Az első vélemények a Tejútról

Nem, ezt nem lehet

Nincs könnyű dolga annak, aki a Tejút kapcsán megkéri a nézőket, foglalják össze a film tartalmát egy mondatban. Még nehezebb a dolga annak, akinek erre válaszolnia kell. A kér(d)és riasztó hatásúnak bizonyult: Fliegauf Benedek harmadik nagyjátékfilmjének, a Tejútnak Millenárisos díszbemutatója után faggatuk volna a film első nézőit.

Sokan menekülve hajtogatták, hogy "nem, ezt nem lehet"...ám végül Kovács András Bálint filmesztéta, első lányos zavarát leküzdve úgy jellemezte a Tejútat, mint egy ablakot: "Csak annyit látok, amennyit éppen az ablakból tudok látni. Ez egy látvány, és már rögtön történet, de az, ami ebben történet, az csak a fejünkben van. Felvillannak ilyen események, és olyanok, mintha egy történetből lennének kivéve, de nem tudjuk, milyen történetből. Az egész statikusság ehhez kapcsolódik, hogy tényleg olyan, mint egy ablak."

Jancsó Miklós szerint lehetetlenség összefoglalni a filmet, "nem egyszerű tartalmi üzenet. Végtelen humánus, kedves film."  A vélemények megoszlottak: több megkérdezettnek egyáltalán nem, vagy nagyon tetszett a mű, illetve vegyes érzelmeket váltott ki: Sándor László egyetmista hallgató szerint a Tejút egy "nagyon szép, lassú film, amihez hangulat kell". A megkérdezettek többségének a balatoni kép nyerte el leginkább tetszését, illetve László  az első jelenetet választotta, ám hozzátette: "bár ekkor még nem tudtam, hogy a többi is ilyen lesz".