Beowulf – Legendák lovagja

Színészi játék vagy pixeltánc

Bemutató: 2007. november 29.

A Beowulf-fal mutatkozik be a 2K (2048x1080 pixel) felbontású 3D-s technika (Real D) hazánkban. Így a Beowulf esztétikai értékei mellett annak technikai oldaláról is érdemes szólni. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak filmként gyenge ez az alkotás, és nem tekintik másnak, mint világhírű rendezővel – Robert Zemeckis – és ugyancsak világhíres színészekkel – John Malkovich, Anthony Hopkins, Angelina Jolie -- a vizuális képalkotási technika fejlődésének következő stációját reklámozó látványos píárfogásnak. (A színészek ez esetben testüket: mozdulataikat és gesztusaikat adták a többé-kevésbé rájuk hasonlító figurák digitális megteremtéséhez.) Vagy önálló filmként, akár a 3D-technika nélkül is képes volna hiteles lenni?! Ezt és még több hasonlóan fogós kérdést tartogat a Beowulf.

Mindenesetre a bevezetőben feltett kérdésre egyértelmű nemmel lehet válaszolni, mert a kultúrtörténeti hivatkozás – az angolok legrégebbi, írásos formában fennmaradt epikus alkotása, amely valamikor a VIII. és a X. század között keletkezett – önmagában mintha nem lenne elegendő egy film esztétikai értékeinek megszületéséhez. Az eddigi Beowulf-adaptációk legalábbis ezt bizonyítják.

Sárkányeregetés Hobbisport fantasy-rajongóknak

Christopher Lambert (a Hegylakó óta nem egy mérsékelt izgalmú kardforgató akciófilmben láthattuk) 1999-ben bújt bele a legendás hős, Beowulf bőrébe, az összteljesítményt az IMDb-n 3,5 pontra értékelték a szavazók – hazai moziforgalomba sohasem került a film.

2005-ben az izlandiak kanadai és brit együttműködéssel -- feltehetőleg nemzeti ügyüknek tekintve az eredeti műhöz minél közelebb álló filmes feldolgozást – Beowulf & Grendel címmel ismét leforgatták skandináv hérosz kalandjait – IMDb: 6,2. Ezek után különösen érdekes, hogy miként is sikerül majd Gauder Áron hasonló környezetben játszódó viking sagája, az Egill.

A most megfilmesített történet eredetije a VI. században játszódik, főhőse Beowulf (Ray Winstone) azért érkezik Hrothgar (Anthony Hopkins) király hívására, hogy megküzdjön a dánokat fenyegető pokoli trollal, Grendellel. Ámde más, kevésbé kézzelfogható „szörnyek” is megtelepedtek az udvarban, és hamar világossá válik, hogy a sötét titkok egész a királyig vezetnek, akinek viszonya feleségéhez korántsem tökéletes, házasságukból sehogyan sem akar gyerek születni. Hogy Beowulf élete ne legyen egyszerű, hősi feladatának elvégzése közben beleszeret a királynőbe (Robin Wright Penn) és még a legfőbb udvari intrikust (John Malkovich) is le kell győznie. Ismerős elemek, amelyek az Arthur-mondakörtől ívelnek Tolkienen át egészen Peter Jacksonig.

Az abszolút femina A mágiából magas sarkakra is jut

Azonban a számos világsztár felvonultatása és a nagyhírű irodalmi korpusz ellenére is akadnak következetlenségek a szereplők karakterében, például az egyik legfájóbb éppen a John Malkovich megformálta Unferth esetében, az örök intrikus egyszer csak Beowulf mellé áll a főellenséggel, Grendellel vívott harcban és neki adja a legfőbb családi ereklyét, az apáról fiúra szálló kardot, később pedig az egyik első keresztényként jelenik meg. Talán a forgatókönyvíróknak tovább kellett volna nyesegetniük a történet fő ágától elhajló nyúlványokat, ahogy azt Peter Jackson csapata megtette Tolkien alapművével.

A film egyértelműen a vizuális orgiára épít, hisz mi másért is lenne érdemes fejleszteni a látványvarázslás egyik legújabb eszközét, a digitális 3D-t, ha nem azért, hogy szuperközeliről egyszer csak nagytotálra váltson a kép olyan csavarokkal, amit egy dugóhúzó is megirigyelhetne. Máskor meg együtt repülhetünk a nyílzáporral, és hagyhatjuk, hogy a démonnő látványa elszédítsen.

Az ördög azonban nemcsak a mesebeli szörnyekben, hanem a részletekben is lakozik, mégpedig a legalapvetőbb elemekben. E tekintetben ugyancsak sokat fejlődött a digitális technika, mert a legegyszerűbb természeti jelenségek bemutatása, mint tűz, víz vagy föld/kavicsok helyenként már teljesen „élőnek” hatnak. Néhány éve ezek az alapelemek még kifogtak az illúziókeltőkön.

"Öltöztetés" közben Kulisszák mögött, pixelek előtt

A legérdekesebb kérdés viszont, hogy mit látunk, amikor Beowulf és Grendel édesanyjának, az igéző szépségű démonnak a tekintete összetalálkozik, és a hős harcosnak döntenie kell – akár A Gyűrűk Urá-ban az elkárhozott királyoknak –, elfogadja-e az ördögi segítséget a hatalom és a dicsőség megszerzéséhez, ezzel pedig magára veszi a Hrothgart is sújtó átkot, vagy képes önmérsékletet gyakorolni. Vajon mit látunk ebben a pillanatban, színészi játékot vagy pixeltáncot? Nem érdemes sietni a válasszal, hiszen mi is a színészi játék?!

Talán furcsa egy film „megfejtéséhez” egy másik alkotást felhasználni, de Christopher Nolan legutóbbi munkája éppen ide illik. A tökéletes trükk a varázslatkeltés egyik legfiatalabb eszközét, a filmet vizsgálja, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az illúzióhoz nemcsak bűvész kell, hanem a varázslatot befogadni képes ember is.

Beowulf - Legendák lovagja A gótok mások, mint a többi ember. Beowulf pedig minden gót harcos közül is a leghatalmasabb, legerősebb és legvakmerőbb. Rajta kívül senki sem merészelne szembeszállni Grendellel, Káin leszármazottjával, az emberevő óriással. Amikor azonban a rém elfoglalja a dánok ősi szentélyét, és lemészárolja az ott élőket, Beowulf útra kel, hogy bosszút álljon régi szövetségeseiért. De nemcsak Grendellel, hanem annak démoni erőkkel és gyilkos csáberővel bíró anyjával is meg kell küzdenie. Hősök és királyok, isteni erővel bíró harcosok, pokolból jött gyilkosok küzdenek meg egymással az ősi tájon.