A dolgok állása

Ténykér(d)és

Bemutató: 2009. május 28.

A vészmadarak (vagy a realisták?) úgy vélik, A dolgok állása az egyik legutolsó (ha nem a legutolsó) film, amely a nyomtatott sajtó területén játszódik. Nem véletlen hát a kettős szerep: a mozi egyfelől politikai thriller (ilyen típusú, az oknyomozó újságírást középpontba állító, a politikai összefonódásokat leleplező alkotások főként a hetvenes években születtek), más részről helyzetjelentés a szakma jelenlegi állapotáról (nyűgök, kihívások, sikerélmények, sajtóetika etc.), vagyis a rendszer bemutatása működés közben.

A rendszer bemutatása működés közben

A történet szerint a Russell Crowe alakította hétpróbás zsurnaliszta, Cal McAffrey (még elgondolni is sokkoló, hogy a szerepet eredetileg Brad Pittnek szánták) régi motoros a szakmában. Főszerkesztőjét (Helen Mirren) idézve „lassú és drága”, olyan szkribler, aki lenézi a blog-szférát, a netes újságírást, és azt, hogy a huszonegyedik században már egy bulvárhírrel is címlapra lehet kerülni. Egy szép napon egyik lelkes és fiatal, a megvetett körhöz tartozó kolléganője, Della Frye (Rachel McAdams) jelenik meg az íróasztalánál megerősítésre várva: a lány kiszagolta, hogy McAffrey baráti viszonyt ápol(t) a szépreményű és házasságban élő szenátorral, Stephen Collinsszal (Ben Affleck). A képviselő iránt újabban nagy a kereslet – a politikai újságírókat azért érdekli, mert a védelmi kiadásokat vizsgáló bizottság elnöke; a szerelmi botrányt szimatoló bulvársajtót pedig azért, mert asszisztense hirtelen és rejtélyes halálának bejelentésekor elsírta magát egy sajtótájékoztatón.

Az épp egy kettős gyilkossági ügyön dolgozó McAffrey első körben lekezelően eltessékeli az okvetetlenkedő kolléganőt, az ügytől mégsem szabadul: a hajdani iskolatárs, Collins szenátor csakhamar becsönget hozzá, és tanácsot kér, tudni szeretné, hogy miként kezelje a sajtóban a kialakult kényes helyzetet.  
A szövevényes sztoriban – mely a BBC minisorozatán alapul – csakhamar kiderül, hogy minden mindennel és mindenkivel összefügg: a szenátor és a zsurnaliszta szexuális érdeklődése; a drogügyletnek látszó kettős gyilkossági ügy és az asszisztens halála; a kongresszusi vizsgálóbizottság és a megavállalat; a katonai kiadások és a békehadtest.

Sok szálat mozgat, így néha nehezen követhető

A fordulatosan, feszes tempóban előadott (igaz kicsit sok szálat mozgató, így néha nehezen követhető), hullákkal tarkított „nagy konspirációs elméletnél” azonban izgalmasabb vonulata a filmnek azoknak az érdekütközéseknek az ábrázolása, melyek minden zsurnaliszta életét megkeserítik. A dolgok állása – egy bűntényen túl – azt is bemutatja, hogy mennyire ingoványos terület, ha a szakma és a magánélet összekeveredik egymással (McAffrey számára nagy kérdés, hogy meddig barát és mikortól zsurnaliszta; a szenátor nejének, hogy meddig vonzó nő és mikortól hírforrás); a főszerkesztőnek, hogy hol húzódik a határ a sztorit védő újságíró és a bejelentési kötelezettséggel bíró állampolgár között.

A dokumentumfilmeket is jegyző brit rendező, Kevin MacDonald már előző játékfilmjében (Az utolsó skót király) is jelét adta annak, hogy szereti, ha az alkotásainak köze van a valósághoz. A dolgok állásában sem hazudtolta meg önmagát: a film a sajtó jelenlegi helyzetét, nyavalyáit feltérképező kordokumentumként is megállja a helyét – Della Frye és Cal McAffrey az újságírás múltjának és jelenének/jövőjének a megtestesülései, akiknek van mit tanulniuk egymástól; a főszerkesztő pedig igazi kötéltáncos, aki egyszerre próbál megfelelni a szakmai elvárásoknak és a profitot hajszoló tulajdonosi körnek.

Az újságírás múltjának és jelenének/jövőjének a megtestesülései

A dolgok állása a mindenkori vezércikk megszületésének története a sztori felbukkanásától kezdve, a formálódásán és a megírásán át, egészen a nyomdába kerüléséig. Az utolsó, a nyomdai munkafolyamatokat részletesen bemutató képkockák felérnek egy szerelmi vallomással: rendezőnk láthatóan nosztalgikus és elkötelezett alkat, olyan ember, aki hisz még a sajtószabadságban, a szavak erejében, a „hír szent, a vélemény szabad” igazságában.

Legyen neki igaza.