Én, a robot

Rossz szellem a gépben

Bemutató: 2004. szeptember 9.

Aztán a projekt átkerült a Foxhoz, akiknél véletlenül ott voltak a jogok, gyorsan átírták hát a történetet, és rávették a civilben egyébként technomán Will Smith-t, hogy játssza el a véresszájú géprombolót, akinek ráadásul a mátrixos orákulum az anyukája. A rendező, Alex Proyas a Holló című filmmel bizonyította, hogy képes jó adaptációt készíteni – talán többet várhatunk mint effekteket?

Asimov első novelláskötetét az a felháborodás inspirálta, hogy annak idején minden robotos sci-fi arról szólt, hogy a robotok fellázadnak az ember ellen – és ő valami mást akart. A film ettől még egy ilyen robotlázadás története, viszont a robotika 3 törvényétől kezdve sok apró részleten át egészen a dramaturgiáig (az nem lehet, hogy rosszul működnek! – de mégis lehet? – nem, mégse!) derekas mennyiségű ötletet felhasználnak a mestertől.

No nem kell aggódni, túlsúlyban a közhelyek maradnak, a szájbarágós reklámok és Will Smith (aki executive producer is) meztelen felsőteste, hogy ha valakinek sikerül a barátnőjét is elráncigálni, ő se unatkozzon.

Az Észak-koreai éhezők pedig Sony kutyát falatoznak

Smith szerint ez egy akciófilmbe csomagolt művészfilm, és a lerágott csontokon kívül valóban felmerül artuális kérdés is: tudnak-e a robotok mesterművet alkotni? A robot visszakérdez: miért, maga tud? Ami biztos: a Hollywoodban dolgozó robotoknak ez nem sikerült. A ”filozófikus” kérdésfeltevés még mindig az a Jung félreértésén alapuló baromság marad, hogy logikusan vagy érzelmileg érdemes közelíteni az élethez – mintha ez a kettő kizárná egymást.

Manapság, amikor lassan már egy mobiltelefonhoz is rendszergazda kell, és egy kávéfőzőt sem tudunk úgy megépíteni, hogy zökkenőmentesen működjön, már nem aktuális az a kérdés, hogy mi lesz ha a gépek tökéletesebbek lesznek a szándékoltnál (Tron). Ez pusztán Ray Kurzweil szilikonvölgyi karrierje szempontjából érdekes, akinek a Spirituális gépek kora című zagyvalékát a film rendezője meg is jelöli inspirációs forrásként. Hogyne tennék szebbé életünket az intelligens robotok? A spirituális gépek hadserege Afrika felé masírozik, hogy segítsen, az Észak-koreai éhezők pedig Sony kutyát falatoznak, miközben a hős már nem is maga menti meg a hősnőt (Bridget Moynahan), csak füttyent a robotnak.

Mióta az Úr lopáson kapta az embert és megtorlásul számos nehezítést küldött rá, azóta próbálkozunk vele, hogy ezeket megkerüljük, ahogy a feministák a nők alárendeltségét, az orvosok a fájdalommal szülést, úgy a robotika a verejtékes munkát próbálja megúszatni az emberiséggel – számos verejtékes órát szerezve ezzel indiai programozók feltörekvő hadainak.

Mindez azonban nem olyan vicces mint Will Smith, következő javaslatom tehát a Száz év magány szappanopera változata lenne.