Velence: Apokalipszis után

Herzog, Solondz, Hillcoat

Posztapokaliptikus látvány a mozi termeken kívül és belül. Elkésett filmek és elcsúszott feliratok, de a Mostra folyik tovább. A McCarthy-adaptáció nem aratott osztatlan sikert, Herzog pedig egyik filmje kapcsán sem adja könnyen magát.

Fullasztó párás meleg tikkasztotta a fesztiválozókat a legelső napokban, ma pedig viharossá élénkülő szél tépázta az egyébként is elég szedett-vedett fesztiválvárost. Úgy néz ki a Lido, mint egy katasztrófa sújtotta terület az újjáépítési munkálatok alatt, de legalább megfelelő aláfestés a filmeknek, melyekből az apokalipszis utáni sivárság és pusztulás baljós hangulata árad.

Az ausztrál rendező John Hillcoat legújabb filmje a The Road, egy meg nem nevezett katasztrófa után játszódik. Csak annyit tudunk, hogy kevesen maradtak életben, akik a kihalt vidéket járják élelem után kutatva. Van közöttük rossz ember, több is mint jó, bár a jók gyakran kényszerülnek olyan cselekedetekre, melyek híján vannak minden emberségnek, de elengedhetetlenek a túléléshez. Főhőse A Férfi (Viggo Mortensen) és A Fiú (Kodi Smit-McPhee), akik Amerika nyugati partja felé tartanak, hogy választ kapjanak arra, van-e még élet a túlparton. Kegyetlen barbár hordáktól menekülnek és kétségbeesve keresnek élelmet és menedéket az útjuk során, a szörnyűségek közt pedig csupán a szebb múlt emlékei és a családi idilli pillanatai nyújtanak vigaszt. A The Road Cormac McCarthy azonos című, Pulitzer-díjas bestselleréből készült. (Cormac McCarthy írta a Nem vénnek való vidéket (No Country for Old Men) is, melyből a Coen testvérek készítettek filmet és söpörtek be vele négy arany szobrocskát az Oscar gálán.) A lassan előrehaladó cselekmény, a kihalt táj és a pusztulás képei nem arattak feltétlen sikert a sajtóvetítésen, annál szívesebben fogadták az újságírók a Lidora látogató Viggo Mortensen-t, aki egyike a napokban Velencébe érkező legnagyobb sztároknak.

A Férfi (Viggo Mortensen) és A Fiú (Kodi Smit-McPhee)

Werner Herzog versenyfilmje, a Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans vágta zsebre eddig a legnagyobb sikert. A film a Katerina hurrikán pusztítása után játszódik a bűnben és mocsokban úszó városban, ahol a ’mintadetektív’ (Nicholas Cage) próbálja felgöngyölíteni egy gyilkosság szálait. A kokainfüggő zsaru a razziák során, nemegyszer hivatalával visszaélve szerez magának anyagot, barátnője pedig egy luxusprosti (Eva Mendes). A film noir hagyományaihoz híven a gyilkosság nem is annyira fontos, mint inkább maga a nyomozás és a nyomozó küzdelme saját függőségével.

A vetítés utáni sajtótájékoztatón főként Werner Herzog-ot ostromolták az újságírók, úgy tűnt szívesen válaszolt a kérdésekre, különösen, amikor a forgatás helyszínéről kérdezték, de elutasította a megjegyzést, miszerint a helyszínek kiválasztása területén igencsak szélsőséges lenne: „Csupán kíváncsi ember vagyok. Szeretnék elmenni egy űrmisszióra és ott filmezni, de ez még nem adatott meg, így kénytelen voltam a földön megkeresni a legtávolabbi helyeket, mint az Antarktisz is, hogy kíváncsiságtól hajtva lefilmezhessem azokat.” Nicholas Cage-re, aki a színészetet a festészethez és a zenéhez hasonlította, inspirálólag hatott New Orleans. „New Orleans a jazz szülővárosa. A forgatás is olyan volt, mint maga a jazz zene. Mintha mi is jazzt játszottunk volna. Volt egy forgatókönyv, amitől szabad improvizációval bármikor eltérhettünk, de aztán mindig visszatértünk hozzá, mint vezérmotívumhoz.”

Ha lenne üzenetem, akkor Fed Ex-et használnék (Werner Herzog)

Az est várva várt meglepetés filmje is Herzog volt, melyet David Lynch cége, az Absurda forgalmaz, és ezt le sem tagadhatná. Meglepetés volt, mert a hivatalos versenyprogram része, így Herzog két filmmel is versenyben van az Arany Oroszlánért, melyet jövő szombaton ítél majd oda az Ang Lee vezette nemzetközi zsűri, és Herzog nem is tudta leplezni emiatti örömét. „Az elmúlt negyven évben egyetlen filmemet sem választották be versenybe Velencében. Volt itt filmem más szekciókban, de az nem számít. Most meg egyszerre két filmmel is itt vagyok ezen a fantasztikus és őrült fesztiválon. Nagy örömmel tölt el Marco Müller-nek ez a hallatlan lelkesedése a filmjeim iránt.” A My Son, My Son, What Have Ye Done-ban azonban a legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogyan tud két ekkora kaliberű tehetség ilyen rossz filmet készíteni. Mintha Herzog David Lynch paródiát készített volna úgy, hogy egyben saját stílusjegyeit is karikírozza. A filmben a görög mitológia és az őrület keveredik: egy fiatal színészpalánta (Michael Shannon) megbomlott elméjű embert alakít, miközben próbál nagyon Klaus Kinskis gesztusokat ölteni. Egy színitársulattal próbálnak egy görög tragédiát, melyben a hős megöli anyját és mit ad Isten az életben is megismétlődik a tragédia, méghozzá a darabban használt karddal. A filmből persze nem hiányozhatnak a bizarr figurák, a törpe, az állatok és egy különc direktor sem, akit Udo Kier alakít. A filmet látva új értelmet nyertek Herzog-nak a koradélutáni sajtótájékoztatón elhangzott szavai. „Mi a filmem üzenete? Ha lenne üzenetem, akkor Fed Ex-et használnék vagy UPS-t, hogy elküldjem azt.” Noha ez a mondat a Bad Lieutenant-ra vonatkozott, a My Son, My Son, What Have Ye Done-ra jobban ül, mert ennek aztán se füle, se farka és attól sem lesz több értelme, hogy állítólag valós események inspirálták.

Shirley Henderson, Todd Solondz és Charlotte Rampling

Todd Solondz A boldogságtól ordítani (1998) rendezője lehet, hogy ordítana, de az biztos, hogy nem a boldogságtól, ha tudná, hogy nem elég, hogy fél órát késett filmjének sajtóvetítése, de az olasz felíratok is csúnyán elcsúsztak. Ez először nevetésre ingerelte a közönséget, majd látva, hogy a vetítés nem áll le, egyre hangosabb tapsolással és füttyögéssel jelezték az olasz kollégák a nemtetszésüket, így az angolul értők is alig tudtak elkapni valamit a dialógusokból, pedig a Life During Wartime esszenciája a szavakban rejlik. Mindezek ellenére a Life During Wartime szórakoztató film a kapcsolatok kilátástalanul elcseszett voltáról, a boldogság reménytelen és ezredszerre is meghiúsult kereséséről és a múlt állandóan ott kísértő árnyairól. Csehovi alapfelállás a három nővérrel: a madárcsontú Joy-nak (Shirley Henderson) csak a neve Öröm, az élete már kevésbé az, mivel két komoly mentális problémával küzdő férj is kísérti. A második nővérl Trish (Allison Janney), akinek volt férje pedofília miatt börtönben ül, az asszony pedig egy másik férfihez készül éppen hozzámenni. A harmadik nővér a neurotikus hollywoodi forgatókönyvíró, aki testvéreihez hasonlóan a múltjától próbál szabadulni és a szerelem után áhítozik a szeptember 11-i merénylet után teljesen paranoiddá vált Amerikában, ahol elég egy félreértett ölelés, hogy pedofilt kiáltsanak valakire. Nos, ilyen is az élet háború idején.