hirdetés

Állomásfőnök

Magányosak társasága

E-mail

Nyomtatás

új hozzászólás

2005. január 6. - Miklós Gábor

Bemutató: 2005. január 6.

2-2 / 2

1 | 2

A 2003-as Sundance Filmfesztivál nagy meglepetése a film. Az ezúttal író-rendezőként is bemutatkozó Thomas McCarthy könnyed és elegáns stílusa a filmkészítés azon mestereit idézi, akik kivételes módon képesek voltak az élet egyszerű, ugyanakkor rendkívül bonyolult valóját, illetve az emberi érzelmek és kapcsolatok mélyét és felszínét egyetlen határozott mozdulattal megrajzolni, elkerülve minden felesleges gesztust és motívumot, amelyek -mint egy meggondolatlanul kimondott szó -- apró darabokra törhetnék az illúziót.

Állomásfőnök (szinopszis)

Finbar McBridge egy olyan ember, aki megpróbál a saját szabályai szerint élni. Mivel a sors nagyon apró termettel áldotta meg, ki van téve az emberek állandó kíváncsiságának. Bár ezzel már megtanult együtt élni, mégis amikor elveszíti egyetlen barátját, úgy dönt, inkább remeteként folytatja tovább, és átköltözik a vidéki hangulatú New Yersey elhagyatott öreg vasútállomására.

Itt azonban magány helyett szomszédjául kap egy frusztrált festőnőt, Oliviát és egy folyamatosan fecsegő hot-dog árust Joe-t.

A sors ajándéka, hogy amikor a legkevésbé számítunk rá, akkor sodor az utunkba olyan embereket, akikről hirtelen nem is gondolnánk, milyen hatással lehetnek az életünkre, ha elég nyitottak és bátrak vagyunk. Pedig ha beengedjük őket a hétlakat alatt őrzött lelkünkbe, még a boldogság is ránk találhat újra ?és akkor a törpéből óriás lehet, a fecsegő meghallgattatik és meghallgat másokat, és az önsajnálat belső pusztítása elfogadássá szelídülhet. Mert nincs az a mélység, amihez a barátság kötele ne lenne elég hosszú. Rajtunk áll megragadjuk-e.

Egy tüneményes film, mely a csodálatos színészi játék, a nagyszerű forgatókönyv és rendezés segítségével mindenkit képes lesz megérinteni.

Címkék

állomásfőnök , premier , kritika

1. Állomásfőnök
2. Állomásfőnök (szinopszis)

2-2 / 2

1 | 2

hirdetés