Előre! - „Elvitték a szobrokat” - beszélgetés az alkotókkal

1984 tavaszán avatják úttörővé az 524. számú Frankel Leó úttörőcsapat tagjait. Ebbe az osztályba jár Kerekes Miki és Kutas Zoli is. Egy padban ülnek, és együtt töltik a délutánjaikat is. Iskola után együtt csavarognak, közös búvóhelyük van, minden csínytevésük közös. Legjobb barátok, a szó klasszikus értelmében. Barátságukat az sem tudja kikezdeni, hogy szüleiknek teljesen más elképzelésük van a világról.

Kerekes Miki apja pártvezető, fiatal kora ellenére a harmadik kerület párttitkára, a Központi Bizottság tagja. Pártkarrierje töretlen és felfelé ívelő. Kerekes karrier-politikus, aki nem hisz ugyan a szocializmus eszméjébe, de azt tisztán látja, hogy amennyiben a legkisebb repedés is megjelenne az egypártrendszer talpazatán, akkor az egész összeomlik, és azzal az ő karrierjének, jólétének, hatalmának vége.

Kutas Zoli apja pont az ellentéte Kerekesnek. Értelmiségi családban született, és az egyetem után ő is tudományos pályára lépett. A KFKI-ban dolgozik, de hiába briliáns elme, nagyon lassan halad előre a ranglétrán. Főnökei folyamatosan mellőzik. Szerinte mindez annak köszönhető, hogy ő nem párttag és rokonai sincsenek a pártban. Sértettségének és intellektusának köszönhetően az illegális ellenzék közelébe kerül, és ezzel egy időben a belső elhárítás látókörébe is bekerül.

A film a két barátról szól, akiknek egy apró órai rendzavarás megváltoztatja az életét, egyre vadabb események követik egymást, míg azzal ér véget a történet, hogy a Kutas családnak el kell hagynia az országot. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a gyerekek fiatal és szép osztályfőnöknője mindkét apukának megtetszik, akik között egészséges rivalizálás alakul ki a nő kegyeiért. Végül a csatát Kerekes nyeri, de a történet nem várt fordulatot vesz, amikor Kutas letartóztatásáról értesülve a tanárnő cselesen elintézi, hogy a férfit szabadon engedjék, és a történet boldog érjen véget.