Szuperbojz

A rossz, a rossz és a csúf

Bemutató: 2009. október 29.

A Szuperbojz újabb lépés lefele a magyar közönségfilmek pokoljárásában – annyi biztató próbálkozás után is mindig akad egy-egy film, amely minden lehetséges hibát elkövet.

„Ha Misi nem játszhat velünk, mi sem lépünk fel!” - mondják az egykori Szuperbojz együttes tagjai, miután kiderül, Misinek (Kolovratnik Krisztián) el kell hagynia a helyszínt. De miért nem? Magyarázatképpen el kell mondani, hogy Misi menedzser, Lala (Rudolf Péter) sofőrje, aki, amikor főnöke elutazik, az Amerikából hazatérő, egykor nagy sztár Johnnynak (Bajor Imre) és lányának, Juditnak (Kerekes Vica) azt hazudja, hogy ő Lala, azaz a menedzser, annak lakását is felajánlja az átmenetileg lakás- és pénzszűkében lévő hazatérő családnak, majd nekiáll megszervezni a visszatérő turnét. Miután felkutatja a régi banda tagjait, és szerelmi viszonyba keveredik Judittal, épp minden dugába dőlne, ám végül Lala összehoz egy koncertet, ekkor hangzik el a fenti idézet (Misiről eddig nem lehetett tudni, hogy zenélne, legalábbis a Szuperbojz tagjai nem tudhatják, meg miért is ragaszkodnának egy ismeretlenhez?). Végül minden megoldódik, felcsendül a rockdal, kezdődhet a bonyodalom – ám ehelyett megjelenik a stáblista, vége a filmnek. Mi van?

Misi nem és nem léphet színpadra

Ez az értetlenkedő kérdés nemegyszer lepi meg a nézőt, és a fenti kiragadott példa inkább csak a helyzet érzékeltetésére szolgált, mint komoly elemző szándék fenyegetéseként. Nem érdemes a Szuperbojzon végigmenni, annál is inkább, mert a pszichoaktív szerek hatását nehéz írásban visszaadni, és olyan hatású ez a film, mintha a nézője beszedett volna valamit, vibrál, rángatózik a kép, a jelenetek ív és felépítés nélküliek - mintha szakaszos filmszakadás érné a nézőt.

Holott máshol van a kutya elásva, pontosabban egy komplett kutyatemetővel állunk szemben.

Kezdjük messzebbről, a 90-es évek végén induló remake-ek (Hippolyt, Meseautó, Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál) után az amúgy remek dokumentumfilmes (legutoljára a Hitvallók és ügynökök című filmjét szerettük) Kabay Barna megcsinálta producerként első saját közönségfilmjét, a Papírkutyákat. Biztonsági játék volt a javából: jól ismert kettősök (Kapa-Pepe, Szőke-Badár) mondták fel a rendszerváltás utáni vígjátékok ilyen-olyan hagyományának tananyagát. De már itt érződött, hogy Litkai Gergely nem alkalmas játékfilmfilm-forgatókönyv írására, nem véletlen, hogy a szintén általa jegyzett Buhera mátrix eredetileg háromrészes tévéfilmnek indult, utólag csináltak belőle egész estés produkciót. A kudarc most vált teljessé, már azok a frappírozott poénok, stand up comedys gegek, bemondások is hiányoznak, amelyek miatt eddig legalább valamennyire lehetett nevetni a Litkai-szövegeken.

Egy jó ötlet: a fiatal Gesztesi Károly mint a Szuperbojz gitárosa

A bemondásokra alapozó filmépítkezés persze nem használ a karakterépítésnek – a Szuperbojzban éppen ezért egy karakter sincs. Olyan kevés anyag jutott egy-egy figurára, hogy az alkotók kénytelenek voltak őket eldugni: Bajor Imre például állandóan részeg, elalszik, motyog, és bár túl sok szerepe nincs, mégis elhibázott választásnak tűnik, mert a karakterkezdeményéből ki lehetett volna piszkálni valami többet a túljátszott részegségnél. Szegény Kerekes Vicának is hihetetlen nehéz dolga van, előbb színlelnie kell, hogy beleszeret Kolovratnik Krisztiánba, majd -- bármilyen érdemleges ok vagy fordulat nélkül -- tényleg beleszeret. „Azt hiszem, beléd estem.” -- mondja, és az ember szájában összefut a papíríz. Misi „karaktere” még rosszabbul járt: Kolovratnik Krisztián játssza, aki néhány tesztoszteronszagú hunyorgatással próbálja megoldani a szerepét. A tapasztaltabb színészek (Gesztesi Károly, Mucsi Zoltán, Rudolf Péter) kihoznak valamit a semmiből, de a fiatalabbak nem tudják megoldani az amúgy embert próbáló feladatot. 

Rossz, dramaturgiai hibáktól hemzsegő, mondanivaló híján fecsegő, meg nem írt forgatókönyvekkel és karakterhiányos filmekkel már volt dolgunk. Olyat is láttunk, amikor a dinamikát ritmustalan vágásokkal, rángatózó kamerával, a Szomszédokat idéző közeliek egész seregével vélik azonosítani az alkotók. De mostanáig kellett várni, hogy mindez egyetlen filmben egyesüljön: az elhibázott vágást a máskor kitűnő Máthé Tibor teljesen hozzá nem értő koncertfelvételei tökéletesen kiegészítik. ASzuperbojz egyébként egy zenés film, de a felcsendülő rockdalok persze a szokásos magyar filmes átlagrockot hozzák.
 

Megpróbálnak jó képet vágni a dologhoz

Nincs egyetlen pozitívuma sem a filmnek? Ne túlozzunk, Stefanovics Angéla (túlpörgetett) buta poplibája színfolt, Kerekes Vicának (annak ellenére, hogy szenved) van pár jó pillanata. Nagyjából ennyi.

A Szuperbojz az év mélypontja eddig, teljes kudarc – nem tud nem eszembe jutni róla a Paranormal Activity, amely jelenleg vezeti az amerikai box office listákat, 2,6 millió forintnak megfelelő pénzből készült, és 11 milliárdot hozott eddig. Nem pénzkérdés tehát a jó, tisztességes film. És nem is valami rejtélyes csoda eredménye.