Beszélgetés Tóth Tamással
Szibéria, mese és valóság
Tóth Tamás legújabb filmje egy újabb western-dramaturgiával operáló mese. Ezúttal azonban nem a nyolcadik kerület a helyszín, hanem a téli orosz táj. Az Oroszországban filmezést tanult rendező ebben a művében is a valóság és a mese határán mozog.
Tóth Tamás: Egy bennem elő ősképből, egy álomszerű jelenésből született. Volt egy olyan kép bennem, hogy ha én elmennék ebből a világból, akkor úgy mennék el, hogy felfal a természet, ennek szimbóluma a szarvascsorda. Nekem nagyon fontos a természetközeliség, érdekel az északi természeti népek sámánhite.
|
| A valóság és a mese határmezsgyéjén mozgok |
T.T.: Szüleim kikerültek diplomataként, mikor én végzős gimnazista voltam, és akkor már tudtam, hogy filmrendező szeretnék lennik, úgyhogy felvételiztem a filmművészeti egyetemre Moszkvába. El is végeztem, és azóta is szoros kapcsolatom van Oroszországgal.
filmhu: A film főszereplője alkotótársad is volt. Honnan ismered?
T.T.: Évfolyamtársam volt a főiskolán. Ő színésznek tanult, és egyébként Oroszországban nagyon híres. De emellett rendez is, és gyakorlatilag a társrendezőm volt.
filmhu:Akkor te igazán otthon vagy Oroszországban. A forgatás zökkenőmentesen és jó hangulatban zajlott ebben a környezetben?
T.T.: Abszolút. Bár azért nehéz volt, de jó volt.
filmhu:Mennyire illeszkedik ez a film a korábbi munkáid sorába? Hiszen ez is egy mese, és a western-dramaturgia is megjelenik újfent.
T.T.: Most, hogy mondod, tényleg. Én ezen nem gondolkodtam, bennem ezek kifejezetten tudat alatt működnek. Egy bizonyos gondolati körben mozgok, mert ez érdekel. Az már tudatosult bennem, hogy valós elemekből építkezem mesei módon, hogy a valóság és a mese határmezsgyéjén mozgok, mert egy ilyen alkat vagyok. Minden filmem ilyen, ironikusan közeledem a valósághoz.
filmhu: A film képi világa lenyűgöző. Ha jól tudom, ezt a világot olajjal is megfestetted, ugye?
T.T.: Igen, a festményeim az Uránia kávézóban láthatóak. Én igazából a képzőművészet felől jöttem a film világába. Gyerekkoromtól kezdve rajzoltam, már akkor illusztrációim, könyvborítóim jelentek meg. Aztán foglalkoztam animációs filmmel, és onnan már egyenes út vezetett a játékfilmhez. Sajnálom, hogy nem tudok többet és rendszeresebben festeni, de amikor van valami nagyon erős apropó, akkor kifestek magamból tíz-tizenöt képet. Amikor már kész voltunk a forgatással, akkor volt egy kis időm festeni. A képeken megjelennek konkrétan a film szereplői is.
|
| Ha én elmennék ebből a világból, akkor úgy mennék el, hogy felfal a természet, ennek szimbóluma a szarvascsorda |
filmhu: Milyen a Farkas fogadtatása, milyen visszajelzéseket kaptál?
T.T.: Szakmai visszajelzést nem kaptam még, de a vetítéseken határozottan úgy éreztem, hogy pozitív a fogadtatás. Bevallhatom, hogy ez fontos nekem. Szeretném, ha minél többen néznék meg a filmemet. A közönségnek csinálok filmet.
filmhu: Milyen terveid vannak most?
T.T.: Hű, rengeteg, mint mindig. Elég céltudatos vagyok, de voltak olyan terveim mostanában, amelyekről be kellett látnom, hogy nem fog összejönni, főleg anyagi akadályok miatt. De az a célom, hogy ebből a témavilágból, ezekből a motívumokból a lehető legtöbbet kihozzam. Ez tényleg nem tudatos, hanem egyszerűen ez érdekel. Marad a megváltás ígéretével érkező idegen hős és a szociális érzékenység is.
Fotó: Szandtner Dániel
