Jó filmek, gyenge szervezés

ARIFF-beszámoló 3.

Három háborús közegben játszódó művel is találkozhattunk a hétvége programján az Alba Regia Nemzetközi Filmfesztiválon. A Térkép szekció dél-koreai Silmido című filmje nem lett a kedvencünk. A hatvanas évek végén járunk, zavaros politikai vizeken evezünk. Az elitosztag tisztjei egy csapat halálraítélt bűnözőből próbálnak hű hazafiakat nevelni. A rendező, Woo-suk Kang, sajnos nem képes túllépni a másodosztályú kommandósfilmek világán, a magasztosnak vélt közhelyeken, így a mű, melynek története más korábbi alkotások fordulatait alkalmazza, nem lesz egyéb, mint egy a sok ezer hasonló kiképzős-háborús-kommandós filmek sorában.

A szombati sajtótájékoztató vendége a Mexikóban forgatott mű rendezője volt Mandoki (jobbra) és a régi barát, Koltai

A dél-koreaival ellentétben a mexikói-amerikai-puerto rico-i koprodukció már sokkal mélyebbre hatol. Az Innocent Voices (Az ártatlanság hangjai) a 80-as évek salvadori polgárháborújába kalauzol el bennünket, egy 11 éves kisfiú szemszögéből láttatva a szörnyűségeket. Az iskolába nála idősebb fiúk nem járnak, ugyanis minden 12. életévét betöltött gyereket egyenesen az iskolapadból hurcol el a hadsereg a kaszárnyába, nem sokkal ezután pedig be is vetik őket. Luis Mandoki magyar származású rendező megtörtént esetet dolgoz fel. A három gyermekét egyedül nevelő anya faluja a gerillacsapatok és a hadsereg állásai közé szorul, minden este hangos lövöldözésre riadnak az itt élők. A kisfiúnak döntenie kell: vagy hagyja, hogy 12 évesen besorozzák a korrupt kormány csapataiba, vagy elszökik és csatlakozik a lázadókhoz. Ő az utóbbit választja, elhagyva szeretett családját és élete első szerelmét. A szépen fotografált film alapvető emberi kérdésekre keresi a választ, miközben egy kiskamasz kényszerű felnőtté válásának lehetünk szemtanúi. A szombati sajtótájékoztató vendége a Mexikóban forgatott mű rendezője volt, aki épp Koltai Lajoshoz fűződő barátságáról beszélt, amikor is belépett a világhírű operatőr. Ha már ott volt, őt is megpróbáltuk szóra bírni. Koltai elmondta, hogy Sorstalanság című filmjét huszonnyolc különböző fesztiválon mutatják be, mesélt a német díszbemutatók pozitív visszhangjáról és azt is megemlítette, hogy már megvan az amerikai forgalmazó. A két egymást már rég nem látott jó barát ezek után elvonult beszélgetni, majd beültek Mandoki filmjére.

Szintén a senkiföldjén, csak épp a palesztin-izraeli határon játszódik a Private (Közlegény). A körülményekhez képest békés hétköznapjait éli a palesztin család, amikor egyszercsak egy szakasz izraeli katona szállja meg házukat. Az épületet bázisként használja a csapat, a családot pedig gyakorlatilag saját házában tartja fogva. A kényszerű szimbiózis igencsak megviseli a famíliát, amelynek tagjai mindannyian különbözőképpen élik meg a megalázó szituációt. A „háborús rabokat” ugyanis éjszakára bezárják egy szobába, és senki nem mehet fel az emeletre. Napközben elmenekülhetnének, az apa szerint azonban inkább az ellenállásnak azt a formáját kell választaniuk, hogy kitartanak. Mégiscsak ez az otthonuk. Menekülttáborokban ennél valószínűleg még sokkal rosszabb lenne. A film vége felé a család fellélegezhet, a szakasz elhagyja házukat. Az öröm sajnos nem tarthat sokáig, nemsokára ugyanis újabb csapat érkezik. A bajt tetézi, hogy a kamaszfiú a fóliasátorban egy gránát-csapdát állított fel, és két izraeli katona épp afelé tart. Itt van vége a filmnek, az eddig egy csepp vér nélkül lezajlott meghurcoltatás itt fordul majd át abba az őrületbe, ami ma is zajlik a két ország között. De ezt már nem látjuk, ez már egy másik film története lenne.

Izraelben játszódik az Avanim című alkotás is. A látszólag boldog házasságban élő fiatal anya szeretőt tart. Ez az érzelmi kötődés azonban nem csupán a testi vágyak kielégítésére szolgál, hanem igazi szerelem. Mikor szerelme egy öngyilkos merénylő áldozatává válik, már nem tudja leplezni valódi érzelmeit, elhagyja férjét. A felvilágosult, modern nő viselkedése, életvitele egyébként sem tetszik az ortodox zsidó közösség tagjainak, ám e cselekedete nyomán még az édesapja is kitagadja. Túl nagy szégyen lenne ő a család számára. A nő bosszúból feljelenti apja korrupt üzlettársát, elindítva ezzel egy lavinát, amely végül barátnője oktalan halálához vezet.

A cannes-i elismerés után az ARIFF fődíjával térhetett haza a TheDeath Of Mr. Lazarescu (Lazarescu úr halála; rend.: Christian Puiu). A román versenyfilm a hatvanas évei elején járó, magányos férfi halála előtti tortúráját meséli el. Az idős ember fájlalja a hasát és a fejét is. Miután többször véreset hányt, felhívja a mentőket, de azok nem jönnek ki érte, csak akkor veszik komolyan a kissé iszákos Lazarescu baját, amikor már a szomszédok telefonálnak. A kórház azonban egy tömeges baleset miatt tele van, így hősünket egy vizsgálat után tovább küldik a következőbe. Az éjszaka során négy különböző kórházba jut el, az utolsóban végre előkészülnek az agyműtétre, ugyanis egy vérrögöt kell eltávolítani az amúgy májrákban is szenvedő öreg fejéből, ám mire a műtét elkezdődne, hősünk meghal. A dráma az egészségügy sötét útvesztőjébe vezet bennünket, bemutatja a bürokratikus világ működésképtelenségét, ahol nem az emberélet a legfontosabb, hanem hogy a beleegyezési nyilatkozat alá legyen írva, még akkor is, ha a beteg nincs teljesen tudatánál. Egyedül a mentős hölgy az, aki az öreg mellé áll, egész éjjel fuvarozva a beteget - ő emberségből jól vizsgázott. Nem úgy az orvosok, akik a hatalmi pozíciójuk megtartása miatt véget nem érő kioktatásba fektetik energiájukat, ahelyett, hogy a dolgukat végeznék. A legszomorúbb a történetben az, hogy ilyesmi bárhol a világon megeshet, és meg is esik! Bár a címből már tudható a végkifejlet, a néző mégis azt várná, hogy valaki megtegye azokat az apró lépéseket, amik megmenthetnék hősünket, ehelyett nem törődnek vele, inkább hagyják meghalni. A dokumentarista módon kézikamerával rögzített, filmzenét nélkülöző alkotás fájdalmasan szomorú történetet mesél el.

Filip Rentz: From Subway With Love (Üdvözlettel a metróból)

A fesztivál – számomra – utolsó alkotása a Filip Rentz által rendezett From Subway With Love (Üdvözlettel a metróból) című cseh vígjáték volt. Jól esett egy kis felüdülés a rengeteg nehéz film után. Ugyanis az Üdvözlettel a metróból nem akar többnek látszani, mint ami valójában: egy jó humorú, kedves, szórakoztató komédia, amire érdemes beülni a moziba, ha az ember kikapcsolódásra, kellemes szórakozásra vágyik. A húszéves Laura szerelmi életét vázolja fel a mű, bemutatva édesanyja nagy Ő utáni hajszáját is. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Laura a nála húsz évvel idősebb reklámszakemberbe szeret bele, róla ugyanis nagyon hamar kiderül, hogy nem más, mint Laura édesanyjának fiatalkori szerelme. Bár a csinos anyuka hamar feldolgozza az esetet, a korkülönbség és egyéb külső okok igencsak megnehezítik a párocska sorsát. Ám mint ahogy az ilyen filmekben történni is szokott, a végén győz a szerelem.

A fesztivál leginkább közönségcsalogató sztárvendége Mark Hamill volna, ő azonban – a hivatalos verzió szerint – családi elfoglaltságára hivatkozva lemondta a részvételt. Így elmaradt a Városház téren a vasárnap estére tervezett záróvetítés is, ahol a színész The Big Red One (A nagy vörös egyes) című filmje lett volna látható.

Összességében elmondhatjuk, hogy a túlnyomó többségében jó filmek megmentették a fesztivált. Azt a fesztivált, amely az információhiány, a reklám miatt nem volt annyira látogatott, mint amennyire lehetett volna, és sajnos híján volt az igazi fesztiválhangulatnak is. Nem volt ugyanis egy büfé, egy olyan társalgó helyiség, ahol a szakma és a közönség egy asztalhoz ülhetett volna beszélgetni, és alig voltak a filmvetítéseken kívül kiegészítő programok, amit viszont egy fesztiválnak mindenképp magáénak kellene tudnia. Hiszen ettől lesz fesztivál, nem pedig egy csupán vetítésekből álló filmhét. Legközelebb tessék odafigyelni a közönségre is!