd eggyel. Romániában pedig további kisebb multiplexek építését tervezi a CC, igaz ezek „hagyományos”, 2D-s képet adnak majd.
Ki, miben utazik?
Ugyanakkor a Palace Cinemas (PC) jelenleg kilenc fővárosi és négy vidéki mozival piacvezető nálunk, ezen kívül 6 csehországi és 2 szlovákiai filmszínházzal is rendelkezik. Lovász Andrea, PC magyarországi igazgatója azt is elmondta, hogy filmszínházaikat a közeljövőben digitális vetítőkkel tervezik felszerelni, ezzel is előkészítve a bitalapú 3D-s vetítések lehetőségét.
Míg az IMAX a mozi köré szervezett oktatás mellett prémium szolgáltatásokkal igyekszik nézőközönségét növelni, addig a digitális vetítéstechnológia használói a bináris-elektronikus jeltovábbításban rejlő lehetőségek kiaknázása felé fordultak. A digitális mozi a PC-játékversenyek, koncertfelvételek mellett a televíziózásban sportesemények, például a közelgő Pekingi Olimpia vagy Forma 1 közvetítése irányában keres újabb felhasználási területeket, ami aztán alapja lehet ezek térbeliesítésének.
Nem is olyan nehéz elképzelni, akár már a következő évtizedben, hogy úgy válunk események részeseivé, hogy azok a nappalinkban szó szerint körülvesznek minket, és nem lesz szükség szemüvegre sem a térlátáshoz. A Sharp és a Philips mérnökeit izgatja leginkább ez a kutatási terület. Többek közt Steven Spielberg is részese 3D-s képalkotásra alkalmas televíziók és monitorok fejlesztésének, de vissza a mozihoz!
Hollywood királyai a 3D úttörői
|
| Ebből még nem sok derül ki |
A sztereóképre épülő mozi kapcsán nem hagyhatjuk ki Georges Lucast, aki a '90-es évek második felében megjelent digitálisan felújított Star Wars kapcsán vett részt a digitális fejlesztésekben, jelenleg pedig a Csillagok háborúja térbeliesítését fontolgatja. Lucashoz hasonlóan Tim Burton ugyancsak egy korábban készült alkotását, a Karácsonyi lidércnyomást „kínálná” meg plussz dimenzióval. Robert Rodriguez is bizonyította kísérletező kedvét ezen a területen, a Spy Kids 3D-s sorozattal illetve a Cápasrác és Lávalány kalandjaival.
A ma még drága technológia miatt több egészestés film esetében annak csak egy része, általában a legizgalmasabb 15-20 perce kap plusz dimenziót (Harry Potter és a Főnix Rendje, Pókember 3).
Az erotika is segíthet a 3D-nek!
Ugyanakkor költségszempontból az animációként készülő 3D-s mozi olcsóbb, hiszen így a színészgázsik mellett a kamera költségeivel is lehet „spórolni”. A sort Robert Zemeckis Polar Expressz című filmje nyitotta 2004-ben, majd következett a Chicken Little 2005-ben és a Monster House dolgozat (producer Steven Spielberg). A Disney 2007-ben egyik legnagyobb dobására készült a Meet the Robinsonnal, amit animációs alapműnek szánt, visszhangja alapján azonban nem ért a Hófehérke nyomába. A 2007-ben nálunk is bemutatott Beowulf, ugyancsak Zemeckis-film, ami azonban már animáció és élő-szereplős film keveréke. 2009-re Spielberg és Peter Jackson készül a belga Tintin képergényfigura sztereóképre való átültetésére.
Külön érdekessége a 2009. évnek, hogy ekkorra ígérik egy korábbi 3D-s erotikus kasszasiker, a Stewardesses remake-jét, ami várhatóan óriási érdeklődés mellett kerül majd mozikba. Így minden készen áll arra, hogy Katzenberg jóslata alapján a filmszínházak a következő évtizedben folyamatos és változatos kínálatot nyújtsanak térbeli filmekből a nézőknek.
