Diogenidész (Diogenidész)

T. Zselensky Péter író, költő, műfordító és újságíró főállású csövesnek, túlélőnek és nem utolsó sorban Diogenidésznek, azaz Diogenész leszármazottjának vallja magát készülő, Diogenidész című filozófiai értekezésében. A férfi nagy hatással van az emberekre, pedig nem kis öniróniával, a kívülálló szemével "csontváz sovány, kacska kezű-lábú, zászlóhajú" embernek ábrázolja magát.
Lakását, könyveit, lemezeit rég hátrahagyta, de a kifinomultan művelt ember társaságát egyetemisták keresik, hiszen ahogyan a filmben elmondja, felújított egy szerinte ötszáz éve elfeledett műfajt: a filozófiai dialógust. Bárhol, bármikor képes éles elmével polemizálni, ezért vannak helyzetek, ahol nehezen viselik. 2003-ban a Máltai Szeretetszolgálat egyik szállóján húzta meg magát, ahol szintén rendületlenül dolgozott: írta fő művét. Az elkészült több mint száz oldal az irodalomtörténész szemével nézve is színvonalas munka. Péter valódi személye azonban a ködbe vész.
Egy szociális munkás elbeszéléséből kiderül, hogy az utcán több "Diogenidész" kóborol. Magas műveltségű, több nyelven beszélő emberek, akik különböző élettörténetekkel "állnak elő". Egymástól, a túlélés érdekében "életmeséket" vesznek át. A szociális munkás örül, hogy Diogenész - vagyis Péter szerint "az első világpolgár" - összehozta őt és a hajléktalan filozófust, hiszen egykori kliense, aki szintén nagy hatással volt rá, már eltűnt az életéből.