The Uptown Felaz – a virtuális zenekar

Filmzene

Libor Anita

filmhu: Mit takar tulajdonképpen a The Uptown Felaz elnevezés?

Pádár Krisztián: Egy zenekart. Alapvetően heten vagyunk, Katona Gábor dob, Szabó Levente gitár, Németh Attila basszusgitár, Tímár Szabi programozás, testvérem, Pádár Ákos billentyűk, Baranyai Ákos dj,  jómagam Pádár Krisztián programozás. A Kész cirkusz zenéjét már egy vendégzenésszel, Barabás Lőrinccel kiegészülve, aki trombitán játszott, nyolcan csináltuk. Egyébként vele azóta is együtt dolgozunk, mert nagyon nagy tehetségnek tartjuk.

filmhu: De ez egy létező zenekar? 

Negro, Future és a potok

PK: Ja, igen. Körülbelül hat-hét éve kezdtünk el a testvéremmel a zenével foglalkozni, mindenféle képzettség nélkül, kizárólag számítógépet és mintákat használva. Hobby-félének indult az egész, úgyhogy még nevet se nagyon találtunk ki. Szabit, mivel szintén békásmegyeri, már ismertük, ő is zenéket írt és néha összeültünk megmutogatni egymásnak, hogy most épp min dolgozunk. Gáborral a lemezboltjában ismerkedtünk meg, tetszett a zenénk és beszállt. Neki köszönhető, hogy elkezdtünk komolyabban foglalkozni a zenéléssel. Sok ötletünk, tervünk volt, de ezek megvalósításához már hangszeres zenészek kellettek. Így jött Attila a képbe, rajta keresztül pedig Levente. Ők a Tomi Szomorúban játszottak. Végül Ákos csatlakozott, aki Gábornál dolgozik. Amikor a Tesó zenéjét elkészítettük, Mateusz (Dyga Zsombor Mateusz – a szerk.) felhívott, hogy akkor kellene a zenekar neve. Mire mondtam, hogy az még nincs. Akkor van egy óránk, hogy kitaláljuk. Így lettünk The Uptown Felaz.

filmhu: Ez a név most már megmarad?

PK: Igazából nincs semmi bajom a névvel, bár gyorsan kellett kitalálni. De idővel hozzánk nőtt.

Katona Gábor: Külföldieknek is nagyon tetszik, mindig megkérdezik, hogy de jó, ez honnan van?

filmhu: És honnan? 

KG: Látod, például ezt is a „muszáj” szülte. Bár furán írjuk, mert az angol szlenget szlengesítettük, és ezért sokan helytelenül használják.

PK: A név nagy részét Solid barátomtól kaptuk. Volt egy szép könyve, amiben a fekete "polgárjogi" és az ún. blaxploitaion filmek plakátjai és szlogenjei voltak. Ezekből indultunk ki, hogy mi is ilyesmi nevet és „arculatot” szeretnénk. A Felaz egyértelműen a Nagymenőkből, a „Goodfellas”-ból, az Uptown pedig Solid Tilosos rádióműsorainak beköszönéséből az "üdvözlet belváros, üdvözlet külváros" -ból jött. Mivel ő is békási, a külváros itt Békásmegyerre utal. A The névelőt pedig a WahWah45s kiadó főnöke, Dom Servini akasztotta ránk. Így komolyabbnak hat.

filmhu: Ennek a hét-nyolc főnek van aktív zenekari élete? Próbák, koncertek? 

  KG: A mai modern zenekészítés egyik fő sajátossága, hogy nem kell egyszerre jelen lennie minden zenésznek, mert a számítógép segít az ilyen esetekben. A zenekar minden tagja másból él és nem a zenélésből, ezért alkalmazkodnunk kell egymás elfoglaltságaihoz. Mondhatnánk azt is, hogy ez egy virtuális zenekar, mert élő fellépése még sohasem volt, miközben rengeteg élő hangszert használunk a számainkban. Én például még soha nem doboltam fel a TUF-nak egy ütemet sem, mert a stúdióköltség és a ráfordított energia nem állna egyenes arányban a haszonnal, ezért inkább mintákból dolgozunk, de már nagyon várom, amikor ismét élőben tudok játszani.

filmhu: Nem is terveztek élő fellépést?

KG: A projekt még nem tart ott, hogy egy élő fellépést össze tudnánk hozni. Ennek egyrészt anyagi vonzatai vannak, másrészt nem ismerik annyian a zenekart, hogy érdemes lenne. Bár nagyon szeretnénk. Dolgozunk rajta erősen.

filmhu: Akkor hogyan létezik a TUF?

KG: A hangszeres részeket külön sávokra vesszük fel, és Krisztián otthon dolgozgat vele. Megbeszéljük, hogy kinek, milyen elképzelései vannak, hol kéne változtatni, így alakulgatnak a számok. Ezért nehéz végleges formába önteni. Van olyan számunk, ami már három-négy éve megvan, és még mindig nem mondjuk rá, hogy készen van. Mindig kitalálunk valamit, hol hosszabb, hol rövidebb, néha van benne ének, néha nincs - elszöszölünk vele. De most elhatároztuk, hogy összerakunk egy albumnyi anyagot, és megpróbáljuk – elsősorban külföldön - kiadni.

filmhu: Miért külföldi kiadásban gondolkoztok?

Kreatív munka - határidőre

KG: Egyrészt a magyar piac nem túl fogékony, másrészt külföldön már megjelentek zenéink. A WahWah45s kiadónál jött ki egy számunk egy hétinchesen, valamint a német Pulver Recordsnál szintén megjelent egy számunk, egy válogatáson.

filmhu: Magyar kiadásban miért nem gondolkoztok?

KG: Én eléggé benne mozgok a hazai zenei életben, mint kereskedő és mint lemezlovas (Katona Gábor fedőneve DJ Negro – a szerk.). Tudom, hogy milyen eladások vannak - nem érdemes Magyarországra termelni, mert nincs akkora piac. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy zenésznek először külföldön kell bizonyítani lásd Yonderboi vagy Erik Sumo esetét.

filmhu: A két filmhez készült zenéből nem telik ki egy filmzenés album, ami magyar filmhez kapcsolódva érdeklődésre tarthat számot?

KG: Ha úgy vesszük, a Tesó zenéje végülis megjelent, hiszen a film dupla DVD-jén van pár a filmhez íródott számből.

PK: Mateusszal sokat beszélgettem erről, hogy jelenjen-e meg a film zenéje külön, de a filmhez kapcsolódva. Az anyagi részén túl, szerintem mivel jelenetek alá írtuk a zenét, önmagában, kép nélkül ez semmit nem mond. Mateusznak persze pont ez tetszett. És lehetne a filmből összekötő szöveget a számok közé vagy alá beilleszteni.

filmhu: Hogyan kerültetek a filmzeneszerzéssel kapcsolatba?

PK: Mateuszt gyerekkorom óta ismerem, mindketten Békásmegyeriek vagyunk, együtt deszkáztunk, de aztán kettévált az életünk. Ő is mást csinál és én is mást csinálok, de mivel „Békás” nem olyan nagy, néha össze-összefutottunk. 2002-ben, amikor készült a Tesó, véletlenül találkoztunk a HÉV-megállóban. Elmesélte, hogy a film, amin dolgozik, zeneileg nem áll túl fényesen, jogdíj problémák miatt.  Először még csak aláfestésnek kért tőlünk pár számot. Az akkoriban kész zenéinkből válogattunk és ezek annyira tetszettek neki, hogy legközelebb már azzal jött, hogy írjunk neki nyolc-kilenc számot. A végén gyakorlatilag az egész film zenéjét mi készítettük, bár van benne néhány másik előadó is, de a nagy része azért a miénk. Egyébként a Tesó előtt már dolgoztunk együtt. Innen a zenés kooperáció. Zenéket válogattam a Séta és a Tempo című filmjeihez is.

filmhu: Nyílt titok, hiszen Zsombor rengeteget nyilatkozott erről, hogy a Tesó zenéjében eredetileg teljesen más koncepciót dolgozott ki, és amikor ez ugrott, akkor jöttetek ti a képbe.

PK: Igen, kaptunk egy nyersvágott változatot, ami alatt már volt zene. Ez számunkra támpontként szolgált, hogy mégis miket kellene a helyükre illeszteni.

filmhu: Úgy képzeljük el, hogy volt ott egy adott előadó száma, és nektek azt kellett utánozni?

PK: Néha ragaszkodott hozzá, hogy pontosan olyat kell oda rakni, persze csak hangulatilag, de aztán néha teljesen újat találtunk ki és végül tetszett neki.

filmhu: Miben különbözött ehhez képest a Kész cirkuszban való együttműködésetek? 

PK: A Tesó volt az első találkozásunk egy olyan típusú munkafolyamattal, hogy képre kellett írni a zenét – ez színtiszta alkalmazott művészet. A Kész cirkusz esetében Mateusz automatikusan jelentkezett: már az elején odaadta a forgatókönyvet, átbeszéltük a koncepciót, így egyszerre alakult a kép és a zene. Már nekünk is volt egy kis gyakorlatunk, ezért könnyebb volt. Legalábbis nekem.

KG: Szerintem maga a Kész Cirkusz, mint film karakteresebb, mint a Tesó volt, és ezt a karaktert könnyebb volt a mi ízlésünkkel és világunkkal kiszolgálni. Mivel már forgatókönyv formátumban ismertük a sztorit, lehetett gondolkozni, aztán jöttek a képek, ritmusra vágva - jobban ráéreztünk. A Tesó esetében a magunk részéről azzal a pár számmal le akartuk tudni a dolgot, erre még kellett csinálni, miközben nagyon szorított az idő.

Dr. Szabó Levente: Szerintem is sokkal érettebb, egységesebb a Kész cirkusz zenei anyaga, mint a Tesóé, ami egészen biztos, hogy annak köszönhető, hogy már az elején benne voltunk, és jobban együtt működtünk – mind egymással mind az alkotókkal.

filmhu: Nyolc embernél ezt hogyan lehet megoldani?

PK: A Tesós időszak nagyon kemény volt. Mindenkinek jönnie kellett, és volt olyan nap, hogy nyolc-kilenc számhoz is felvettünk alapokat. Emlékszem Levente számonként játszott egy-két témát, aztán mentünk a következő jelenetre. Én meg otthon kidolgoztam.

Külvárosi lúzerek táskára hajtanak Welker Gábor és Elek Ferenc  Dyga Zsombor: Kész cirkusz

SZL: Igen, én is emlékszem, hétvégente munka után mentem és felgitároztam a számokat. A Kész Cirkusz esetében pont egy nyugisabb időszak volt a szakmai életemben, és több idő jutott a zenélésre.

filmhu: Levente, ha jól tudom, te ügyvéd vagy?

SZL: Ennek szerintem nincs túl nagy jelentősége, nem kell túlmisztifikálni ezt az ügyvéd dolgot. Tizennégy éves korom óta mindig is gitároztam különböző zenekarokban. Ehhez képest a jogászi szakma jóval későbbi; ha huzamosabb időn keresztül nem zenélek, „elvonási tüneteim vannak”. A basszusgitárosunk, Attila egyébként biológusként, németországi laborokban dolgozik, és amellett basszusozik nekünk.

filmhu: A Kész cirkusz a 36. Magyar Filmszemlén megnyerte a Legjobb Filmzenéért járó díjat. Szerintetek mitől jó egy filmzene?

KG: Régebben teljesen egyértelmű volt, hogy egy filmhez külön írnak zenét, ezért ha kiadták a film zenéjét, akkor nem egy válogatás lemezt kaptál jópofa slágerekből, hanem egy egységes anyagot. Ma már ez a ritkább, általában összeválogatnak számokat. Persze mindkét esetben lehet iszonyú jót is csinálni, meg unalmasat is. Ha együtt él a film és a zene, ha egymást erősítik, az jó.

filmhu: Számotokra mi volt a követendő példa?

KG: Itt is a blaxploitation filmek zenéiből indultunk ki. Ezek nagyon jó zenék, híres feka zenészek csinálták, Superfly esetében Curtis Mayfield, vagy a Shaft esetében Isaac Hayes, aki meg is nyerte ezért a Legjobb Filmzene Oscarját. Mi nagyon szeretjük ezeket a filmeket.

PK: Maguk a filmek mai szemmel elég viccesek.
 
KG: Elalszol rajtuk: az akkoriban menőnek számított akciókat ma már kiröhögöd.
 
PK: Nemcsak a sztori, de a kinézetek, a karakterek, a megjelenés is „nagyon komoly”. Cápagallér, pimpmobil, habos pajesz, afropaff. Ehhez képest a zenéjük még ma is megállja a helyét. Gáborral és az öcsémmel nagyon szeretjük a hetvenes évek fekete zenéit. Számunkra a zene volt előbb, csak később tudtuk meg, hogy pl. Curtis Mayfield a Superfly-t egy filmhez írta.

filmhu: A Columbonak volt egy része, amiben egy szimfonikus zenekar karmestere volt a gyilkos, aki filmekhez szerzett zenét, és ő hosszan magyarázta a Columbonak, hogy az a jó filmzene, amire nem emlékszik később a néző, vagyis teljesen a háttérben marad.

KG: Ezt a részt én is láttam, John Cassavetes volt a karmester. De én nem tudom így nézni a filmet. Párhuzamosan figyelek a sztorira, a képre és mellette a zenére. Ez biztos zenészbetegség. Már tinédzserkoromban is imádtam a Meteo vagy a Halálutak és angyalok zenéjét.
 
SZL: Szerintem is, a filmzene nemcsak egyszerű zene, hiszen egyfajta effekt: kiemelő és fokozó hatása van. Valószínűleg ennyiben más is, mintha egy zenekar összedobna egy 4/4-es számot.
 
KG: Ugyanakkor van egy haverom, az osztrák Urbs, aki egy képzeletbeli filmzenét írt. Film noir típusú zenét készített, és a koncertjein ezekből a filmekből vetít a háttérben. Valaki tehát fordítva is csinálja.

filmhu: Szeretnétek folytatni ezt az alkalmazott zenélést?

KG: Ha megkeresnek, akkor mindenképpen. Nem zárkózunk el előle, bár iszonyú nagy meló.
 
SZL: De rettenetesen izgalmas.
 
PK: Én azt vettem észre magamon, hogy sokkal hatékonyabban dolgozom, ha határidőre van. Kreatív munka határidőre – Mateusz is mindig ezt mondta. Számomra inspiráló a határidő.
 
KG: Én is azt mondtam: augusztus végére legyen kész az album. Aztán nem lett kész…
 
PK: Egy számot már sikerült kidolgozni.:) Na jó, a fele már megvan.