A Bourne-ultimátum
Egzisztencialisták, rossz teremben ültök!
Bemutató: 2007. október 25.
Az utóbbi években Hollywoodban egyre inkább erősödött az a trend, hogy a producerek a jól bevált recepteket kínálják a rendezőknek. Az üzleti siker szempontjából viszonylag kis kockázatot és nagy bevételt jelentő alkotások közé tartozik A Karib-tenger kalózai, az Ocean- vagy a Shrek-sorozat. A Bourne-sorozat esetében pedig már előre elkészült művet adaptáltak filmre az alkotók, akár a klasszikus James Bond-széria esetében, vagy mint az összeesküvés-elméletek terén rokonságot mutató A keselyű három napjá-ban.
Jason Bourne, a szuperkiképzést kapott ügynök a Cégen belül a saját szakállukra dolgozó nagykutyák leleplezése mellett az egyik legnagyobb rejtély megoldásán, saját múltjának, identitásának felderítésén dolgozik -- a két dolog egymástól elválaszthatatlan. Filozofikusnak ennek ellenére sem mondanám – nincs is ilyen elvárás az alkotókkal szemben! --, viszont elképesztően pergő akciófilm a Bourne-sorozat utolsó darabja.
 |
| Az esélytelennek látszó egyén megpróbálja felvenni a harcot |
Ugyanakkor konkrét politikai kontextus nélkül helyenként hitelesen felidézi a klasszikus Sidney Pollack mozi fenyegető légkörét, amelyben a hatalmas, mind anyagi, mind technikai lehetőségekkel dolgozó Szervezettel szemben esélytelennek látszó egyén megpróbálja felvenni a harcot. Ahogy ezt Joe Turner (Robert Redford) teszi, aki menet közben felnő a feladathoz. Jason Bourne hozott képességeinek és kiképzésének köszönhetően jóval kevésbé kiszolgáltatott, sőt, inkább üldözőinek van félnivalója tőle. Miközben a Cégen belüli folyik az ádáz küzdelem, az ügynökség szinte korlátlan eszköztárát önös érdekből használók és az őket leleplezni igyekvők között.
Bourne feltűnése komoly aggodalmat kelt bizonyos céges alkalmazottak körében, akik szeretnék végre lezártnak tekinteni múltjuk Kőlépcső-programhoz kötődő szakaszát, és lázas igyekezettel meg is tesznek mindent ennek érdekében. Megmozgatnak CCTV kamerákat, telefonlehallgatókat, ügynököket és bérgyilkosokat aktiválnak, miközben az ex-szuperkém megállíthatatlanul igyekszik a végső információkkal rendelkező forrás felé.
 |
| Már nem öl meg minden útjába kerülő, fegyvert lóbáló idegent |
Ennek köszönhetően az akciószekvenciák elképesztően pörgősek, látványosak, főleg a Tangerben folytatott gyalogos (!) üldözés, igaz a New York-i is megdöbbentő. Például kiderül belőle, hogy miként lehet úgy optimalizálni egy autóban keletkező sérüléseket, hogy azzal a lehető legtöbb kárt okozzuk üldözőinknek – végül is egy autó első részében vannak a helyváltoztatáshoz alapvetően fontos alkatrészek, így a hátulja faltörőkosként is használható. Az akciójelenetek sebességét tovább fokozzák az előző részekben már látott kézikamerás felvételek. Statikus képek szinte nincsenek is a filmben, a vásznat az állandóan kereső-kutató tekintet uralja.
Időközben, ahogy Bourne emlékei a flash-beckek révén kezdenek tisztulni A mandzsúriai jelölt-es agymosás után, úgy egyre kedvesebbé is válik számára az emberi élet, és már nem öl meg feltétlenül minden útjába kerülő, fegyvert lóbáló idegent (ennek jelei már a nyitásban ott vannak).
 |
| Az akciószekvenciák elképesztően pörgősek, látványosak |
Talán lehetett volna további mélységet adni a Bourne/ Webb karakternek, az önmaga után nyomozó szuperügynök figurájában. Izgalmas lenne tudni, hogy az elnagyolt patriotizmuson vagy önfeláldozáson kívül mi motiválhatta még az egykori David Webb századost, hogy a hidegvérrel gyilkolni képes Jason Bourne-né váljon, de ez csak lehetősége és nem kötelessége az alkotóknak! Filozofálgatás helyett tehát egy rendkívül sodró lendületű, majd kétórás utazásra válthatunk jegyet.
A befejezést illetően nem maradhat szemernyi kétségünk sem, hogy a mások életét elvenni képes vezetők sorra lebuknak, és egy pillanatra talán még Bourne feláldozásának lehetősége is felvillanhatott az alkotók előtt, ha így is volt, ezt mindenesetre gyorsan elhessegették. Végül Bourne számára a sors új lapot oszt, története akár még folytatható is lenne, de annyira mégsem érdekes figura, hogy érdemes volna megpróbálkozni a tetralógiával, ehhez kollektív nézői amnéziára lenne szükség.
- 1. A Bourne-ultimátum
- 2. Bourne ultimátum (szinopszis)
