Terminator - Megváltás

Pergőtűz vaklőszerrel

Bemutató: 2009. június 4.

Az 1980-as évek közepén, amikor a friss-ropogós hollywoodi film még a szerencsés kevesek kiváltsága volt, a hangalámondásos kalózkópiák pedig VHS-kazettákon terjedtek kézről kézre, egy kis költségvetésű sci-fiben Kyle Reese, a jövőből visszatérő katona egy küszöbön álló globális nukleáris holokausztról, a gépek és az emberek közötti totális háborúról mesélt, mi pedig ájultan hallgattuk komor jövendöléseit. Ezerszer is megnéztük a jövőben játszódó kurta flashbackeket, mígnem rongyosra kopott a szalag: látni akartuk a beszivárgó modelleket, a Hunter-Killer egységeket, a robotok evolúcióját, az emberiség túlélőinek hanyatlását, a Skynet elleni küzdelem taktikájának és stratégiájának fejlődését. 25 évnek kellett eltelnie, hogy a Terminator-sorozat elérkezzen a kritikus pontra: vászonra került az emberek és gépek közötti háború krónikája.

Vászonra került az emberek és gépek közötti háború krónikája

A projekttel kapcsolatos első hírek dermesztők voltak. A producerek valamely egzotikus kábítószer hatása alatt állva leszerződtették direktornak Joseph McGinty Nicholt, kinek nevét csakis a filmes katasztrófák iránt bizarr mértékű érdeklődést tanúsító figurák ismerhették korábban. Sorra dobták vissza a forgatókönyveket és bérelték fel a friss írókat, folyamatosan változott a casting, és felrebbent a családbarát vágás lehetősége (a korábbi Terminator-filmek mind R besorolás alatt futottak). A következő körben mégis úgy tűnt, hogy komolyan megpróbálják megpróbálni: Christian Bale és Helena Bonham Carter szerződtetése, a publikált látványtervek és díszletfotók, a trailerek és a klipek fokról-fokra felkurblizták a reményeket. A beteg állapota példaértékű, stabil javulást mutatott, majd hirtelen beállt a flatline.

Simán lehetett volna menő poszt-apokaliptikus sci-fi akció

A Terminator - Megváltás annyira simán lehetett volna menő poszt-apokaliptikus sci-fi akció, technikai oldalról minden adott volt hozzá, csak éppen a rendező, a forgatókönyv és általában véve az acélos alkotói szándék hibádzott -- de ezek nagyon. McGinty nyilvánvalóan megbízható second unit direktor, de a munka dandárját valaki olyanra kellett volna bízni, akiben ficánkol némi dramaturgiai érzék, és jóval kifinomultabb elképzeléseket dédelget a filmkészítés mibenlétére vonatkozóan. Mert ez most így pont az az eset, amikor valakinek kezébe adnak egy kalapácsot, és onnantól kezdve mindent szögnek néz: vannak rengetegsok robotok, menekülő emberek és bazinagy robbanások, de karakterábrázolásnak, feszültségnek, dinamikának nyomát sem lelni, az érzelmi szál pedig annyira, de annyira kínos, hogy rögvest az első brainstormingon ki kellett volna szórni a szemétbe. Ostoba módon a cselekmény kulcsjelenetét már a bemutatókban kikotyogták, jó előre felkészítve a nézőt a döntő fordulatra, ráadásul elmondhatatlanul hiányzik a félelem és a fenyegetettség torokszorító érzése, ami megtámogatná azt a kijelentést, hogy valódi tétmeccs zajlik emberek és gépek között, amelyben éppen a humán faj áll vesztésre. Talán az sem tett volna rosszat a filmnek, ha Christian Bale a bénázó operatőr helyett a fakezű forgatókönyvíró, vagy a kredit nélkül dolgozó scriptdoktor fejét ordítja le (szemüveget az íróknak!) -- az isten szerelmére, a Terminator-sorozat főhőse John Connor, a legendás hadvezér, aki megtanítja harcolni az embereket és megszervezi az ellenállást, nem pedig Marcus Wright, a halálra ítélt fegyenc.

Az elvesztegetett lehetőségek, a kiaknázatlan drámai potenciál

Az elvesztegetett lehetőségek, a kiaknázatlan drámai potenciál okán a Terminator 4 még a legjobb szándékkal is csupán profitorientált befektetésként értelmezhető harmadik installációnál is sokkalta mélyebb megvetést érdemel. Tekintettel az epizódok hanyatló színvonalára, nem megfeledkezve a másfél évad után megbukott televíziós sorozat gyötrelmeiről, ki kell mondani, hogy ez a franchise 2009-ben egyszerűen már nem méltó rá, hogy a rajongók reszkessenek a folytatásért, és feszülten számlálják a rendezői vágás DVD megjelenéséig, vagy a következő mozifilm bemutatójáig hátralévő napokat. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is leírom ezt a mondatot, de sajnos eljött az ideje, most ide kell írni: hozzák vissza James Cameront.