Szomjas György: Nap utcai fiúk

Mozifoglalók

A valós helyszín: XVI. kerület, az egykori Világ Filmszínház, ma Holdvilág Kamaraszínház épülete a Rákos út és a Ságvári utca sarkán. Időpont: 2006. november 27-e. A képzelt helyszín: mozi a nyolcadik kerületi Nap utca sarkán. Időpont: 1956. október 24-e. Az esemény: tizenkét tizenéves épp elfoglalja azt a mozit, amelyet tizenkét napon át, egészen a forradalom leveréséig hősiesen tart a szovjet tankok ellenében. Dulakodás nincs, a mozigépész magától is beengedi a forradalmár kamaszokat.

Mozi a filmben
A Nap utcai mozi előterében a kor filmjeinek standfotói. A kifüggesztett programból kiderül, hogy a Liliomfi korhatár nélkül megtekinthető, külön tábla hirdeti, hogy a későn érkezők csak a szünetben foglalhatják el helyüket. A plakátokról lenéző filmsztárok glamour-tekintetétől kissé megilletődve, de azért kellőképpen lelkesen nyomulnak be a „srácok” és veszik birtokukba a mozit, ahol „kabátot ölben tartani, vagy a székre helyezni rendészetileg tilos”.  A mozigépész rájuk is szól: „Tessék viselkedni! Ez egy rendes mozi. És jó filmeket játszunk.”

Például Bán Frigyes 1953-as történelmi alkotását, a Rákóczi hadnagyát – tudjuk meg Szomjas György rendezőtől. „Ezek a fiúk, amíg nem ropognak a fegyverek természetesen használják a vetítőt is. Így aztán három filmből egész biztos bekerülnek jelenetek: a Sztálingrádi csata különös módon rímel az ’56-os eseményekre. A szintén szovjet Bátor emberek abban az időben a populáris kultúra valóságos ikonjává vált, úgy néztük, mintha western volna, persze arra is modellezték az alkotók, ami pedig a Rákóczi hadnagyá-t illeti, ez a film szinte kihagyhatatlan – a kivont kardú kurucok látványa kiváltképp lelkesítően hatott az akkori kamaszokra” – ecseteli a direktor, aki azt is elárulja, hogy a történetben szereplő Nap mozi fantazmagória.

"Használják a vetítőt is..."

"Persze, a Nap mozi létezett, és mivel a film címe az, hogy Nap utcai fiúk, logikus, hogy így nevezzük mi is, de a filmbéli hely nem azonos egyetlen valóságos mozival sem. A történet is – bár rendkívül sok személyes élményt beleépítettem – leginkább fikció” – mondja Szomjas György. Ennek a kitalált mozinak szolgál belsőül a Ságvári utcában található épület, de mint a rendezőtől megtudjuk, a külsőket a Tömő utcában vették fel. „Az ott felhúzott Patyomkin-mozi már persze nincs meg, szétlőtték a szovjet tankok, a maradékot pedig lebontottuk”- ecseteli Szomjas, milyen sorsa jutott a filmbéli filmszínház.

A forgatás ebédszünetében arra is fény derül, hogy a rendező személyes élményeire épülő forgatókönyvet tulajdonképpen hárman jegyzik. „Az alap az enyém. Tizenhat éves voltam 1956-ban, számos élményemet beleépítettem abba a novellába, amellyel megkerestem Kertész Ákost, és megkértem, hogy segítsen a forgatókönyv megírásában. Ez el is készült, és vagy három évig keringett különböző fórumokon, de a megvalósítástól még mindig nagyon messzire voltunk. Időközben Ákos megkért, hogy engedélyezzem, hogy a forgatókönyvből regényt írjon – ez az idei ötvenedik évforduló alkalmából meg is jelent. Én pedig Heller Gáborral dolgoztam tovább a végleges forgatókönyvön, így aztán hárman jegyezzük a könyvet” – mesélt a rendező a forgatókönyv keletkezéséről.

Pesti srácok
Szomjas György filmjében alig akad felnőtt színész. Bár kisebb-nagyobb villanás erejéig feltűnik majd a Szomjas-mozik állandó gárdájából Gáspár Sándor, Bán János, Andorrai Péter, valamint Szőke András és a magyar filmek esetében szinte már kihagyhatatlan Kapa-Pepe páros (Mucsi Zoltán és Scherer Péter), a legtöbbet színen lévő felnőtt a mozigépészt alakító Djoko Rosic. „Rosszul beszélek magyarul” – térne ki a kérdések elől, de hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nem igaz. „Nem tudok sem olvasni, sem pedig írni magyarul, mindent amit tudok azt hallás alapján szedtem magamra, főleg filmesektől. Amikor először forgattam Magyarországon, akkor kaszkadőrökkel barátkoztam, ezért aztán rengeteg disznóságot tudok” – avat be magyar nyelvleckéinek kulisszatitkaiba a bulgár színész, aki kereken harminc évvel ezelőtt, a Talpuk alatt fütyül a szél című filmben dolgozott együtt először Szomjas Györggyel.

Szomjas György instruál

Még szokják a filmezést a mozifoglalókat alakító fiatalok. Bár a film hősnőjét alakító Gáspár Kata az Apám beájulnaés a Tibor vagyok… után kifejezetten rutinosnak számít, és a Másnap című Janisch Attila-opusban feltűnt Czecző Sándornak sem ez az első mozija, a többiek most ismerkednek a kamerával. „Örülök, hogy sikerült ezt a csapatot összehozni” – kezd bele Szomjas György a stáb legfiatalabb tagjainak dicséretébe. „Nagyon jók a benyomásaim, ügyesek, talpraesettek, áldozatkészek, tudnak dolgozni, ráadásul, mivel mind megfordultak már diák-színpadon, van bizonyos rutinjuk is, kellőképpen lazák, ugyanakkor még nem szedtek magukra semmiféle színházi manírt.” Az is kiderül, hogy egyáltalán nem volt könnyű összeválogatni a kamaszokat. „Nehéz és hosszú kutatási folyamat eredménye. Elmentem a diák színjátszó fesztiválokra, ahol végignéztem vagy negyven előadást, és előadásonként láttam vagy harminc-negyven gyereket. Meg merem kockáztatni, hogy aki ebben a körben a pályán van, azt mind láttam. Közülük válogattam, aki tetszett, azt visszahívtam interjúra, próbákra.”

Így került a produkcióba Bárnai Péter is, aki Czecző Sándor és Gáspár Kata mellett alakítja a film főszerepét. „Tulajdonképpen három főfigura van, két fiú és egy lány – elvégre egy efféle filmben kell lennie egy szerelmi háromszögnek is” – szolgál további információval filmjének hőseiről Szomjas György. Azt már az érintettektől tudjuk meg, hogy a Miskolcon történelmet hallgató Czeczó Sándort és az érettségire Kecskeméten készülő Bárnai Pétert mélyen megérintette a filmezés és a színészet. Bárnai színészként, Czecző operatőrként folytatná.

Nagyvárosi fények
„Gyakorlatilag ez az egyetlen nagybelső” – mutat végig a kezével a vetítőtermen Grunwalsky Ferenc. Körös-körül lámpák, állványok, a film operatőre felváltva instruálja a világosítókat és válaszol a filmhu tudósítójának. Míg a többiek a büfékocsiban kávéznak ő szakadatlanul dolgozik. „Kidolgoztam egy olyan világítási konstrukciót, amelyben kevés idő kell az átállásra” – avat be, miért lesz rövid a kávészünet.

Grunwalsky Ferenc, háttérben pesti srácok

Rengeteget dolgozott Szomjassal, félszavakból is megértik egymást, a filmhu riporterének szerencsére ennél hosszabban magyaráz. „Visszatértünk a régi filmjeink stílusához. Kicsit leporelló-szerű a történetmesélés. Van egy létező sztori, amelyet több fázisban mondunk el – mintha egy képeskönyvet lapoznánk. Nagyon sok rétege van egy-egy jelenetnek, tulajdonképp kihagyásosan vág a Gyuri – ő biccentésnek hívja ezt – persze ez nem olyan, mintha ugrana a szereplő, hanem a kamera egy kicsit arrébb megy, mintha kissé meglöknénk, felfrissítenénk a képet. Aztán előfordul, hogy más tónusban veszem fel ugyanazt a jelenetet, vagy másra koncentrálok ugyanannál a dolognál. Nem ismétlünk, hanem változtatunk.” – ecseteli, miközben a világítást komponálja. „Itt a fényeken van a hangsúly. A kameramozgást megbeszéljük a rendezővel és a segédoperatőrökkel, de tulajdonképpen a fény és a tér a lényeg. Nem lélektani jelenetek vannak, hanem pergő történet, ilyenkor a kamerának a szereplőket kell követnie” – készít fel a következő jelenetre.

A Nap utcaiak a lövöldözés előestéjén rock ’n roll-t hallgatnak a Szabad Európán. Szól Bill Haley és a Comets, a kamaszok elképzelik milyen is lenne huszonnégy órán át ropni – „rock az óra körül.” Meleg, bensőséges fények, ugyanabban a vetítőteremben, ahol egy órája még kemény, karakteres világítás mellett szervezték a pesti srácok a mozi védelmét.

„Amerika azért nagy szám lehet.” November 27-én/október 24-én ez volt a történet végszava. Szomjas György ’56-os filmje jövő ősszel kerül a mozikba.