A tökéletes trükk

Ihletett illúzió

Bemutató: 2007. január 4.

A tökéletes trükk – amellett, hogy nagy költségvetésű produkció, ily minőségében nem csupán a művészi, de a kereskedelmi elvárásokat is figyelmezték az alkotók – örvendetes módon mind kontextusát, mind hátterét tekintve kirí a mainstream tucatfilmek közül.

Az illuzionisták vetélytársak, majd halálos ellenségek Christian Bale és Hugh Jackman

Főszereplői rivalizáló illuzionisták, kik mind a színpadon, mind a színpadon kívül háborúban állnak egymással: Alfred Borden (Christian Bale) és Robert Angier (Hugh Jackman) egykoron barátok voltak, egyazon mester avatta be őket a mágia világába, ám egy tragikus baleset miatt eltávolodtak egymástól, s előbb vetélytársakká, utóbb halálos ellenségekké váltak. Semmiféle aljasságtól nem riadnak vissza, kölcsönösen lopják egymás trükkjeit, elcsábítják egymás asszisztenseit, magabiztos gúnnyal döntik romba a másik előadását, mígnem a legvégső határt is átlépik. Nagyformátumú emberek és kiváló művészek ők, egyszersmind önsorsukat megrontó figurák; nincs más ellenségük, mint briliáns tehetségük és mérhetetlen dicsvágyuk, látványos tragédiájukért nem okolható senki más, mint saját maguk. A pokolra szabad akaratukból szállnak alá, szenvedélyes zsenialitásuk emészti el őket, s miután a párharc tétje folyamatosan emelkedik, már a nyitójelenetben tudni lehet, hogy a 128 perces játékidő végén valaki csúnyán pórul fog járni.

Ami a szereposztást illeti, a rendező megtartotta a jól bevált csatársort, vagyis szerződtette a Batmanben is bizonyított Christian Bale-t és Michael Caine-t, felkérte Hugh Jackmant és Scarlett Johanssont, Nikola Tesla szerepét pedig korunk egyik legsokoldalúbb és legnagyszerűbb művésze, David Bowie számára kínálta fel; valódi dream team, minden igényt kielégítő álomcsapat állt össze.

Már a pőre névsor is gáláns ígéret a filmbarátok felé Michael Caine, Scarlett Johansson és Hugh Jackman

A válogatás önmagában is rendkívüli lehetőségekkel kecsegtetett, már a pőre névsor is gáláns ígéret a filmbarátok felé, Nolan pedig tudta, miként hozza ki a legtöbbet színészeiből. Sem Christian Bale, sem Hugh Jackman nem volt még soha ilyen jó; természetesen funkcionáló, dinamikusan változó, legfőképpen pedig mágnesesen vonzó karaktereket építettek fel. Versengésüket még izgalmasabbá teszi, hogy Nolan merész gesztust gyakorolva újfent felülemelkedett a megkövült dogmaként tisztelt protagonista-antagonista dilemmán: egyik főszereplőt sem helyezi a másik elé, a néző habitusára bízza, kit tüntet ki szimpátiájával - Bale és Jackman pedig képesek voltak megfelelni a különleges feladat követelményeinek.

A tökéletes illúzióhoz persze a mellékszereplők nívós játéka is szükségeltetett: David Bowie titokzatos, arisztokratikus és távolságtartó, Michael Caine mondhatni rutinból brillíroz, a hölgykoszorút ékességeként szolgáló Scarlett Johansson pedig elbűvölően szexi.

A tökéletes trükk érdemekben gazdag mozi, legfőbb erőssége azonban a fifikás narratíva. A Nolan-testvérek (a forgatókönyv Jonathan és Chris együttes munkáját dicséri) merészen elegyítették a flashback-et és valós idejű történetmesélést, s hogy tripla legyen a csavar, keretes szerkezetbe foglalták az eleve fragmentált, nemlineáris filmet; ily innovatív, mesteri szinten kivitelezett cselekményvezetést ritkán láthat a nagyérdemű. A rendező nem csupán számít, hanem épít is a néző intelligenciájára, a végső dramaturgiai fordulat pedig garantáltan felkészületlenül éri a közönséget: a direktor nagy csele, ellentétben a kevéssé sikerült alkotásokkal, nem sejlik ki már félúton.

David Bowie titokzatos, arisztokratikus és távolságtartó

A film esztétikája nemkülönben remekbeszabott. Nolan ez alkalommal is boszorkányos ügyességgel balanszíroz: teljesíti a kommerciális követelményeket, felvonultatja a nagy költségvetésű produkcióktól elvárt látványosságokat, de a vizuális trükkök, az illuzionisták munkáját segítő ördögi találmányok nem telepednek rá a történetre, nem nyomják el a drámát, hanem fontos kellékekként kiszolgálják és erősítik a cselekményt. A szobabelsők, Tesla laboratóriuma, a kosztümök hitelességre való törekvést és jó ízlést tükröznek, a mutatványok pedig valóban lélegzetállítóak; nem olcsó ripacskodást, hanem míves illúziókat kínálnak a nézősereg számára.

Christopher Nolan új filmje egy rendkívül összetett és nagystílű illúzió, amely makulátlan eleganciával került kivitelezésre: míves mestermunka, az év egyik legjobb alkotása.