Narnia krónikái
Középfölde, 12 éven aluliaknak
Bemutató: 2005. december 22.
A történet realisztikusan indul, a második világháború kellős közepén vagyunk, német bombázók szórják Londont, jóformán arctalan gépemberek, sisak és szemüveg takarja őket, fogják a botkormányt, és várnak a bombakioldóknál. A bombázás után pályaudvart látunk, ahol sok száz másik gyerekkel együtt a Pevensie család legfiatalabbjai is a biztonságosabb vidéki Angliába készülnek. Igazi emberarcokat látni, sehol egy ismerős, hibátlanra sminkelt világsztár, ráncok és hihető aggodalom, valamint az elválás fájdalma. Majd következik az utazás, gyönyörű az angol táj; a vidéki kastély szobái, nehéz tölgy és mahagóni bútorai, a parancsoló házvezetőnő és az általa lefestett világtól elzárt, bogaras tudós képe ígéretes történetet sejtet. Eddig a pontig a már ismert elemekből összerakott történet nagyjából rendben is van.
Azonban már az elején is érezni némi erőlködést. A harcoló édesapa fényképéért a fiatalabb Pevensie gyerek az óvóhelyről visszafut a házba, és bátyjának kell őt megmentenie, ami jelzi - akár a Taps kiírás egy tévéstúdióban -, még sok konfliktus várható a négy testvér között. Nem mintha a testvérek, úgy általában, soha sem veszekednének egymással. Mindenesetre az biztos, nem az év nagy meglepetéseit tartogató filmre ül be az, aki Clive Straples Lewis meséjének Disney-feldolgozására vált jegyet. Az erőteljes kiszámíthatóság végigkíséri Narnia krónikáit.
Kétségtelenül boldogságszabványos termékkel van dolgunk |
A mesék, úgy általában, nem bővelkednek a váratlan fordulatokban, megszabott dramaturgiájuk szerint a Jó bajba kerül, majd hosszas küzdelem, próbatételek után győz, a Rossz pedig elnyeri méltó büntetését. A Disney csapat nem akart kockáztatni, a megfelelő – mármint a nekik megfelelő – helyen és időben igyekeznek megmosolyogtatni, kétségbe ejteni, megríkatni, amit legfeljebb a tíz évesnél fiatalabbaknál képesek elérni. Az előre látható fordulatok azonban egy a Gyűrű-trilógiát már látott kiskamasz számára unalmassá teszik a történetet.
Aslan, a Narniát visszafoglalni készülő oroszlán-hadvezér áldozata kiszámítható, olyan nyugodtan fekszik a Lewis-féle Középföldét százéves télbe fagyasztó Fehér boszorkány tőre alá az oltáron, hogy tudom, lesz itt még feltámadás, de nem a történetnek.
Persze kapunk magyarázatot, hogy a Halál miért nem mindenható, de ha minden áldozat „visszacsinálható”, akkor annak már semmi értelme, értéke nincs. Nemcsak Aslan halála viszonylagos, hanem az egész, Narniát felszabadítani akaró seregé is. A döntő csatában minden, addig elesett Jó végül újra életre kel.
Ez is magyarázhatja A Gyűrűk Ura nagyobb népszerűségét. Lewis regényfolyama népszerű az angolszász területeken, ám Tolkien könyve azon túl is legalább olyan közismert. A Gyűrű-könyv és film valódi áldozatot is bemutat, Boromir valóban elesik, igaz, Gandalf „csak” tesz egy kört a Mélyben, és a félelmeit legyőzve erőben, tudásban gyarapodva tér vissza.
Másfelől a Peter Jackson bemutatta fantasy-világ után a Narnia látványa már nem hat újdonságként. Mintha Középföldét és lakóit látnánk viszont csak minden egy léptékkel kisebb - élő fákat már nem is látunk, csak beszélnek róluk!
Ennek ellenére nincs arról szó, hogy egy az egyben az ausztrál filmes teremtette képek szegényebb másolatait kapjuk. Igaz, eredetinek sem nevezném a faunokat, kentaurokat, Minotauruszt, küklopszokat, akiket már a néhány évvel korábbi fantasy-sorozatokban (Herkules, Xéna) is láthattunk. Az ókori görög mitológiából ismert lényeket elosztják a Jó és a Rossz oldalán, faunok, kentaurok Aslan szolgálatában, a Minotaurusz, és küklopszok, pedig a Fehér boszorkány oldalán állnak. Az ő világuk a történelem előtti, ősi kegyetlen pogány léttel érintkezik, üzenik a brutális, torz, ork-szerű lények. Ezzel szemben Narnia felmentői a pogányságból kiemelkedő középkori lovagi kultúrával állnak kapcsolatban. Ezt érzékeltetik a lovagi kultúrát idéző részletek, a tábor látképe, a napfényben csillogó fegyverek, páncélok, a szélben lobogó zászlók, a középkori harci pompa. A pogányság-kereszténység szembenállásában a szerző, Lewis erőteljes vallásos felfogása játszhatott szerepet, mindez nem terheli túl vallásfilozófiai bölcselkedéssel a filmet – köszönhetően a gyerekmese-gyár konzumfelfogásának.
Az eredeti műnek felrótták, hogy túlságosan is érezhető a szerző világnézete, a filmben már csak pár utalásban érhető tetten. Például az első pillantásra unalmasnak tűnő vidéki életet lexikonolvasással feldobó Pevensie gyerekek éppen a „defenesztráció” szócikknél tartanak. A férfiakat Ádám fiaiként, a nőket, Éva lányaiként emlegetik. A Disney marketing elve szerint azonban a legmagasabb nézőszám elérése érdekében semmilyen világnézetű nézői csoportról nem szabad lemondani.
Magától értetődően ölnek |
Kétségtelenül boldogságszabványos termékkel van dolgunk. A legkisebb gyerek tündérien édes, főleg az ő mosolyából tudom, hogy most nagyon kéne őt szeretnem, és nagyon aranyosnak kéne tartanom. Nem megy. Túl sokáig tart egy mosoly, szinte már vigyor, olyan kitartott akár az örök boldogság a hét törpe vagy Dumbó, az elefánt arcán.
A csecsemők néhány hónapos korukban ösztönösen úsznak a vízben. Az ártatlan gyermeki lélek és test számára egy sor dolog épp ennyire természetes. A Narniát felszabadító testvérek ugyanilyen magától értetődően ölnek. Biztos, hogy belefér ez a gyermeki ártatlanság képzetébe? Talán újra kéne olvasnom A Legyek urát? Vagy egy felsőbb lény utasítására cselekednek, csak nem vettem észre, hogy feloldozást kaptak az egyik főbűn alól?!
És ha már ölnek, honnan veszik harci jártasságukat? A Pevensie fivérek kicsit lovagolnak, vagdalkoznak küzdelmet imitálva, majd nem sokkal később már élesben aprítják az ellent, miközben a legidősebb még arra is ráérez, miként kell sereget vezetni.
Mindennek ellenére a klasszikus hősi példaképre áhítozó 6-12 éveseknek biztosan jó szórakozást nyújt a Narnia. Valahogy úgy, ahogy annakidején majd’ minden kissrác szeretett volna Bornemissza Gergő lenni, de ha már példaképeket, heroizmust és igaz drámát szeretnének a szülők gyerekeiknek mutatni, akkor erre Gárdonyi műve és annak filmfeldolgozása alkalmasabb.