Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Hát elolvastam az összes hozzászólást, így utólag pár hónappal.
Most már még jópár dolog kiderült.
Janisch úron nagyot döbbentem. Megvan az összes filmje illetve pályája kezdeti filmjeit is ismerem, láttam hogy Tarrt majmolja, tudtam hogy minősíthetetlenek és unalmasak a filmjei de hogy egy fórumon ilyet reagáljon.... el vagyok képedve. Hogy tanít maga? Minden tanár ilyen az iskoláikban? Csak az a lényeg amit Ön gondol? A világ meg le van ejtve, ki mit gondol...
És még tőlem kérdezik miért nem mentem rendezőképzésre... Itt a példa...A rendezőképzések értékelhetetlenek és csak az ember pénzét veszik el. Abból a pénzből amiből kiképeznének "rendezőnek" 10 filmet készítek.
Fogunk még találkozni tisztelt Janisch úr, egyszer már találkoztunk.
Kaló-B. Péter
Bocsánat hogy ilyen nagy lett a pofám 20 évesen, de sok jó ember gratulált már alkotásaimhoz.Különbség hogy én meg is kérdezem a véleményüket hiszen szinte csak nekik készítek filmet amellett hogy szeretem csinálni is!
üdv!
Szerintem Te valamit félreértettél. Az én hozzászólásom nem JA nicknek szólt, hanem egy „JA!” (úgy mint „Jut eszembe!”, „El is felejtettem!”) felkiáltással indult. Ilyen módon leginkább Tarr Bélának szólt, mivel az ő nyílt levele volt a cikk tárgya. Elnézést, ha félreérthető voltam.
Egyébként természetesen a provokátorság önmagában nem egy negatív, pejoratív dolog; lehet jó és nemes cél érdekében is provokátornak lenni.
Ha már megemlítetted, Janisch Attila hozzászólásáról nekem ismételten egy pszichológiában használatos szakkifejezés jutott eszembe: a PROJEKCIÓ („Az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni.”)
JA:
No Atikám! (bocs a tegezésért, de szerintem az udvariassági formulák mellőzhetők, ha az embert diszkréten lebarmozzák)
Jó volt azt látni, hogy szorult még beléd némi indulat (lásd: "barmonságok baromsága" - a tipo árulkodik), és ezáltal még közénk, halandó emberek közé sorolható vagy, így, félúton a Filmrendezői Legendák Pantheonja felé is.
Miután kérdésemre nem válaszoltál anno, kénytelen voltam kinyomozni, hogy ki lakik a nicked mögött. Ez viszonylag gyorsan ment, de aztán még utána kellett annak is néznem, hogy ki is az a Janisch Attila, és hát igyekeztem alapos munkát végezni - viszont elég sokat dolgozom, úgyhogy remélem elnézed nekem, hogy megvárattalak a válasszal.
Mivel felnőtt ember, és nem is fiatal, bohó művészpalánta vagy, ezért nem fogom elmesélni, hogy mit tudtam meg rólad, mert te is tisztában vagy magaddal (ha meg nem, akkor sajnos tele a táncrendem, és nem tudok a pszichiátered lenni). Legyen elég annyi, hogy azon ismerőseid, akiktől információkat kaptam rólad, nem egy jótulajdonságodat sorolták fel - ám ezek inkább szakmai szempontok voltak, nem emberiek. Ugyanakkor te magad is tudod, hogy mik a szakmai korlátaid, így ezekre sem térnék ki - maradjunk inkább a válaszodnál.
Szóval az a baj Ati, hogy (mint azt márt írtam itt másnak) egy pöttyet buta vagy. Okos ember ugyanis észreveszi, hogy mikor húzzák csőbe. És bár jár a pont azért, mert az összes csapdába nem futottál bele, de azért egy-kettő csak megvolt.
Először is a stílus. Aki szellemtelen, és nem tud egy épkézláb riposztot írni, az ne dagonyázzon saját erőltetett frappantizmusában, ugyanis a közönség hamar kifújolja. És leginkább ne mondja másra, hogy szellemtelen. Meg azt se, hogy barom. Milliónyi stílus-lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy a vitában ellenlábasunkat megszégyenítsük. Úgy látszik te ezek közül egyet sem ismersz.
Mert képalkotó vagy.
Ez volt a legszomorúbb, hogy ennek bedőltél.
És a gond az, hogy most nem tudom eldönteni, hogy tényleg szövegértési problémáid vannak, és csak meghatározott szavakra kapcsol be az ingerközpontod kontextustól függetlenül, vagy valóban ennyire beleszaladtál a pofonba.
Ati, ne keseríts el! Te is tudod, hogy hogyan értettem a sarkos megfogalmazást. Más kultúrákban a rendezőt nem képalkotóként, hanem történetmesélőként tisztelik. Sőt, van olyan audio-vizuális műfaj, ahol a rendezést a színészek irányításaként fogalmazzák meg. Őszintén remélem, hogy ezzel nem mondok neked újdonságot, de ha igen, akkor ingyen volt, és tartsd meg.
Szóval lehet, hogy bölcsebb lettél volna, ha hallgatsz. De legalábbis nem kellett volna ráugrani a mondatra, mint gyöngytyúk a takonyra, ha már ilyen szépen kikészítettem, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy nagyon szűkre van szabva a fejeden a szemellenző.
A harmadik alagút az anyagi helyzet.
Ati! Mondd azt, hogy semmiben hiányt nem szenvedő, anyagilag is megbecsült alkotó vagy, aki elégedett a fizetésével. Hogy házad, autód, nyaralód van, mint az civilizált országokban hasonló státuszú díjnyertes rendezőknek lenni szokott. (Mondjuk ha így van, az az oktatási rendszerünk pénzelosztásának a vakfoltja, de üsse kő, nem irigylem tőled). Pontosan tudod te is, hogy hogy értettem, hogy éhen fogsz halni. De ha mégsem, akkor lebetűzöm: úgy, hogy nem filmcsinálásból fogsz élni. Pedig ez azért valaha célod volt, nem? Hogy főállású filmrendező legyél. Akkor most ne add itt nekünk az élet császárát. Én is tudom, hogy lesz mindig kenyérre valód. De mi vagy te - zen-buddhista?
Szóval vagy érted te mi a gond, és akkor próbálj meg egy kicsit kevésbé hepciás lenni, és kulturáltan vitatkozni (ahogy azt egy filmrendezőhöz illik, aki tud kommunikálni - tekintve, hogy ez a szakmád lényege és egyik fontos eszköze is), vagy tényleg nem érted. Márpedig ha ez utóbbi a helyzet, akkor sajnálom a tanítványaidat és a lányodat is. De leginkább téged sajnállak. És ígérem, hogy imádkozni fogok érted.
dawg:
Ne bánd-e! Nem úgy értette, csak problémái vannak a fogalmazással.
A noname-et szerintem arra értette, hogy nick alatt vagyunk jelen, és nem fényképes személyi igazolvánnyal. Ha ugyanis nem így értette volna, akkor az értékrendje szerint ő jelenleg Sas Tamás mögött rangsorol a rendezői tornasorban. Az meg kellemetlen...
Ahogy az "acsarkodás", és az "önmegvalósítás" szavak definícióival is problémái vannak. Önmagukban értelmesek, de társadalmi kontextusban az ő mondanivalójában erősen önellentmondásosak. De hát mit várunk tőle? Nem a szavak mestere. Képalkotó.
Minovics:
Kisszerűnek kisszerű, de nem provokátor. Ahhoz ugyanis tudni kellene kommunikálni. Nála ez a folyamat pedig csak egyirányú - a megértési folyamatokkal ugyanis hadilábon áll. Csak sugározza az adást, de nem veszi.
Meg pöttyet buta.
Szóval a provokátorok nevében kikérem magunknak a minősítést.
Magyarországon még a közönségfilm sem fog soha profitot termelni (jó esetben minimálisat). A művészfilmekre meg szükség van, csak nem így és nem ilyen mértékben, nem ennyiből, stb... (Ez pedig csak állami pénzből megy. Persze amíg nincs állami pénz, pontosabban van, csak mínuszban, addig ez ugye nehéz ügy.)
Ha morálisan egészséges emberek valamit ennyire elcsesznek, akkor vagy kussolnak, vagy jobb esetben annyit mondanak, hogy „BOCSIKA”, ezt szarul csináltuk, leszerepeltünk, most átadjuk nektek a terepet, próbáljátok valahogy helyrehozni, amit elcsesztünk. (Más kérdés, hogy szerintem nagyon is tudták, hogy mit csinálnak, azt is tudták, hogy ezt a törvényesség keretein belül csinálják, így nem kell attól félniük, hogy esetleg később LESITTELIK őket.)
A szaremberségnek az a netovábbja, mikor valaki felemeli a szavát egy ordító gusztustalanság ellen, és még annak áll följebb, aki maga is, akár csak csendestársként, de benne volt a buliban. Mer' ugye, azért, EL MERTÜK MONDANI a véleményünket(vö. szólásszabadság), elhangzott az összes vád:
- anonimitás (ez kérem egy fórum, ez ilyen műfaj, tessék megnézni a szabályzatot, a játékszabályokban benne van az anonimitás lehetősége)- szellemtelen- acsarkodó
(nyilván adott szituációban ehhez még hozzájött volna a „tehetségtelen”, „alkalmatlan”, „felkészületlen” és többiek)Egy szó, mint száz: a toleranciateszt a papírforma szerint működik.
"Szinte már szórakoztató ennyi szellemtelen baromságot olvasni ezen a fórumon, ahol folyton folyvást kb. hat noname acsarkodó önmagvalósít."
En kerek elnezest amiert velemenyem van, es ki merem mondani par emberrel egyetemben azt amit gondolok es nem nyalom allandoan a seggeteket.
Noname? Hajaj na es akkor mi van apam? Ha nem vagyok ott ahol te, mar kevesebbet is erek? Nem lehet velemenyem? Most komolyan, ki vagy te? Illetve kinek kepzeled magad? Szerinted ki az, akinek a penzebol a szaros kis filmjeidet finanszirozhatod, hm? Es hallottal mar olyanrol, hogy nezo? Tudod, ebben a bizniszben ez az allatfaj az amelyik megnezi a filmedet es profit... jaj, elnezest, meg nem talalkoztal vele.
Ha valaki annyira onmegvalositgatast akar jatszani, akkor az huzzon el festeni es pazarolja a sajat penzet a sajat hulyesegeire.
„A magyar filmesekkel az a probléma, hogy képalkotók.”
Inkább azt kellett volna írnod, hogy az a baj, hogy CSAK képalkotók. Akkor nem tudtak volna olyan könnyen belekötni a mondandódba. De mindegy, így legalább megőrizhetik szellemi fölényük tudatát (pontosabban annak illúzióját). Egyébként, részletkérdés, de képekkel is lehet kommunikálni, még mielőtt valaki erre is lecsapna.
Az a baj, hogy ezeknek már a főiskolán is azt tanították, hogy csak úgy tudnak érvényesülni, ha közben másokat tönkretesznek. Magyarán az „erősebb kutya baszik”-elvet tették meg a szakma alapjának. Hát most a szerepek egy kicsit felcserélődtek. XD
Szerintem felesleges egy tünetegyüttest különösen részletekbe menően leírni, ha arra már van külön, a praxisban is eredményesen alkalmazott kifejezés. Ez a kifejezés a magyar filmesek esetében kétségtelenül a
MORAL INSANITY.
Szinte már szórakoztató ennyi szellemtelen baromságot olvasni ezen a fórumon, ahol folyton folyvást kb. hat noname acsarkodó önmagvalósít.
Szóval eddig is díjaztam az izzadságszagotokat, de kedves Harvey Weingard, mostantól Te vagy a csúcstartó, az abszolút győztes, minden futam befutója.
Ez a mondatod: "A magyar filmesekkel az a probléma, hogy képalkotók." - minden eddigit felülüt. A barmonságok baromsága. Nálam ezzel aranypálmás vagy. Persze ez csak egy ilyen szerényen kisbetűs aranypálma, de hát ez jár az ilyen kristálytiszta ostobaságnak.
A magyar irókkal meg az a baj, hogy szóalkotók... mi?
Öregem! Ezen gondolkodtál is vagy csak úgy jött magától? De akárhogy is, kivágtad a rezet!
Gratula! Csak így tovább! :-)
JA
(egy "éhenhalott" - ezt is tőled idézem, mert ennek is van azért bukéja)
Nos, akkor rövid helyzetetlemzést tartanék (értsd: kinyilatkoztatás következik).
A magyar filmesekkel az a probléma, hogy képalkotók. Azt, hogy a film kommunikációs eszköz, jórészük nem hajlandó elfogadni. Egyrészt, mert nem tudnak kommunikálni. Másrészt, mert nincs miről kommunikálniuk.
Utóbbi problémát mi sem bizonyítja jobban, mint filmjeik tematikája. A dolgok, amikkel foglalkoznak... nos, mondjuk ki: a kutyát sem érdeklik.
Nagyobb baj azonban, hogy még ha valamiféle jelentős igazságmagja is van a mondanivalójuknak, azt is elbasszák azzal, hogy azt borzasztó eredetien akarják elmondani - és a mondanivaló dekódolása néhány aszexuális tarisznyarákon kívül, a kutyát nem érdekli.
De szebb példa arra, hogy nem tudnak kommunikálni nem is kell az alant láthatónál: amint az ember mond nekik valamit, fülüket-farkukat behúzva kotródnak vissza a kis csigaházukba, ahol a saját buksijukat simogatják, hogy ők milyen okosak, és mindenki más meg milyen bunkó.
Ez van srácok. Kisformátumú alakok vagytok. És mivel a kapitalista-imperialista társadalomnak semmiképp nem tudtok a hasznára válni, most majd éhen fogtok halni... De legalábbis filmet nem fogtok tudni csinálni.
És ez a kutyát nem érdekli majd...
"erdekes modon nem nyilt levelezgetnek meg pampognak arrol, hogy hat ilyen olyan **** az mmka"
Félnek, hogy lemaradnak a következő mogyiosztásról. :-D
Jaj, tarr bacsi, a kedvenc temam. Mit jatsza ez itt a sertodottet. Ha valoban annyit erne o, es a tobbiek, mint amekkoranak beallitja magukat, akkor reg nem kene allami tamogatasert kuncsorogniuk.
Masreszt, evente azert jo paran elesnek a tamogatastol, javareszt palyakezdok, akik erdekes modon nem nyilt levelezgetnek meg pampognak arrol, hogy hat ilyen olyan **** az mmka (pedig megtehetnek).
Arrol nem is beszelve, hogy miert kellene barkinek is kivancsinak lennie ezeknek az embereknek a velemenyere? Ha annyira kommentalkodni akarnak, oldjak meg egyedul. Mi a tokomnek ehhez 150 milla?
Sok igazság van abban amit írsz, de szerintem alábecsülöd a politikai üzenet-jellegét a levélnek. Lehozza az origo, index-címlap: a nemzetközi hírű rendező pártállami időkhöz hasonlítja a mostaniakat. ----> Ballib értelmiség kielégül, az ingadozók újabb negatív impulzusokat kapnak.
Üzenet lényege: Ti komcsiztok minket, mikor pont Ti viselkedtek úgy, mint anno a komcsik?
(Az tök mindegy, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kiürült a kassza, meg csak lazán kapcsolódik az alapítvány a kormányhoz, meg Kőrösi visszaválaszolt; de aki azt akarja hallani, amit Tarr mondott, az azt meghallja, a többit meg elengedi a füle mellett, vagy előbb-utóbb úgyis elfelejti.)
Így működik a hálózat. (Nem kell feltétlenül egy komplett titkosszolgálati hálóra gondolni, bár nyilvánvalóan annak is megvan a maga szerepe és jelentősége a történetben.)
A legfontosabbat el is felejtettem!
Egy átlag mozinéző nyílt levele Tarr Bélához:
Tisztelt Tarr Béla!
Árulja már el, hogy mégis mit gondol: kicsoda Ön?
Mikor vetett Ön utoljára számot önmagával? Akkor például végzett önvizsgálatot, amikor nyílt levelét papírra vetette? Felmérte Ön tetteinek és mondanivalójának súlyát, gondolatainak értékét?
Ossza már meg velünk, kérem, hogy miért gondolja, hogy 2010-ben, a világ jelenlegi állásában, bárkit is érdekelnek az Ön és szeretve tisztelt kollégáinak "gondolatai az újjászületésről"? Másképp fogalmazva: miért PONT őrájuk lennének kíváncsiak? Elképzelhetőnek tartja, hogy van, aki (akár "filmrendezők" kategóriáján belül is) esetleg mások véleményére kíváncsi? Másként "másként gondolkozókéra"? Mitől lenne olyan fontos ezeknek az embereknek a véleménye, hogy pont az ő gondolataikat akarják látni? Kik ők, hogy az adófizetők pénzén megosszák az emberekkel gondolataikat, amelyekre az elmúlt évek nézettségi adatai alapján egyébként láthatóan igen kevés érdeklődő akadt?
Árulja el továbbá: melyik részét nem érti annak, hogy "nincs"? Vagy úgy gondolja, hogy azért, mert a nagyvilágban az Ön neve egyenértékű a "roppant mély művészet" (esetenként erősen pejoráló) fogalmával, ezért a támogatás Önnek alanyi jogon jár a semmiből is? Ön hogyan gondol egyébként magára? És társalkotóira? Felmerült már Önben a kérdés, hogy ha Önök olyan baromi nagykaliberű művészek, akkor miért mégis ugyanahhoz a vályúhoz járnak etetésre, ahova az Önök által (jogosan) lenézett remake-ek státusz-rendezői? Miért van az, hogy Önök pusztán a nevükre nem kapják meg a nemzetközi filmvilág elismerésének valutáját: a következő alkotásukhoz való pénzügyi támogatást? Felmerült már Önben, hogy esetleg azért, mert igazából elhanyagolható azok száma, akiket az Önök művei érdekelnek? És az felmerült Önben, hogy hatalmas művészi egoját félretéve olyan alantas dolgokkal foglalkozzon, mint például dramaturgia, amely a filmjeit (és ezáltal mondanivalóját) szélesebb közönség számára is érthetővé és érdekessé tenné, és ezzel (amellet, hogy mocskos, mocskos pénz keresne, amellyel saját terveit finanszírozhatná) megteremthetné a jogalapot, hogy az Ön művészetét befektetésként kezeljék azon szervek, amelyeknek anyagi támogatása elengedhetetlen nagyívű elképzeléseinek szponzorálására? Vagy úgy gondolja, hogy ez Önnek/Önöknek, pont Önnek/Önöknek, és csak Önnek/Önöknek "jár"?
Mondja: Önnek mikor mondták utoljára, hogy nem? Tisztában van vele, hogy másoknak azért szokták? Tisztában van vele, hogy az átlag-filmesnek a világban (de még a legeslegnagyobb, és anyagilag megtérülő alkotóknak is) hány terve esik kútba, amellett, hogy néhány megvalósul? Tudja Ön, hogy ez a szakma velejárója? Tisztában van vele, hogy mit is ez a főníciai találmány - ez a "pénz"? Tudja hogyan lehet ehhez hozzájutni? És próbált már minden olyan lehetőséget, amely ilyen téren állítólag sikeresnek minősülhet?
És azzal tisztában van, hogy nyílt levele milyen lelki és mentális deformitásokról árulkodik? Gondolt már arra, hogy valamilyen lelki támogatást igénybe vegyen? Bármilyet - nem feltétlenül orvosira gondolok, csak olyasmira, ahol segítenek feldolgozni Önnek a kudarcérzést? Mert azt gondolom tudja, hogy utóbbi hozzátartozik az élethez?
És hogy ne vádolhasson azzal, hogy bántani szeretném Önt (legalábbis nem indokolatlanul), álljon itt két konstruktív javaslat is:
Tisztában van azzal, hogy a technikai fejlettség mai szintjén már nem feltétlenül pénz kérdése, hogy valaki megoszthassa a gondolatait a nagyérdeművel? Tudja, hogy a modern technika vívmányai mekkora segítséget jelenthetnek valakinek, aki igazán, valóban, és nagyon közölni szeretné gondolatait a világgal? És hogy példát lehet venni azokról az alkotókról, akik annyira szerették volna Önmaguk "gyermekeit" a vásznon látni, hogy mindenüket pénzzé tették, és végül szűkös keretek közt, de megvalósították álmaikat, és lehetőségeiket maximálisa kimerítve, gondolataikat közkinccsé tették?
Az, hogy a nagyérdemű e gondolatokat végül érdemesnek találta-e, annak az idő és sok egyéb volt eldöntője. De azért azt Ön sem tagadja, hogy olyan alkotók nem tudnak életben maradni, akikre a nagyérdemű rosszul reagál? Felmerül tehát az utolsó kérdés: panaszkodás helyett, miért nem próbálja meggyőzni a boldogulásához vezető állami források gonosz őreit arról, hogy Ön és alkotótársai igenis érdemesek arra, hogy az üres kassza (melynek tartalmát egyébként Önök kapták) utolsó cseppjeit is kifacsarva közös erővel megörvendeztethessék a nagyérdeműt? Gondolt arra, hogy mondjuk valamiféle petíciót írjon? Hogy publikálja, hogy miről szeretnének Önök beszélni, amire ez a sok-sok pénz kell? Hogy megkérdezze az embereket: "emberek, érdekel ez titeket"? És amennyiben az emberek megfelelő számban azt mondják: "igen, Tarr Béla, ez minket érdekel", akkor jogosan mondja, hogy Kőrösi úr és cimborái galád módon a nép boldogságának állják útját. Mert elhiszi, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy csak az Önökének?
Ez pedig egyéni szoc. prob.
Üdvözlettel:
Egy néző
Ó, nem fűzök én semmihez nagy reményeket. Csak annyit remélek, hogy néhány embert sikerül felbosszantanom, néhányat felizgatnom, némelyeknek meg – akik erre méltók :) – sikerül világot gyújtanom az elméjében.
Az elfogultságot meg csak azért kell hangsúlyozni, hogy más is ráébredjen (akár ellenkező irányultságú) elfogultságára. Akiknek meg nincsenek elfogultságaik, azoktól meg segítséget várok, hogy helyes útra térítsenek. Mert úgy gondolom, hogy aki elfogulatlan, az egyben jófej és segítőkész is.
(De mondjuk az a toleranciateszt is szórakoztató tud lenni, ami azt méri, hogy a plurális demokrácia és – főleg – az erkölcsi relativizmus hívei mennyire képesek elismerni az övékétől eltérő vélemények létjogosultságát.)
A pusztába kiáltott szó akkor is pusztába kiáltott szó marad, ha igaz.
Sajnos a király nem fog felöltözni azért, mert megállapítod róla, hogy meztelen. Szóval nagy reményeket ne fúzz semmihez. És akkor nem is csalódhatsz.
Most megyek vissza a hegyre meditálni.
Lao-ce
Ej-ej-ej!
Valakiből azért csak kibújt a panel-proli...
A cinizmusa kéretlen, indokolatlan, és amellett, hogy teljesen jogtalan, sokmindenről árulkodik is. Rendelési időben nyugodtan keressen meg, és segítek nagyformátumú embert varázsolni magából. Addig is, ha megmondja, hogy melyik Ön a Nagyszerűségek listájáról, szívesen nyitok egy kartont, és felállítok egy előzetes diagnózist.
És ha szabad egy baráti gondolatot: ne dühöngjön - tanuljon. Fejlessze képességeit. Tartson lépést a nagyvilággal. Tanuljon nyelveket. És csináljon olyan filmeket, amik a világban máshol is érdeklődésre tarthatnak számon. Ehhez nem pénz kell - főleg nem állami.
De semmiképp se elfogult fórumozókon vezesse le a feszültségét, mert azzal csak magából csinál bohócot. Ha meg az akar lenni, akkor tessék zsonglőrködni is, nem csak kibicelni.
