Cannes finisel

Tisztánlátás és félhomály

Francis Ford Coppola: „Nagyon boldog apa vagyok”

A Korcs szerelmek sikerével világhírnevet szerző és a 21 gramm sokszálú megváltástörténetével pozícióját bebetonozó Alejandro Gonzalez Inarritu Babel című versenyfilmje osztatlan sikert aratott a kritikusok körében, és még a bámészkodó tömegeket is kielégítette a szereplők vörös szőnyeges vonulása, annak ellenére, hogy Cate Blanchett és Gael Garcia Bernal mellől ezúttal hiányzott Brad Pitt, a film harmadik főszereplője. Kevésbé volt szerencsés Sophia Coppola, akinek versailles-i popart-drámáját, a Kirsten Dunst főszereplésével készült Marie Antoinette-et a sajtó egy része búgással fogadta, talán azért, mert a francia kollégák hiányolták a filmből a részletesebb történelmi kitekintést, vagy mert zavarta őket a nyolcvanas évekbeli zenei aláfestés. A Coppola-lány harmadik játékfilmjének díszvetítését a fesztiválpalota mögötti tengerparti mulatság követte, kötelező éjféli tűzijátékkal. A téma sajátos feldolgozásához hűen a szervezők rózsaszín szőnyeget terítettek le az érkező vendégek elé – tudósítónk itt csodálhatta meg a vonuló Dunst kisasszonyt, a rendezőnőt, és a felesége oldalán sétáló Francis Ford Coppolát, aki a filmhu kérdésére („Hogy tetszett a film?”) csak annyit mondott: „Nagyon boldog apa vagyok”.

A jelen nélküli ember

Hírességek ide vagy oda, a fesztivál eddigi két legszimpatikusabb „versenyzője” Aki Kaurismaki neo-noirjának főszereplőpárosa, Janne Hyytiainen és Maria Jarvenhelmi. A Laitakaupungin valot (Lights in the Dusk/Fények a félhomályban) címet viselő kis remekmű egy biztonsági őr és a helyi maffia által felbérelt végzet asszonya szerencsétlen találkozásáról szól. A rendező a szokásosnál kevesebb humorral, mégis a zsáner és saját univerzuma hatékony házasításával mutatja be egy öntudatos, de bukásra ítéltetett ember sorozatos megaláztatásának történetét. A Coen testvérek A halál keresztútján című filmjükben sérthetetlenné tettek egy elvtelen és erkölcstelen fickót, Kaurismaki azonban egy jóravaló embert kerget végig a pokol minden bugyrán, hogy a történet végén némi oldással vegyen búcsút a nézőktől és a műfaj szabályaitól.

Feketén, fehéren

Cate Blanchett és Gael Garcia Bernal mellől ezúttal hiányzott Brad Pitt

Noir-hősként ünnepli a filmes közösség legfelkapottabb exportcikkünket, Tarr Bélát is, aki kedden egy igen jól légkondicionált szállodai étteremben tartott sajtótájékoztatót a három filmjét a napokban DVD-n megjelentető párizsi Clavis Films képviselői és A londoni férfi két külföldi koporducere társaságában. A Családi tűzfészek, Az Őszi almanach és a Kárhozat megjelenése kapcsán Tarr elmondta, hogy az ő filmjei nagy vásznon, moziban élvezhetők a legjobban, az új technika azonban nagy úr, ezért ő is kénytelen meghajolni a jó minőségű lemezek kiadása előtt. A magyar fekete széria egyik atyja sokkal szívesebben beszélt viszontagságos körülmények között készülő Simenon-feldolgozásáról, mondván hogy számára korábbi filmjei a múltat jelentik, A londoni férfi azonban a jövőt. Tarr és stábja a költségek leszorítása végett idén tavasszal kilenc napot forgatott Magyarországon, a tavalyi korzikai felvételekkel együtt így már mintegy 70 percnyi anyag, azaz durván a film fele várja az utómunkákat. A szereplőgárda nem változott, így a cseh főszereplő, Miroslav Krobot mellett láthatjuk majd a Sátántangóból ismerős Bók Erikát, a Tarr-kedvenc Derzsi Jánost és a világszerte ünnepelt Tilda Swintont is. Tarr Béla jó egészségnek örvend, és a filmhu kérdésére elmondta, hogy a stáb és a szereplők munkakedve töretlen.

Egy szippantás a jóból

Szintén jó benyomást tett a helyi közönségre Kocsis Ágnes és bemutatkozó nagyjátékfilmje, a Friss levegő. A fiatal rendezőnő hibátlan angolsággal konferálta fel filmjét a Kritikusok Hetének vetítésén, ahol megjelent többek között a film két női főszereplője (Hegyi Izabella és Nyakó Júlia), az operatőr Fillenz Ádám és a társrendező- és forgatókönyvíró Andrea Roberti is. Kocsis lassú és dramaturgiailag rendkívül jól felépített munkáját hangulatában egyesek Aki Kaurismaki alkotásaihoz hasonlították, nem csoda, hogy a rendezőnő a vetítés előtt felszólította a közönséget, hogy alkalomadtán nyugodtan nevessenek. A Cannes-ban szinte kötelező szállingózás mellett a Friss levegő sikert aratott: a film végén hirtelen taps tört ki – aki vevő az elgondolkodtató és személyességében magával ragadó történetmesélésre, annak „bejött” a film.

A vörös szőnyeget ismét felporszívózták, a nap kellemesen süt, a Croisette-en egyre több a mutatványos. Hajdu Szabolcs és a Fehér tenyér ma érkezik Cannes-ba.