DVD: A Kádár-korszak demokratikus ellenzéke
Közelmúlt-kutatás
Sólyom András immár 2005 óta foglalkozik a közelmúlt hazai történelmi eseményeinek, a Kádár-korszaknak és az azt követő rendszerváltásnak a filmes feldolgozásával. Az eddig elkészült darabok, a Poggyászunk, Kádár János; a Kádár János utolsó beszéde; az 56 villanás mellé illeszkedik a Kádár-korszak demokratikus ellenzéke.
A hazai dokumentumfilm-készítés jellemző hibái –- rossz kép- és hangminőség, beszélő fejek -- ellenére érdekesen indul a Kádár-korszak demokratikus ellenzéke. A '80-as évekből felvillannak a Vágtázó Halottkémek vagy éppen a Bizottság koncertjének részletei. Mindez azt sugallja, hogy nemcsak a rendszerváltás résztvevőinek és azok szűkebb-tágabb holdudvarába tartozó figuráinak szól a film, hanem a kor izgalmas underground hangulata iránt is érdeklődő középgeneráció tagjainak, vagy akár a még fiatalabbaknak is képes megragadni az érdeklődését.
 |
| 1989 Magyarország |
Ez az érzés azonban hamar elmúlik, mert az egymást követő beszélőfejes interjúk a kívülálló számára szinte már érdektelen részletek taglalásába vesznek bele. Ha valóban abból indulunk ki, hogy az ilyen típusú filmek feladata nem csak az érintettek bennfentes polemizálása, hanem a történelmi múlt eseményeinek generációkon átívelő közvetítése, akkor érdemes lett volna a főként zenészekből, képzőművészekből álló ellenzékkel többet foglalkozni. Hogy Demszky Gábort mikor és hogyan verték meg a '80-as években ma már nem bír túl nagy jelentőséggel; a korabeli nyomdatechnikai eszközök alkalmazásának kihívásai pedig valószínűleg semmit nem mondanak a mai tízen-huszonéveseknek, amikor most egy nyomtató 10 000 forintnál kevesebb összegért is beszerezhető.
A beszélgetések megállíthatatlanul sodródnak a kétség kívül az egyik legfontosabb szamizdat kiadvány, a Beszélő folyóirat körül tömörülő figurák személyes, és helyenként követhetetlen vagy épp érdektelen visszaemlékezései felé. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is lehetett olyan sikeres egy másik műfajban a hasonló tematikájú Szabadság, Szerelem. Azonosulásra alkalmas, empátiát vagy épp visszautasítást keltő figurák a szereplői, így nagyobb eséllyel keltik fel a történelmi problémák iránt az újabb generációk érdeklődését. Jelen film egyik legszimpatikusabb alakja Dés László, aki arról beszél, hogy későbbi feleségének, Vásárhelyi Máriának udvarolva került közel az ellenzéki szellemiségű csoportosuláshoz.
 |
| 1989 Románia |
Komoly dokumentumértéke van a korabeli archív felvételeken látható Kis János, Mécs Imre vagy Cserhalmi György kiállásának. Szinte már naiv forradalmi lelkesültségük arra emlékeztet, amikor a tiltott szavakat először hangosan kimondó kisgyerek a környezetének reakcióit méri. Igen, ez az érzés volt a rendszerváltás időszakának – számomra -- egyik legfontosabb hozadéka: a korlátlannak érzett szabadság megélése. Ami aztán villámgyorsan fordult az áhított szellemi értékek kiharcolása után/mellett a nagyon is materiális javak megszerzése felé.
A nézőnek nem véletlenül van hiányérzete a film kapcsán. Rendszerváltást idéző doku esetében például egyetlen MDF-es utalás sincs, kimaradhatnak-e például az 1987-es lakitelki események? Nekem ehhez nem elegendő magyarázat az 52 perces televíziós hossz szabta szűkösség. (Egyébként valóban hosszú listát tesz ki a megszólalók névsora köztük például Bauer Tamás, Haraszti Miklós, Jancsó Miklós – vele 52 perces külön interjú látható a DVD-n, Konrád György, Magyar Bálint, Rajk László, és sokan mások.) Mindemellett képeken idézik fel az alkotók a „kötelezően” bemutatandó 1989. március 15-i Szabadság téri eseményeket majd Nagy Imre újratemetését.
A film vetítése után Tamás Gáspár Miklós beszélt a rendszerváltás szellemileg izgalmas, nyitott időszakáról. Számára az 1988-as év volt a legjelentősebb, amikor még volt tétje a nyílt rendszerellenes megnyilvánulásoknak, és amikor a politikai-szellemi svédasztalról együtt csemegéztek olyan figurák, akik azóta már egymást megpillantva is ölre mennének.
