Cseh álom

Super Size Market

Bemutató: 2006. október 12.

A cseh filmfőiskola, a FAMU, eddig főleg a különböző animációs fesztiválokra érkező kisfilmekről, a 60-as évek cseh új hullámáról, no meg az Egyetleneim-mel nagyfilmesként is debütáló Nemes Gyuláról volt ismert hazánkban. A cseh filmet és a cseh virtust úgy általában azonban aligha kell bemutatni. Menzel és Forman kései utódai is cseh-módra fogták meg a dolgok végét: humorra fűzték fel kritikájukat a médiavezérelt fogyasztói társadalomról. Éppenséggel az ötletért nem kéne a szomszédba menni: elég híradás szólt arról, hogy az emberek egymást taposták egy-egy hypermarket megnyitóján. Nos, ez Hrabal hazájában sincs másképp. Minden a kampányon múlik meg a médián. A rendezőpáros bebizonyította, hogy akár a semmit is el lehet adni, ha jól van csomagolva. Már pedig ők becsomagolták – nem kis élvezettel!

Szociológiai és pszichológiai kísérlet is egyben

Van a dokumentumfilmeknek egy olyan fajtája, amelyben a mesélő tökéletesen belehelyezkedik a folyamatba, s így a történet részévé válik, csakúgy, mint abban a híres-nevezetes Schrödinger-féle macska-hasonlatban. Ez az, amivel, időt és pénzt nem kímélve hódított Michael Moore (Kóla, puska, sültkrumpli, Fahrenheit 9/11), s amivel -- saját testét is beáldozva -- megrengette a junkfood-kosztra fogott globálvilágot Morgan Spurlock (Super Size Me). A módszer bevált, sőt egy kicsit talán már elcsépelt is manapság, persze nem akkor, ha két vállalkozó kedvű cseh filmfőiskolás a saját képére és a kelet-európaiak szája íze szerint formálja át. Vit Klusák és Filip Remunda ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bedobva összes filmes és marketinges előképzettségét, huszon év alatt összegyűjtött emberismeretét és teljes álcatárát, átverjen egy egész nagyvárost. A Cseh álom nem egyszerűen dokumentumfilm, hanem szociológiai és pszichológiai kísérlet is egyben, történetvezetése egy játékfilm dramaturgiáját is meghazudtolja, interaktivitásában pedig már-már maga a valóság, nem véletlen hát, ha alkotói reality filmként határozták meg a műfaját.

Vit Klusák és Filip Remunda fogta magát, és bekopogtatott az összes nagyobb céghez, s meggyőzte őket, azzal, hogy kritikát mond róluk, egyben meg is reklámozhatja az üzletet. Mindenki jól jár tehát: a vizsgafilm elkészülhet, a nagyáruház meg újabb fórumon nyomulhat be az agyakba. A negatív reklám is reklám! Olyannyira, hogy a profi stylist-csapattal megtámogatott, menedzserré avanzsált ifjak szintén ezt a taktikát választják soha nem létezett áruházuk propagálására. „Ne vásárolj!” Ne gyere be!” „Ne költs!”- szólnak a Cseh Álom hangzatos szlogenjei. És a háttérben persze megint a legjobbak. A reklámügynökség munkatársai ugyan itt-ott berzenkednek egy kicsit a nyilvánvaló csalástól, végül azonban beadják a derekukat, mert a kampány végül is ígérni nem ígér semmit.

Kénytelenek védeni a művészi mundér becsületét

A fiúk semmit nem bíznak a véletlenre. Minden egyes lépést beható vizsgálat, célcsoportok bevonásával végzett közvélemény-kutatás előz meg. Családok mesélnek a vásárlási szokásaikról, eladók mutogatják lelkesen a készleteiket, sőt próbavásárlást is rendeznek, a résztvevők legnagyobb örömére. A helyzetkép lesújtó: a bevásárlóközpontok nem egyszerűen életünk részévé váltak, de egyenesen irányítanak, sőt megvezetnek bennünket. Újkori bálványok, gombamód szaporodó pénznyelő istenségek. Álmok, melyek beteljesülést ígérnek, de mindig újabb fogyasztásra késztetnek, mert sosem elég.

Itt egy újabb lehetőség (nem ígéret!): útban a Cseh Álom. Készül már a szignáldal, egy egész leánykar hangja hívogat az Édenbe, miközben mosolygós hostessek szórólapoznak a metrókijáratnál és atlétára vetkőzött melós bíztat a tévéből: ott a helyed! Ott! De hol? Épül már a rózsaszín felhőt logóul választó hypermarket is. Hatalmas pink délibáb egy nagy zöld rét közepén. A film számtalan csapdája rabul ejti a képzeletet, s a valóság határvonalai pókhálófinomságúra vékonyodnak. A megnyitó napja az egész vizuál-performance koronája. Több ezer egymást taposó ember várakozik a kapunyitásra. Ki a szuperkedvezményes tévéért jött, ki körülnézne, ki éppen csak erre járt, de akad olyan is, aki átverést sejt. A helyszíni riportok tónusa némileg sötétebbre vált, amikor robban a „bomba”, s a tréfáskedvű diákok kérdések kereszttüzében kénytelenek védeni a művészi mundér becsületét. És a java még hátravan: az interaktivitás jegyében a média visszacsap: a nagy átverés visszajut a kárvallottakhoz, akik lássuk be, az emberi butaságon kívül mit sem vesztettek. Más olvasatban azonban: szétfoszlott egy újabb álom…