Elemi részecskék

Szex és ráció

Bemutató: 2007. április 12.

A világot nem érteni és megérteni kell, hanem boldogulni kell benne. Egyszerűen és bölcsen hangzik, de mindez nem is olyan egyszerű, derül ki Oskar Roehler Elemi részecskék című filmjéből, hisz olyan világban élünk, ahol az emberiség már mindent feláldozott a racionalitásnak. Mindent, a boldogságát, a reményeit, a vallását ás végül az életét is. Az Elemi részecskék pamflet a modernizmus ellen, és szinte bírósági jegyzőkönyv az emberi kapcsolatok kiüresedéséről.

A film alapjául szolgáló regény Michel Houllebecq műve, melyet 2000-ben a megjelenés évében rögvest 20 nyelvre fordítottak le, és nyersességével, szókimondásával persze mindenhol jó kis botrányt kavart.

Michael (Christian Ulmen) tudós, ő a Géntechnológiai Intézet vezetője, de épp felmondani készül, mert kutatni akar, és az elemi részecskékhez akar eljutni, mert ők tartják össze a világot, és ezek további részekre már nem bonthatók. Ami manapság leginkább foglalkoztatja, az az élőlények mesterséges reprodukciója szexuális kontaktus létesítése nélkül.

Apropó szex. Michael, bár már 30 múlt, még soha nem volt nővel. Aszexuális, gondolhatnánk, pedig csak intellektuálisan fog föl mindent. Számára a szex is csak egy képlet, nagyon is érdekli, ezért kutatja, de ő csak a fejében érez, a többi érzékszerve teljesen letompult, Michael az agyával állítja elő a belőle hiányzó érzéseket, így a szexet is.

Mindkettejük élete megoldódik a maga módján

Bruno, (Moritz Bleibtreu) Michael féltestvére irodalomtanár és épp Baudelaire erotikájára oktatja az ifjúságot. Bruno, Michael tökéletes ellentéte, nem szereti, és épp ezért nem is fogadja el magát, a szex az egyetlen, ahol felszabadul, ahol érzi, hogy él. Ő nem gondolkozik a szexről, hanem műveli, vagy sóvárogva művelné azt. Ha épp nincs kivel, akkor megteszi egy gyors maszturbáció is tanítványai fényképe láttán, csak szex legyen bármi áron, hogy kivel, az mindegy is. Gyermeke anyját viszont már nem kívánja, még harisnyatartós szexi ezüst harisnyában sem, mert zavarják a terhességi csíkjai, és szörnyűség, de narancsbőre is van már.

Aztán mindkettejük élete megoldódik a maga módján. Michael rátalál gyerekkori szerelmére Annabelle-re (Franka Potente). Mellette marad, amikor beteg lesz, és magával viszi Írországba, ahol a klónkísérletein fog dolgozni. Bruno viszont gyáván elszalasztja élete egyetlen nagy és talán utolsó lehetőségét, Christianét (Martina Gedeck). Nem áll ki a nő mellett, mikor bajban van. Christiane lebénul, Bruno hezitál, hogy vajon így is kell-e neki a nő, de mire dönt, már késő, Christiane öngyilkos lesz, Bruno pedig egy elmegyógyintézetben végzi.

 

Oscar Roehler rendező tud mesélni, a saját nyelvén, a saját szavaival

Az Elemi részecskék-ben igazi sztárparádét láthatunk. Nina Hoss (Bruno és Michael anyja) az idei Berlinalén megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat, Brunót Moritz Bleibtreu alakítja, akit tavaly ezért az alakításért a Berlinalén a legjobb főszereplőnek járó díjjal jutalmaztak, Annabelle-t, Franka Potente alakítja, akit Lolaként, vagy Matt Damon kedveseként a Bourne rejtély-ben szívünkbe zárhattunk már. Martina Gedeck nálunk talán kevésbé ismert, a Bella Marta című filmben láthattuk enyhén frusztrált szakácsnőként, vagy a nemrég bemutatott A mások élete Stasi bérenccé lett színésznőjeként.

Roehler zsenialitását tükrözi, hogy szereplőit nem az általuk már megszokott könnyen eljátszható, hozzájuk testhez álló figurák bőrébe bújtatja, hanem éppenséggel a személyiségükkel ellentétes karakterekbe. Bleibtreu, aki általában esetlen, de nagyon is szerethető hőst szokott alakítani, most veszít a végén, inkább sajnálatra méltó, mint szerethető. Franka Potente a bájos érzéki vagány, most esendő és csúnyácska is, de jól áll neki ez is.

A legtöbb elrontott élet titka a gyermekkorban rejlik

Oscar Roehler azon rendezők közé tartozik, akik még tudnak mit mesélni, és mindezt képes a saját nyelvén, a saját szavaival megtenni. A film leszámolás azzal a társadalommal, azzal a mentalitással, amely a családot semmibe veszi. A legtöbb elrontott élet titka a gyermekkorban rejlik. Nincs ez másként Brunónál és Michaelnél sem, akiket az anyjuk magára hagy, mert fontosabb számára a szabadság, ami nála annyit tesz, hogy minden este másnál keresi a boldogságot, a gyerekei csak nyűgöt jelentenek, hisz a korára emlékeztetik.

Tanulság nincs, csak ami a főcímben is elhangzott már, boldogulj… Remélhetőleg ennél azért jobbak az esélyeink.