Moziba be: Emlékmentés

Heti filmajánló

Camino

A Helyzetek és gyakorlatok kezdeményezés keretében a Zöld Holló Egyesület vállata magára, hogy közönséget toboroz a Camino című spanyol filmnek. Nem könnyű feladat, hiszen a film kényes témához nyúl, az Opus Dei és a vallásos elhivatottság tabuit egy egyszerű család történetén keresztük mutatja be. A tizenegy éves főszereplőt az igéző tekintetű Nera Camacho kelti életre, aki számos díjat bezsebelt alakításáért. A szeleburdi, tiszta lelkű kislány halálos betegsége miatt elviselhetetlen kínokon megy keresztül, a fájdalom, az őrület, a hit és tagadás keveredik szemében, miközben a szülők, a szekta és az orvosok küzdenek az életéért. A film összesen tizennyolc díjat nyert, köztük hat Goya-díjat.

A zenekar látogatása

Izrael Eran Kolirin első filmjét nevezte volna a legjobb külföldi film Oscarjára, ám angol nyelvűsége miatt nem fogadták el a jelentkezésüket. Dehát milyen nyelven is beszélhetnének egymással arabok és izraeliek egy éjszakán át, ha nem angolul? Az egyiptomi fúvószenekar ugyanis eltévedt, így egy éjszakát egy izraeli kisvárosban kénytelenek eltölteni, egy dögös vendéglátós asszony jóindulatának köszönhetően kapnak fedelet a fejük fölé. Kritikusunk szerint: "A zenekar látogatása szomorkás de szeretnivaló komédia. (...) Az éjszaka folyamán, ha szerelem nem is bontakozik ki, a szereplők kimondatlan vágyai találkoznak. Miközben számtalan komikus epizódon nevethetünk, fájdalmas titkok derülnek ki a helyiekről és a vendégekről is. (...) „Csehesen” abszurd helyzetek tárulnak fel, kitűnő színészi alakításokkal, Sasson Gabai mint savanyú képű karmester, és Ronit Elkabetz mint érzéki hostess fájdalmas párosa különösen jól működik." A filmet korábban az Izraeli Filmhéten vetítették Magyarországon, Cannes-ban Fipresci-díjat nyert, Eran Kolirin pedig az Év felfedezettje lett az Európai Filmakadémia szerint.

Emlékezz rám

Robert Pattinson nemrégiben még Budapest utcáin futkosott Uma Thurman társaságában, a magyar rajongók már akkor is megvesztek, és a sztár minden lépését követték, hát most hogy őrjönghetnek, hogy egy új mozifilmben láthatják viszont bálványukat. A Lost-rajongók is örülhetnek, hiszen a Claire-t megformáló Emilie de Ravin a hatodik évadban inkább borzalmas hajkoronájáról volt emlékezetes, itt pedig egy hamisítatlan romantikus filmben esik mindent elsöprő szerelembe a vámpírkomor helyett ezúttal a gyászoló Robert Pattinsonnal.

A legboldogabb lány a világon

A román újhullám egy újabb gyöngyszeme érkezett meg végre Magyarországra: Radu Jude filmjében a főszereplő kislány egy nyereményjátékon autót nyer, amelyet Bukarestben kell átvennie, ahol egy kis reklámfilmet forgatnak a ceremóniáról. Az egész család puccba vágja magát, hiszen az autó nem egy nyeremény, nem pusztán egy ajándék, hanem az egész életük, jövőjük kulcsa lesz, ha eladják majd. Kritikusunk szerint: "A legboldogabb lány a világon nagyon gonosz kis darab, (..) A legboldogabb lány-ban is igazán aljasnak érezhetjük magunkat: az eleinte határozottan érdektelen képsorokat bemutató (rendkívül részletesen mutatják a reklámfilmforgatás egész menetét és a család oda érkezését, a várakozás perceit stb.) és egy unott főhőst szerepeltető mű akkor kezd el izgalmassá válni, amikor a többi figura elkezdi kínozni a központi karaktert. És minél jobban kínozzák szegény hősnőt, annál érdekesebb figyelni a filmet. A rendező legnagyobb érdeme, hogy volt bátorsága ezt a hétköznapi tortúrát megmutatni." A filmet korábban a Titanic Filmfesztiválon vetítették Magyarországon.

Szélcsend

Sas Tamás egy év alatt három filmet készített, a Presszó folytatásából összevágott Presszó 10 év,  és a széles közönséget megcélzó Szinglik éjszakája mellett a komoly oldalát szerette volna megmutatni ebben a kamaradrámában, amelyben Kováts Adélt, Kovács Patríciát és Pálmai Annát zárta össze egy balatoni vitorlás fedélzetére, hogy közösen merengjenek az őket összekötő múltbéli sérelmeken. Kritikusunk szerint:  "Sas Tamás filmjében nincsen „kés a vízben”: nem egy korszak életérzésének pengeéles tükre, de nem is mélylélektani analízis, csupán három nő furcsa viszonyának fordulatos története, ahol a fenyegető bicska helyett - akár önironikus hommage-ként is értelmezhető – műanyag vízipisztoly és démoni vörös körömlakk került a fedélzetre."

A filmhu ajánlata: Az út

A Coen-fivérek Cormac McCarthy-adaptációja, a Nem vénnek való vidék a Cannes-i Arany Pálma után meg sem állt a Legjobb film Oscar-díjáig. John Hillcoat választása a posztapokaliptikus Az út-ra esett, a film Velencében nyitott, de nem túl nagy sikerrel. A Titanic zárófilmje most végre országos forgalmazásra került, kritikusunk szerint: "John Hillcoat filmje igen alázatosan viszonyul a könyvhöz. A Nem vénnek való vidékkel ellentétben, ahol a Coenek nem óhajtottak kibújni bőrükből, és szolgaian másolni a könyvet, Az út elég viszonylag szoros olvasatát adja a könyvnek. (...)Az út metaforikus, prófétai története a gyermekségben így-úgy megváltott-megváltható emberiségről John Hillcoat filmjén egy sekélyesebb humanista történet lett, ami azonban egyáltalán nem gyenge és méltatlan adaptáció, hanem inkább kedvcsináló a könyvhöz. "