Szabó Simon: Falakon innen és túl
Rövidekről röviden - Fal
Rendezett kisfilmeket, de játékfilmet is Papírrepülők címmel, legtöbben mégis színészi alakításairól ismerik (Moszkva tér, Zuhanórepülés, Vespa, Megdönteni Hajnal Tímeát, Fekete leves). Egy hónapja Fal című kisfilmjéért Tamperéből hozott el díjat, amellyel automatikusan jelölték az Európai Filmakadémia idei rövidfilm díjára. Szabó Simonnal folytatjuk Rövidekről röviden rövidfilmes sorozatunkat.
Lacit, a főszereplőt Groó Diana Vespa című filmjéből már ismert Tóth Sándor alakítja, az epizódszerepeket pedig építőmunkások, statiszták, illetve a helyszín környékén élő amatőrök. A statiszták között Tóth Sándor édesanyja és nevelőapja is látható. A filmet a Proton Cinema gyártásában, Petrányi Viktória és Berkes Juli producerek segítségével készítette az Afterjka csapat, amely Czomba Albert operatőrből és Szabó Simonból áll. A stáb többi tagjával már régebben is dolgozott a rendező.
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Szabó Simon: Tóth Sándorral már a Vespa óta szerettem volna forgatni, szerettem volna őt rendezni. Aztán olvastam egy újságcikket az európai szegregációs falakról, az ihlette a fikciós történetet.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz. S.: Legjobb élményem a szereplők nyitottsága és Sanyika profizmusa volt. Pont tőle féltem a legjobban, hogy milyen lesz vele dolgozni, és pont ő volt az, aki a legjobban szerepelt, megkönnyítette a dolgom.
Szabó Simon
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz. S.: A bürokráciai útvesztők bizonyos önkormányzatokkal, döntéshozókkal. Ha rajtuk múlik, nem készül el a film. De szerencsére nem rajtuk, hanem Berkes Julin és a csapaton múlt, így elkészültünk.
Filmhu: Kiknek szánod a filmedet?
Sz. S.: Mindkét tábornak, falakon innen és túl.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a Falból?
Sz. S.: „…ez önkormányzati meló, bazdmeg…”
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában?
Sz. S.: Nem nagyon fog meg semmi. Igazából nehezemre esik kisfilmben gondolkodni.
Filmhu: Bár több filmet is rendeztél, leginkább színészként veszel részt a forgatásokon. Szerinted változtat valamit a rendezői hozzáállásodon, hogy jól ismered, milyen a kamera túloldalán állni?
Sz. S.: Azt hiszem, jobban meg tudom érteni a szereplőim nehézségeit, így türelmesebb vagyok velük, több mindent elnézek. Ismerem a fáradságukat, tudom, hogyan kell koncentrálniuk.
Filmhu: Eddigi rendezéseid főleg egy szűk szubkultúra világában mozogtak, ám a Fal esetében úgy érzem, hogy kiléptél ebből a "biztonságos" közegből. Mi vitt rá erre?
Sz. S.: Szerettem volna komolyabb témában, klasszikus filmes eszközökkel is kipróbálni magam. Szerettem volna 35 mm-es anyagra forgatni, snittelni, nagyobb stábbal dolgozni, mint eddig. Például sosem volt még klasszikus értelemben gyártásunk, a Fal forgatásán pedig tényleg majdnem mindent a gyártás intézett. Az eddigi filmjeim készítésekor az egész folyamatban, az elejétől a végéig én is erősen benne voltam, ezért nehéz is volt megszokni, hogy Juliék sok mindent levettek a vállamról.
Filmhu: Egy hónapja nyertél díjat a Fallal a finnországi Tampere Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon. Mi volt a legmeghatározóbb élményed a fesztivállal kapcsolatban?
Sz. S.: Szerencsénkre jelen voltunk, Alberttel ketten. Az esélytelenek nyugalmával mentünk ki, co-producerünkkel, Tanai Péterrel. Szombaton délután jött egy SMS, hogy remélik, ott leszünk a díjátadón, de akkor még nem fogtuk fel, miért is kérdezik. Aznap este volt egy buli, ahol már oda is jöttek hozzánk a szervezők, hogy ugye másnap szándékozunk megjelenni a díjátadón, innentől kezdve torkunkban dobogott a szívünk. Egyrészt, mert délben kezdődött az ünnepség, és nekünk kettőre a reptéren kellett lennünk, másrészt akkor esett le nekünk, hogy itt valami lesz. Aztán a díjátadón, táskával és kabáttal a lábunk között ültünk és mikor az EFA küldöttje elmondta, hogy miért fontos ez a díj, és a zsűri egyik tagja felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos arról beszélni egy filmben, hogy Európa-szerte egyre több ilyen fal épül… Na, akkor levert minket a víz. Aztán szólítottak, mi meg kimentünk átvenni a díjat, és pár perces rövid beszéd után rohantunk a reptérre. Nem is volt időnk felfogni, hogy mi történt, csak a repülőn két whisky között.
Szabó Simon Staféta videónkban
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, mi lenne álmaid filmje?
Sz. S.: Van egy cyberpunk sztorim, ami egy gyerekterrorista szervezetről és az őket irányító médiamogulról szól a közeli jövőben. Körülbelül 2 milliárd forintból lehetne világszínvonalúan leforgatni, tuti siker lenne! Pláne, ha mondjuk Ed Harris játszaná a főgonoszt!
Olvasd el sorozat többi cikkét is!
