Gárdos Péter: Tréfa
Gyerekgyilkosságok
filmhu: Mi vonzotta Kosztolányi írásához?
Gárdos Péter: Sok-sok évvel ezelőtt, barátommal és állandó dramaturgommal, Bíró Zsuzsával megpróbáltuk összeszedni azoknak a magyar íróknak a műveit, amelyekből kedvünk volna filmet írni. Akkor éppen „sivatagi korszakát” éltem az életemnek, minden befuccsolt, úgy gondoltam, ha már saját történettel nem, magyar klasszikusokkal talán eljutok a forgatás lehetőségéig. A listára egy csomó író felkerült, Cholnoky Viktortól Moly Tamásig. Persze Kosztolányi is, éppen ezzel a novellával, a Tréfával. Aztán elfelejtettük az egészet… Tavaly viszont meghirdették az MMKA televíziós pályázatát, amelynek épp az volt az egyik feltétele, hogy magyar irodalmi műből készüljön a film. Eszünkbe jutott a lista! Akkor hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy a Tréfa – alapmű!
 |
| A papok vezette kollégiumban fojtogató, lidérces atmoszféra |
A kulcsot a novella hangulata adta. Az a fojtogató, lidérces atmoszféra, amellyel Kosztolányi megrajzolta ennek a kisvárosi, papok vezette kollégiumnak a mindennapjait. A Tréfa lényegében akkor íródott, amikor Musil Törless-e. (Zárójelben: ez az egyik kedvenc regényem.) S mögötte ott sorakoznak a további kedvencek: Ottlik Iskola a határon-ja és Goldingtól a Legyek ura. Ezek a művek többé-kevésbé hasonló dolgokról szólnak: gyerekekről vagy majdnem-gyerekekről, majdnem-felnőttekről, kamaszokról, akik – különböző okoknál fogva - különös helyzetbe kerülnek. A kamasz-társadalomban, erős presszió alatt, másképpen kezdenek el működni az emberi viszonyok. Új törvények születnek. Rájöttünk, hogy azért izgat minket ennyire ez a Kosztolányi-novella, mert a Tréfa ennek – a világirodalomban később virágzásnak induló – témakörnek a tulajdonképpeni kígyótojása.
Fellelkesültünk. Ráadásul kínosan aktuálissá tette a vállalkozásunkat, hogy az elmúlt pár évben megszaporodtak Magyarországon a gyerekek által elkövetett erőszakos iskolai események, agressziók. Többek között a gyilkosságok is. Ennek nyilvánvalóan megfejthető, kielemezhető társadalmi oka van. De van egy mélyen lélektani oka is, amely 100 éve éppen úgy jelen volt, mint a mai iskolákban, a ma élő gyerekeknél. Úgy gondoltuk, hogy a lélektani okokat egy ilyen típusú film talán elcsípheti…
filmhu: Mennyiben tekinthető adaptációnak a film?
G.P.: Semennyire. A novellát trambulinként használtuk. Az elbeszélésben ugyanis nincsenek igazán figurák, nincsenek történések. A film hőseit, a szituációkat egyszerűen ki kellett az alap-sztori mögé találni. Ez már eredeti anyag, elsősorban Bíró Zsuzsa találmánya.
 |
| Megszaporodtak a gyerekek által elkövetett erőszakos cselekedetek |
Amit megőriztünk, az Kosztolányi szemlélete, a hangulat, a novella költői színei. Végül is a történetnek a csattanója is megmaradt. Mi a film középpontjába két világnézet, két emberi magatartás küzdelmét állítottuk. Mindez a gyerekek feje fölött zajlik. Két paptanár: egy liberálisabb szemléletű és egy másik, egy rendpárti, aki abban hisz, hogy a keményebb bánásmód, a kevésbé empatikus nevelési szemlélet használhat csak ezeknek az elvadult kamaszoknak.
filmhu: A Tréfa tévéfilmnek indult, hogyan lett belőle mégis mozifilm?
G.P.: Nagyon kevés pénz volt rá, nagyjából 70 millió forint. Először azt gondoltam, hogy csinálunk egy egyszerű, hatvan perces tévéfilmet és kész. De útközben történt egy s más. Ahogy haladtunk előre a történettel, Bíró Zsuzsával, és egyre mélyebben merültünk bele a kollégiumi világba, rádöbbentem: sokkal több személyes közöm van az ügyhöz, mint korábban gondoltam. Szőttük-fontuk a sztorit, egyre szenvedélyesebben. Párhuzamosan az írással elkezdtünk gyerekszereplőket is keresni Sára Julival. Három hónappal később, több száz próbafelvétel után, egyszer csak ott állt előttünk 15 zseniális kamasz fiú. És amikor már nagyon beleszerettem a felnőtt színészekbe is (róluk majd később mesélek) és már nem hagyott nyugodni a történet, akkor szembe kellett néznem a problémával: le lehet-e ennyi pénzből forgatni ezt a filmet? Nyilvánvaló volt a válasz: nem lehet! Díszletről nem is álmodhattam… Ezekben a napokban Horgas Péter, a film látványtervezője beültetett minket Seregi Lacival, a film operatőrével egy autóba és leutaztunk Zsámbékra. Ott állt az a kollégium, amelyet Kosztolányi megírt a Tréfában! Osztálytermestől, kápolnástól, udvarostul, folyosóstul, hálótermestül, egy az egyben! És mikor kiderült, hogy ez a kastély, a Zichy-kastély, magánkézben van, és a tulajdonos hajlandó társproducerként beszállni a vállalkozásba – döntöttem. Ez adta a végső lökést. Másnapra összehívtam a stábot: van-e kedvük, idejük, szándékuk velem egy olyan kalandba bocsátkozni, amelyben töredékét fogják kapni a szokásos honoráriumnak. Vállalták. A producer, Szekeres Dénes különösen nagy terheket vett a nyakába. Úgy dolgoztunk, mint a kezdetek kezdetén: lelkesedésből, hitből és szerelemből! Az amatőrfilmjeimet csináltam utoljára így, még az egyetemen. Ott persze csak 2-3 társam buzgalma kellett, ám itt jóval több emberről volt szó… Most pedig, miután HD-ről 35 mm-esre nagyítódott a Tréfa, megszületett egy mozifilm.
 |
| Megőriztük Kosztolányi szemléletét, hangulatát |
filmhu: Kiket láthatunk a Tréfában?
G.P.: A papok szerepére kifejezetten nem színészeket kerestem. Az egyik legautentikusabb figurája ennek a filmnek például Damián atya, akit a törökbálinti Corában találtam meg. Állt a hentes pult mögött egy fülbevalós, alacsony, tömzsi férfi, véres kötényben. Csak kiszolgált, csak darabolta a mázsás húsokat, csak méricskélt, füle mögött egy ceruzával, de hogyan! Egy bűvész volt, egy varázsló! Első alkalommal harminc percig álltam a pult végében és elragadtatottan bámultam. A hentes, Kovács Mihály, minden vevőjét elbűvölte, hosszú monológokat adott elő húsaprítás közben. Meghívtam egy próbafelvételre. Kiderült, hogy nemcsak isteni hentes, hanem zseniális színész is...
Így került a filmbe irodalomtörténész, koreográfus, discjockey: ők a papi kar.
Összesen három profi színész maradt a végül filmben, Lengyel Tamás, Váta Lóránd Sepsiszentgyörgyről, és a kaposvári Kovács Zsolt. Nem mellékesen: rájuk, hármójukra, már nagyon régen fentem a fogam…De az összes többi szereplő privát, a gyerekek is.
Három gyerek játszik rendkívül fontos szerepet. Egyiküket, az árulót és egyben az áldozatot is játszó fiút a bagi általános iskolában találtuk meg, a gyilkos kamaszt alakító fiú a Földessy Margit tanodájába jár, a harmadik, a „költő”, televíziós műsorvezető volt.
filmhu: A történet 1912-ben játszódik. Mennyiben fontos a történelmi tényező?
G.P.: Egy bizonyos szűrőn keresztül minden hír eljut a kollégiumba. Jelentős szerepe van például az abban az évben zátonyra futott hajó, a Titanic tragédiájának is. De hát két évvel később kirobban a világháború, ez az utolsó békeévek egyike. Ezt a mai néző nagyon is figyelembe veheti… És ott vannak, egyáltalán nem háttérbe szorítva, a kor találmányai, többek között a kezdődő őrület, a mozi…
 |
| Sokkal több személyes közöm van az ügyhöz, mint gondoltam |
filmhu: Mit vár a Tréfa fogadtatásától?
G.P.: Gondolom, az nem jelent ezek után meglepést, hogy én ezt a filmet nagyon kedvelem. Biztos ebben az is benne van, hogy másképpen személyes, mint az eddigi dolgaim. Hiszek abban, hogy a konzekvens, átélhető történet, a klasszikus dramaturgia, és a autentikus szereplők mások számára is élvezhetővé teszik a befogadást.
filmhu: A porcelánbabá-ról azt nyilatkozta, élete egyik legkülönösebb, legtöbb élményt adó forgatása volt. Tartja még ezt?
G.P.: A porcelánbaba – bizonyos szempontból, a tanyasi emberek miatt – megismételhetetlen. De fura módon a tanulságai most nagyon is beleégtek a Tréfá-ba. Soha nem mertem volna bevállalni ennyi amatőr szereplőt, ha nincs előtte A porcelánbaba. Ott talán megtanultam, hogyan kell az amatőrökkel bánni. Mibe szabad őket beavatni, és miket tilos mondani. Van ugyanis az instruálásnak egy különös formája, amelyet A porcelánbabá-nál kikísérletezhettem. És a privát szereplők olyan speciális színeket adhatnak hozzá a történethez, amelyre egy professzionális színész egyszerűen képtelen.
filmhu: Gyerekekkel még speciálisabb lehetett...
G.P.: Sokszor forgattam gyerekekkel: először a Szamárköhögés-ben, aztán A hecc-ben, A brooklyni testvér-ben, Az igazi Mikulás-ban és persze A porcelánbaba egyik főszereplője, Hötöle is gyerek. Ha jól begondolok, alig van filmem, amelyben nem játszik gyerek… De azért ez más volt. A Tréfá-ban nap mint nap több, mint egy tucat kamasz jött a forgatásra! Ez az az életkor, amikor a fiúk már rálátnak önmagukra. Erős gátlások befolyásolják őket.
 |
| Alig van olyan filmem, amelyben nem játszik gyerek |
Azt határoztam el, ami nekem is újdonság volt, hogy a forgatás előtt behoztam őket a Pinceszínházba (ahol művészeti vezető vagyok), és két hétig próbáltunk, mint egy színdarabban. A legapróbb gesztusokig mindent begyakoroltunk. Ennek ellenére -- vagy éppen ezért -- a fiúk a felvételen is tudtak kellemes meglepetéseket szerezni nekem…
Tudtam: ez a történet nem élhet meg, ha nincsenek ezer százalékig autentikus gyerekszereplőink. Most azt gondolom, hogy ezek a srácok maximálisan teljesítették ezt az igényemet.
