Törtetők
A flepnis slepp Hollywoodban
Hiába no, változnak az idők, az egykoron alsónadrágjában a Time Square kivetítőin feszítő Marky Markból azóta Mark Wahlberg lett, megállapodott és filmszínészi karrierbe kezdett, mely során jó pár buktatóval, hegymenettel és hullámvölggyel kellett szembesülnie. Ha pedig már mindezt megtapasztalta, akkor gondolt egyet, s tettestársával, Doug Ellinnel előrukkoltak egy, a hollywoodi színészifjak aranyéletéről szóló, félórás formátumú széria ötletével.
 |
| Mi lehet a siker titka? Jó érzés nézni. |
A nem feltétlenül közönségvonzó, de egy réteget minden bizonnyal kielégítő témával természetesen a mindenre kapható HBO-t találták meg, s a csatorna 2004-ben be is rendelt 8 epizódot az Entourage-ból (nálunk Törtetők címmel fut, de szó szerinti fordításban sleppet jelent), hogy aztán egészen szokatlan és elképesztő módon a második évadra 14 részre kússzon fel az igényük. Nem is csoda, hogy a harmadik szezon már kerek 20 epizóddal gazdálkodhatott. De vajon mi lehet a siker titka?
Ha röviden akarunk válaszolni a kérdésre, akkor az, hogy jó érzés nézni. Az Entourage képes úgy ábrázolni a sokaknak viszonylag távoli hollywoodi csillogást és pompát, valamint az Álomgyár árnyoldalait is, hogy a szereplők olykor még arroganciájuk ellenére is szimpatikusak, szerethetőek maradjanak és a színész, ügynök, menedzser karakterek ne váljanak klisékké, önmaguk paródiájává.
Persze sokat számít az is, hogy a kulisszák mögé pillantás mindig is csábító volt a néző számára, de a Törtetőknek abban sikerült igazán nagyot alkotnia, hogy azokat is megnyerte, akik nem feltétlenül az extrák, az audiokommentárok és a werkfilmek miatt vesznek DVD-ket. A sorozat mindvégig közvetlen, sosem kezd el bennfenteskedni, mint előtte sok behalt próbálkozás. A hollywoodi szcéna remek háttérként szolgál az eseményekhez, melyek persze a háttér-információkra oly kíváncsiaknak is kínálnak élményeket.
 |
| Olykor bizony erősen odamondanak, hogy aztán jót röhögjenek |
A sorozat középpontjában a feltörekvő, szép lassan A-listás sztárrá váló Vincent Chase áll -- róla, és az őt körülvevő sleppről szól a dal. A legjobb barát menedzserről, a féltesó C-listás csepűrágóról, aki szakácskodik, a jó haver sofőrről és persze a hiéna ügynökről, aki viszonylag hamar a sorozat egyik (nyilván a nézők által) legkedveltebb figurájává nőtte ki magát. Ez pedig azért nagy szó, mert közel sem egyszerű feladat, az ember azt hinné, hogy a filmes ügynök kliséjét ismerve nem lehet neki sok újat mutatni.
Hollywoodban Holywoodról, pláne a mairól, filmet és sorozatot készíteni merészség, hiszen viszonylag vékony mezsgyén lavírozhatnak csak a készítők. Ha mindent túl szépnek és jónak állítanak be, akkor nem lesz hihető a sztori, nem fogja érdekelni a nézőt. Ezzel szemben, ha valaki arra vetemedne, hogy kiteregeti a szennyest, akkor még nagyobb bajban találhatja magát azzal, hogy a partvonalra szorul -- önnön tyúkszemére pedig biztosan nem lépne rá senki.
Az Entourage nagy erénye, hogy sikerül megvetnie a lábát ezen a bizonyos vékony pallón, és mindezt annak ellenére érte el, hogy olykor bizony erősen odamondanak a filmes világnak, hogy aztán jót röhögjenek egymás közt, egymáson. És éppen ez a jó értelemben vett bratyizás a nézővel teszi ellenállhatatlanná a szórakoztatási faktort.
 |
| A sztár-cameók az insider drámáknál-komédiáknál elengedhetetlenek |
Az Entourage elfogadottságát mutatja az is, hogy Hollywood nagyjait és ismert arcait bármikor fel tudják kérni egy-egy röpke cameóra. Neves színészeket apró jelenetek erejéig majd minden részben látni lehet (Jessica Albától Scarlett Johanssonig), de mellettük olyan "nagyhatalmú" ikonok is feltűnnek, mint James Cameron, akit egy Vincent Chase-szel forgatandó szuperhős-filmről, az Aquaman-ről szóló subplotba is sikerült meginvitálni.
Persze a sztár-cameók klasszikus filmes fogások, melyek az insider drámáknál-komédiáknál elengedhetetlenek. Igaz, ami igaz, az Entourage esetében jókora kavarodást okozhat, ha feltűnik a színen egy ismertebb tévés színész, mert az ember nem tudja elsőre hova tenni: vajon most önmagát fogja alakítani, vagy egy meghallgatáson megkapta a legújabb vendégszerepet a Törtetők-ben. Így csúszik össze az igazi Hollywood a tévés Hollywooddal, a valóság és a valósággal vegyített fikció a nézők legnagyobb gyönyörűségére.
Nagy erénye a sorozatnak, hogy nem ragadt meg az alapoknál, nem kezdtek önismétlésbe, nem fulladt a sorozat végtelen feelgood csajozásba, hanem szép lassan felfejlődött. Idővel az Entourage stábja úgy döntött, hogy nem csak a hollywoodi kulisszák között mutatják meg a színészlét tükrét, hanem megpróbálják befogni a Hollywoodon kívül élő és lélegző világot is.
 |
| Nem fulladt a sorozat végtelen feelgood csajozásba |
Így hát meghódították a legnevesebb amerikai független filmes fesztivált a Sundance-t, sőt, tavasszal, a negyedik évad forgatása közben még Cannes-ba is elrándult a slepp, hogy a film a filmben storyline-t kellően kihasználják, s így igazán autentikus közeget teremtsenek a feltörekvő filmeseknek.
Amit igazi hátránynak lehet felhozni az maga a csaj-faktor. Nem mintha nem lenne meg minden mi férfi szemének, szájának ingere, de a női karakterek abszolút súlytalannak hatnak a macsós közegben és az esetek többségében meglehetősen negatív fényben tűnnek fel. Valószínűleg ez (is) mozgathatta meg a kreatívok agyát, amikor Carla Guginót kérték fel egy kis beugrásra az ügynöknő szerepébe.
A sorozat fentiekből adódó kanbuli voltától elvonatkoztatva, valószínűleg nemre való tekintet nélkül álmodoztunk már arról, hogy milyen jó is lehetne egy híres ember közvetlen környezetében élni a gazdagok fényűző életét. Az Entourage realizmusa anélkül érvényesül, hogy mindenáron kézikamerát rángató operatőrök képeivel, dokumentarista stílllel akarnák az embert levenni a lábáról – elég csak a George Clooney – Steven Soderbergh-féle Unscripted-re gondolni ellenpéldaként. És ez nagy erénynek számít a mostani tévés piacon Hollywoodban.
