Konyec - Az utolsó csekk a pohárban

Pörgés, 70 felett

Végre egy film, amely az idősekről, a társadalom peremére szorított kisnyugdíjasokról szól. Rohonyi Gábor első nagyjátékfilmje kellemes meglepetés, lám Magyarországon nem csak letargiába zuhant idősekről lehet filmet forgatni. Csajka, TT, izgalom. (Fotó: Gáti György)

A kiindulópont zseniális: a 81 éves, egykori párt-sofőr, és felesége, két, méltóságához még a legnagyobb gondok közepette is ragaszkodó kisnyugdíjas a közüzemi számlák szorításában végzetes lépésre szánja el magát: végigrabolják az országot.

Bonnie és Clyde, a Whiskys és a Monty Python köztereket rettegésben tartó nyugdíjas amazonjai sejlenek fel Emil (Keres Emil) és Hédi (Földi Teri), a két „vérdíjas nyugdíjas” előképeiként. Ráadásul mindezek kellő eleganciával odatéve, hogy a néző – ahogy az egy közönségfilmnek szánt alkotás esetében dukál – rögtön azonosulni tudjon hőseinkkel.

Kellő eleganciával odatéve - Földi Teri és Schmied Zoltán (Fotó: Gáti György)

Rohonyi Gábor első játékfilmjének nagy erénye az erős társadalmi felütés, no meg az, hogy a történetet, vígjátékba oltott road movie-ként tálalva, szélesebb közönségnek címezi. Nagy baja ellenben, hogy kényszeresen próbálja megtartani a fiatal nézőket, mintha a mozizás szempontjából célcsoportnak számító fiatalokat csak a vasárnapi lekváros bukta erejéig érdekelné nagyszüleik kínja-baja.

Persze, ez lehetséges, csakhogy az eredetileg epizodista rendőrpáros (Schell Judit és Schmied Zoltán) magánéleti kalamajkáinak mozaikképei nem ellenpontozzák az öregek „ámokfutását”, nem tartják ébren a fiatalok érdeklődését, viszont a történetvezetés rovására túl nagy szerephez jutnak. A főszereplővé tett nyomozópáros mellékszereplőként sem kellőképpen kidolgozott. A fiatalosra írt aggok („öreg rozmár, nem szarozmár”, ahogy a filmben is elhangzik) éppen elég érdeklődést keltenek a Konyec sztorijához, a hátukon viszik a filmet, a „nagy utazás” alatt törvényszerűen előkerülő karakterek (benzinkutas, prostituált, kubai jóbarát és besúgó elvtárs), valamint a bevágott tévéközvetítések pedig nagyszerűen támogatják a dramaturgiát.

Friss, lendületes, és ráérős, elmerengős - Schell Judit és Keres Emil (Fotó: Gáti György)

Igaz, a ritmus kicsit döcögős. Egyszerre friss, lendületes, és ráérős, elmerengős a Konyec - mintha az idősek táncklubjának ütemére peregnének az események. Izgalmas autósüldözés, csodával határos kőbányai szökés mellett jól megférnek a reprezentatív helyszínek kitartott képei. Adrenalin-sokk után Rivotril. Mégis, a Konyec izgalmas színfolt a hazai zsáner-palettán, s remélhetőleg elegendő nézőt sikerül az alkotóknak összetoborozniuk, hogy amikor a filmen felbuzdult nagyapáink előkeresik berozsdásodott TT-pisztolyaikat és bekászálódnak '58-as Csajkáikba, legyen mit elhozniuk a mozipénztáraktól.