Kill Bill: Vol. 2

A tudattalan bosszúja

Bemutató: 2004. április 29.

Lassan egy éve foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon tényleg csak a hosszúság miatt és utólag szelte-e ketté Quentin Tarantino a filmjét, vagy valami más, ravaszabb indok bújik meg a váratlan bejelentés mögött. Mindenhol valamiféle titkolózást, összeesküvést sejtő lelki szemeim már látni vélték azt a folytatást, mely utólag értelmet ad a felezésnek. Szinte biztos voltam benne, hogy nem sima forgalmazási okokról van itt szó, reveláció erejű második részt vártam, mely nem egyszerűen tisztázza, hanem visszamenőleg átértelmezi az első részben látottakat. Nos reveláció nem történt, sőt, ennek a második résznek kifejezetten árt, hogy elődje már útnak indult a feledés kártékony homálya felé.

Enyhe túlzás lenne úgy jellemezni a Kill Bill második részét, mint az „összefüggések filmjét”. Míg az első rész többnyire az ázsiai kardforgatás művészetének igénybevételével történő kaszabolásról szólt, a másodikban már több a cselekmény. David Carradine szerint mindkét mozi „kung-fu szamuráj spagetti western szerelmi történet”. De mint egy nemrégen megjelent interjúban megjegyezte: a második részben sokkal több olyan dolog található, amit Tarantinótól megszoktunk: karakán szereplők, meglepetések, és persze humoros jelenetek.

A Kill Bill első részében David Carradine majdnem végig a színfalak mögött volt, csupán a háttérben lehetett érezni fenyegető jelenlétét, és időnként felhangzott kellemes, csábító baritonja – alig jelent meg, annak ellenére, hogy a film címszereplője. – Amikor elmesélem, hogy a film címe Kill Bill, és én alakítom Billt, általában megkérdezik: És kit játszol, ugye, a rossz fiút? Én meg azt válaszolom, hogy egy Tarantino-filmben nincsenek jó fiúk, a mozi csupa rossz fickóról szól. A Tarantino-filmek lényege az, hogy bepillantást engednek az erőszakos alakok szívébe-lelkébe. Azért megyünk el megnézni az ilyen mozikat, hogy belépjünk az ilyen alakok fejébe, és felderítsük a gyenge pontjaikat. Billt egyfajta nemesség lengi körül, de az is nyilvánvaló, hogy minden idők egyik leggonoszabb fickója. Bill láthatóan nem küzd semmilyen emberi problémával – teszi hozzá Carradine. – Olyan típus, aki felülemelkedik mindenen.

Az első részből kiderült, hogy a bérgyilkosokkal foglalkozó Bill kiképzett egy csapatot, a The Deadly Viper Assassination Squadot (magyarul: Vipera Halálosztag), azaz DIVAS-t. Tagjai, a Viperák különböző mérgeskígyók után kapták fedőnevüket: O-Ren Ishii (Lucy Liu) volt a Sikló, Elle Driver (Daryl Hannah) a Kaliforniai Hegyi Kígyó, Vernita Green (Vivica A. Fox) a Kobra, Budd (Michael Madsen), Bill öccse, az egyetlen férfi „Vipera” pedig a Csörgőkígyó névre hallgatott.

A csapat legtehetségesebb tagja Fekete Mamba (Uma Thurman) volt, Bill szeretője. Amikor kiderül, hogy főnöke gyermekét hordja szíve alatt, menekülnie kell. Ettől a pillanattól kezdve alapvetően megváltozik a világnézete, többé nem akarja az életét kockáztatni, nevet cserél, és egy kisvárosban rejtőzik el. Sőt úgy tűnik, talál egy kedves férfit is, akivel összekötheti az életét.

Bill azonban nem tűrheti ezt. Felbukkan néhány jelenet az első részből, amelyben Bill és a Viperák megtámadják a kis falusi kápolnában összegyűlt násznépet, és mindenkit lemészárolnak. A második részben részletes beszámolót kapunk az esküvő próbáján történt mészárlásról, amely a kétrészes sztori alapjául szolgál. Miután a Menyasszony rendezi a számláját Bill öccsével és a csapaton belüli fő vetélytársával, Elle Driverrel, elindul Mexikóba, hogy megtalálja utolsó kiszemelt áldozatát.