A vörös sárkány (Red Dragon)

A fogorvosok ajánlásával

Bemutató: 2002. október 31.

Emberi fogyasztásra alkalmas Hopkins és Norton

A vörös sárkány - Thomas Harris 1981-es regényének filmes adaptációja, amely hét évvel előzte meg kultikus könyvét, A bárányok…-at - azok után mutatja be a nézőnek Hannibált, hogy az már tisztában van vele, kicsoda is ő.
El lehet bíbelődni olyan részletekkel, hogy mostan megtudjuk, hogyan kapta el a film végére több sebből vérző, elszánt FBI-nyomozó (Edward Norton) a kulináris élvezetek rajongóját, de ez még PR-fogásnak is suta próbálkozás ahhoz, hogy az emberhús-zabáló kriminalisztikai szakértő szerepében újra kamera elé álljon Anthony Hopkins.

A film legnagyobb problematikáját – és ez részben dramaturgiai kérdés – abban látom, hogy meglehetősen ügyetlen fogásnak tűnik két újkori kannibált belegyömöszölni egy történetbe, még akkor is, ha nyilvánvaló, egyikük, a Fogtündér (Francis Dolarhyde-ként anyakönyvezve) tökéletesen copyright-olja rajongása tárgya emberölési módszereit.

Thomas Harris regényének elvitathatatlan érdeme, hogy remekül játszik az emberi jellem finomságaival. Kiváló ötlet William Blake művészetének beemelése az irodalmi műbe, és ezt a szálat a film ugyanolyan mesteri módon bontja ki, ahogyan nagyszerű a világtalan Emily Watson karaktere is.

Több sebből vérzik Ed Norton Philip Seymour Hoffmannal és Harvey Keitellel küzd

Brett Ratner munkájának további erénye Ralph Fiennes színészi munkája. Fiennes - akinek szerepköre, Cronenberg Pókjának köszönhetően is, az utóbbi években örvendetes módon alakul – bravúros megoldásokkal képes ébren tartani a néző figyelmét: egyszerre esendő, szánni való, börtönéből kitörni képtelen, gyermeki-torz lelkű férfi, továbbá pengeagyú, kegyetlen mészáros. Fiennes fölényes magabiztossággal uralja szerepét, és bár értelmetlen az összehasonlítás, meggyőzőbbnek tűnik, mint „kollégája”, Hopkins, aki ezúttal ügyesen kapja elő motyójából jól ismert, és persze kiválóan prezentált kliséit.

A vörös sárkány legnagyobb vesztese Edward Norton, aki a lehetőségekhez képest megnyugtató eredménnyel küzd az FBI-nyomozó untig ismert panelekből összebarkácsolt figurájával (hátat fordítva a szakmának, békés sziget-nyugalom, Hannibal karmai között, a család menekül, a kép összeáll, vészhelyzet, vitorlázás a napnyugtában).

A cinikus kritikus kekeckedéseinek ellenére: Brett Ratner filmje emberi „fogyasztásra” tökéletesen alkalmas, élvezetes munka. Fiennes-hívek és tattoo-rajongók mellett a műfaj ínyencei is bökjenek rá az étlapról. Gyomorégés kizárva.