sex hikaye

Mélyen őrzött titkok

Titoktalanul

2004. február 2. - Stőhr Lóránt

Bemutató: 2004. március 11.

Böszörményi Zsuzsa a forgatásonA titkok ott lapulnak szinte minden család kollektív tudatának mélyén. Ha megkapargatjuk a felszínt, bizonyára sok családnál találunk valami éktelen disznóságot, amit letagadva, elfeledve cipelnek éveken, évtizedeken át magukkal, ami generációkon át csendben viszi végbe pusztító munkáját. Egy nevelőintézeti lány elindul megkeresni az anyját. Hiteles és drámai életanyag a vadromantika sablonjaiban. Böszörményi Zsuzsa filmje a 35. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezés megosztott díját kapta. 
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A Mélyen őrzött titkokban a rejtegetett terhesség és az álnéven lefolytatott szülés az a bűn, amely nemcsak a leányanya, de a világra hozott gyermek és a csalást vasszigorral betartató nagyapa életét is tönkreteszi. A titok addig marad eltemetve, amíg az árvaházba bedugott lány tizennyolc éves korában ki nem szabadul az intézetből és nem ered szülei nyomába. A véletlen és egy félszeg fiatalember siet a segítségére anyja keresésében, akivel vargabetűk után Torontóban történik meg a nagy találkozás. A szembenézés anyja elrontott életével győzi meg véglegesen a még intézetben teherbe ejtett lányt, hogy ne szülje meg és adja el saját gyermekét Kanadában, hanem maga nevelje fel a belészerelmesedett férfi oldalán.

Talán már ez a rövid leírás is kellően érzékelteti, hogy milyen kevéssé sikerült az író-rendező Böszörményi Zsuzsának megmunkálnia a gyermekvállalás felelősségének konfliktusát, hogy mennyire csekély mértékben volt képes művészi formába bújtatni a direkt üzenetet, aminek alárendelte filmjét. Átlátszó filmet rendezett a „mélyen őrzött titkokról”. Az a legnagyobb probléma ezzel az üzengetős filmkészítői attitűddel, hogy tökéletesen uralma alá hajtja a film dramaturgiáját, ami ahhoz vezet, hogy a történet és az egyes jelenetek nem saját belső logikájuk szerint fejlődnek ki, hanem az elkerülhetetlenül a tanulságos befejezés felé törő szerkezet rángatja dróton a szereplőket. A legkínosabb melléfogás a mélyen őrzött titkok, a Torontóban élő anya képeslapjai felfedezésének jelenete, ami vélhetően egyszerre akart félelmetes, felemelő és drámai lenni, ehelyett egy rossz családi dráma ellenállhatatlanul mulatságosra sikeredett paródiájának tűnik. Villámok csapkodnak, mint egy B-szériás horrorfilmben, amikor a lány a „kastély” parkjában elválik szerelmétől, akivel azután, akár egy hetvenes évekbeli ifjúsági kalandfilmben, állandó rádiókapcsolatban maradnak az akció végbevitele során. A „kastély” örököse, a lány nevének kölcsönzője, a családi vagyont kizsaroló álanya felriad álmából a kulcszörgésre, de ahelyett, hogy izmos szeretőjének segítségével azonnal nyakon csípné a felismert betolakodót, riadtan habozik, mintha legalábbis egy állig felfegyverzett bérgyilkos lopakodna a ház lépcsőin és nem egy törékeny, kiszolgáltatott kamaszlány, akit ráadásul nem sokkal ezelőtt fenyegetett meg halálosan és kényszerített rá egy előnytelen szerződés aláírására. Ki tudja, miért, a szerető-bűntársnak is pontosan ebben a pillanatban kell ráunnia a nőre, akivel mindeddig nagyszerűen kijöttek, úgyhogy azonnal jó alaposan cserben is hagyja a váratlanul felbukkant örököstől rettegő asszonyt. Bizony, bizony, így megy ez, ha nem a szerelem, hanem az érdek fűzi össze a szeretőket egymással! Ebben a film mélypontjának számító jelenetben sűrűsödik össze mindaz az élettelen sematizmus, ami a forgatókönyvet és a rendezést jellemzi végig az egész filmben.

A Mélyen őrzött titkoknak azért vannak jobb pillanatai is, ami elsősorban a főszereplő Bagaméri Eszternek, a bicegő rádióst játszó Nagy Ervinnek valamint a Torontóban élő, szívtelen édesanyát alakító Fullajtár Andreának köszönhető. Nem tudom, honnan táplálkozik, de Bagaméri Eszterben csak úgy fortyog az indulat és a kamaszos sértettség, amivel állandó, magas érzelmi hőfokon képes jellemezni a tizennyolc intézeti év után a nagyvilágba egy szál magában kilépett ifjabb Varró Irmát, akinek minden mozdulatát, minden gesztusát a szeretetéhség és a bizalmatlanság feszültsége határozza meg. Nagy Ervin a megszokott szerepeitől igencsak távol eső karakternek, a félszeg, zárkózott, ámde becsületes és jószívű Józsinak legalább némi elevenséget kölcsönzött, ha már nem is lehetett meggyőzően életszerűvé tenni ezt a papírízű figurát. Fullajtár Andrea a többiekhez képest rendkívül takarékosan, nagy filmszínészi rutinnal oldotta meg a tőle szintén szokatlan szerep, a kiégett, megtört anya eljátszásának feladatát. Nem véletlen, hogy a film legjobb jelenete éppen a történet legkényesebb pontja, anya és lánya találkozása. A bingószalon monoton zajaival, tompa fényeivel, a szelvényeik fölé hajló, leszedált asszonyok soraival – erős atmoszférájú közeg, ami önmagában elegendő egy elrontott élet pontos jellemzéséhez. A találkozást ebben a lelketlen környezetben a rendezőnő meglepően jó dramaturgiai érzékkel építi fel: a hosszas, egyre feszültebb várakozás után az egymásra ismerés robbanásszerű gyorsasággal, az összekoncentrálódott, hatalmas energiákat hirtelen felszabadítva megy végbe. Ezt a jelenetet látva igazán csak sajnálni lehet, hogy a film legtöbb pontján Böszörményi Zsuzsa beérte a könnyen kínálkozó megoldásokkal. A panelekből összerakott filmépület olyan steril, mint egy lakótelepi ház. A titkok más helyeken lakoznak.

Címkék

filmnévjegy , premier



nka emblema 2012