Magyar sikerek Cannes-ban

Majdnem mindenben igazad van, amit írtál. Igen, a Brazil is, meg az I am Sam is, meg Charles Chaplin is, meg OZ is parlament, sőt a Valami Amerika is parlament, ettől függetlenül én Tarrt is ide sorolom, lehet, hogy te nem. Légyszives ne adj a számba, olyan dolgokat, amiket nem gondolok.
A koreai filmgyártásról annyit, hogy számold meg, hány mozi van ott. Egy városban több, mint itt az egész országban. Hány kópiával indul ott egy film (vagy Németo-ban, esetleg az általad említett Indiában)?? Vagy hány független filmes mozi van az USa-ban és ott hány kópiával indul egy film? Esetleg mit jelent az az USa-ban, hogy low budget (mert pl a Dolina ott simán annak számít)?
Nos, ezért nem kell oda az állam, mert elég nagy a piac ahhoz, hogy eltartsa a filmgyártást.
Mondj egy olyan Mo méretű országot, ahol nem anyanyelven forgatnak és olyan mennyiségben adnak el külföldre filmeket, hogy az államnak nem kell a filmgyártást dotálnia? Nem utópia ez? Amennyiben működik valahol, üljünk le és beszéljük meg, hogy lehetne ezt itt is megvalósítani.

Állítólag Magyarországon demokrácia van és a közfunkciókat közakaratból töltik be. Arról már én nem tehetek, hogy a köz akarata nem egyezik a tiéddel. Ha viszont azt feltételezzük, hogy diktatórikus módszerrel kerültek közfunkciókba ezek az emberek (most itt nem csak az MMK-re gondolok), akkor nem beszélhetünk demokráciáról, akkor diktatúráról kell beszélnünk. Arról meg már megint nem én tehetek, hogy itt a demokrácia nem működik. Én csak a rendszer szabályát közöltem veletek, véleményt a működéséről nem mondtam. Már megint rám húztál egy olyan véleményt, ami nem az én véleményem.

A korszellemben meg nem muszáj feloldódni, ennyire még nem vallom Oswald Spengler nézeteit.

És nem beszéltünk össze...

Brazil. Moulin Rouge. Notting Hill. I am Sam. Az utolsó erőd. Szemtől szemben. És a Karib-tenger kalózainak az első része is ide tartozik talán. Meg még millió másik film.
A példa nem azért hülye, mert pont a Parlament ről van szó benne, hanem mert baromság hosszú távon. Hadd ne vegyem elő a jó őreg Shakespeare példát. Mondom inkább azt, hogy Magyarországon 10-ből 9 embernek fingja nincs róla, hogy mi az a Sátántangó. És lehet, hogy a Berlini filmfőiskolán tanítják, de hol tanítják máshol - azt hiszem egyszerűbb, ha így kérdezem, mintha úgy, hogy hol nem? Ezzel nem azt mondom, hogy Herendi Gábort tanítják egyáltalán valahol, de neki ez nem célja. És igazság szerint a maga kis alantas nem-művészi ambícióival több embernek hoz örömöt az életébe, mint amennyi valaha is hallani fogja Tarr Béla nevét.
Csillagok háborúja. 0 művészi érték. Mégis mindenki tudja mi az. Szakadjunk már el attól, hogy csak az érték, ami valami kibaszott nagy durranás. A halászlé, meg a gulyásleves is magyar dolgok, és mégse kerülnek milliárdokba. Viszont öregbítik a nemzet hírnevét. Szóval miközben a Parlamenttel kapcsolatos logikád hibátlan, igencsak szelektív. A Hortobágyot nem mi találtuk fel. Egy nagy puszta, azt' lovagolnak rajta emberek. Mégis sokan kíváncsiak rá. Most soroljam még? Egy csomó minden van ebben az országban, ami értékes, nehogy már ezen az egy dolgon húzzunk analógiát. És szerintem az, hogy Casablanca több embernek mond valamit, mint az, hogy Sátántangó. De mondok mást, ami nem magyar, és jobban kiállta az idők próbáját, mint a Szegénylegények. A Diktátor. Vagy a Madarak. Ezeket nem csak Berlinben és művészképzőkben tanítják. Amerikában 3-féle képzés létezik: a stúdió, a független, és a kísérleti. Mindhárom irányon mást tanulnak. És a háromból kettő nem az örökkévalóségra törekszik, de közben persze mindenki szeretne olyat alkotni, ami sokáig fennmarad. Érdekes, hogy a kísérletieknek ez kevésbé szokott sikerülni, mert annyira görcsösen akarják, hogy közben eldobják a közönségük egy nagy részét, akinek az emlékében egyáltalán megmaradhatna (idevágó, de nem hasonló az Üvegtigris és a Pizzás esete. Az egyik egy feel-good mozi akart lenni, és kult lett. A másik egy kult akart lenni, és egy kalap felejthető fos lett.)
És most dícsérjem meg, mert bejutott Cannes-ba? Ez miért olyan nagy dolog? Ha valakinek ez a célja, akkor persze az. De nem mindenkinek a díjnyertesság a célja. Ne nézzük már le azokat az embereket, akik egyszerűen szórakoztatni akarnak, vagy valami pozitív gondolatot, üzenetet átadni, esetleg egy negatív dologra felhívni a figyelmet, vagy épp egy paradoxont ábrázolni szeretnének csak. Úgy adod elő ezt a 90 százalékot, mintha ez a skála egyértelmű egyik vége lenne, és Ridley Scott éppúgy ide tartozna, mint Kovi. Ennyire ne nézd már le a tömegkultúrát. Attól mert az SOS Szerelem egy igénytelen fos, és a Hajrá csajok 3. része már csak videóra jött ki, még nem minden szar, aminek nem a köldöknézés és a szellemi maszturbáció a célja. Én azt hiszem, hogy a Valami Amerika ugyanolyan hosszútávú befektetésnek minősül, mint a Werckmeister harmóniák. Lehet, hogy nem képvisel olyan művészi értéket, de az embereknek mindig jó érzése van, ha megnézik, és a magyar közönségfilm területén egy új korszakot nyitott meg.
De tudom, az Orson Welles is egy fasz, nyilván, mert érdekesen elmesél egy történetet egy csomó vizuális újítással, és nem csak 100x is elsüti stílusjegyeit.
Te az MMK-nak dolgozol, hogy ezt a propaganda-szöveget tolod? Az államra nincs szükség. Pont. Attól függ, mit készítesz. Ez a magyar filmesek legnagyobb tévedése, és egyben legnagyobb hazugsága. Kiveszik az államból, meg a szponzorokból meg mindenkiből a pénzt, és annak jó, ha a hármonegyedéből effektíve készül a film. Vagyis, ha lehagyjuk az államot, addg nyújtózkodunk, míg a takarónk ér, és ésszerűen költekezünk, simán határok alatt/között maradhatunk. De ha ilyen baba vagy európai finanszírozásban, meséld már el nekem, hogy a dolog hogy zajlik mondjuk Koreában. Vagy Indiában. Vagy Amerikában - a függetleneknél. Tudod, ott van eg aranyszabály - a pénz hiánya elősegíti a kreativitást. Én sem hiszem, hogy ez történne Magyarországon, ha kivonnák az állami támogatást. De kicsit unom már, hogy Jancsó Miki bácsit etetem, és szart se kapok a pénzemért (se szórakozást, se azt, hogy büszke lehetek valakire). Technikailag megint van logika abban, amit mondasz, de el kéne kezdened egy kicsit más paradigmákban gondolkozni. Nyugodtan mondj persze ellent, és világítsd meg kérlek, hogy a B-13, vagy a Resident Evil milyen mértéká állami támogatásban részesült készültekor, és a hozzájárulás szükségességét hogyan indokolták a kurátorok.
Örülök, hogy ilyen kategorikus vagy. Alkalomadtán egyszer majd kérdezz meg ázsiai emberkéket, hogy mennyire szarják le az akcentust, amikor egy német csak video-piacra készült filmet megvesznek Cannes-ban. Vagy kérdezd meg Kolossy Pétert, hogy amikor megveszi (vagy megkapja ajiba - de azért is fizetett már valaki, hogy berakja a csomagjába) Dolph Lundgren, vagy Michael Dudikoff legújabbját (és ezzel még nagy neveket mondtam, mert ehhez képest a Hálózat TV-n tényleg olyan cucc megy, ami ismeretlen), akkor miért teszi meg. Tök egyszerű: mert a TV-ben műsornak kell lennie. ÉS ha az angolul beszél, akkor könnyebben veszik meg. Az meg már ne az én hibám legyen, hogy a magyar színészek nem beszélnek angolul. Pöcs amerikaiak addig tanulnak németül/oroszul/japánul, míg hiteles nem lesz az akcentusuk a filmekben. Sőt, még a németek is képesek rendesen megtanulni angolul. Csak mi küzdünk ezzel az akcentus-problémával. PErsze importálni is lehet színészeket külföldről - a produkció magyar, a pénz is innen van, a gárda külföldi (erre is lehet látni példát a németeknél - lásd: a Constantin film termékei). Megoldások vannak. Nem leoltani kell azt, aki kicsit másképp gondolkodik, hanem (ha nem is segítjük), hagyni pofáraesni. De nem elgáncsolni, ahogy ez Magyarországon szokás (ez utóbbi nem Rád vonatkozik, bár verbálisan Te is hozzájárulsz ahhoz, hogy a Nap még midnig a Föld körül keringjen). Nyugodtan lol-ezzél csak. De közben azért nem árt ha észreveszed, hogy Koreában Téged röhögnének körbe ezzel a hozzáállással.
És még valami, bár az nem nekem volt válasz. Én kurvára biztos, hogy nem jogosítottam fel Grunwalsky Ferencet és a Holdudvarába tartozókat, hogy döntsenek arról ki készíthet közönsgéfilmet. Az elkészült közönségfilmek 90 százaléka az én döntéseim nyomán soha nem készülhetett volna el. Tehát tedd meg, hogy nem mondasz legalább faszságot. Mert az előzőekben volt logika, de ebben nincs. Ezek az emberek egymást jelölték ki. A politikusok dettó, de abba most ne menjünk bele. A társadalomnak semmi köze hozzá. És gyanítom, hogy ha a kompetens részét (akinek nem fűződik érdeke az uralmon maradásukhoz, csak ahhoz, hogy jó filmeket szeretnének látni/csinálni) megkérdeznéd, nem lennének elégedettek a munkájukkal. A döntéseik nyomán szar filmek készülnek (minőségileg szarok - nem úgy mint az amerikai, ami sokszor gagyi, de legalább egységesen profi), a nagy számok törvénye alapján pedig néha készül valami jó. Leginkább olyankor, amikor ők csak nagyon nehezen köhögik fel a zsét. Szóval ne kend rám kérlek, hogy a Le a fejjel elkészült, mert semmi közöm hozzá. ÉS a számok alapján a társadalom sem akarta, hogy sok köze legyen hozzá. Köszi.
Egyébként meg bocs a kek stílus miatt, de nem bírom, amikor valaki TUDJA, hogy csak egy út van, és az a helyes. Mert nem egy út van. És ez nem is Róma. Nem csak oda lehet eljutni, ha elindulsz. Vannak más célok is. ÉS miközben én kritikusan nyilatkozom Tarr Béla költekezéseiről, nem mondom azt, hogy soha többet ne kapjon pénzt, míg Te erősen lenézed azt a mozit, ami csak a pillanatyni szórakozást szolgálja. Teszed pedig mindezt egy olyan társadalomban, ahol a biztos pillanatnak nagyobb értéke van (sajnos), mint a bizonytalan jövőnek. Szóval kicsit erőltesd már meg magad, hogy a tradícionális vonalon kívül gondolkozz - ha mást nem, hát nézz utána, hogy a világ minden területén hova jutottak, akik ezt megtették. Érdekes dolgokat fogsz találni.

a társadalom? az maximum eltűrte hogy úgy legyen, fel nem jogosított senkit.

ha neked nincs kifogásod az ellen h közpénzzel tolják valakinek a karrierjét és közben eltorzítsák a magyar kultúra képét, nekünk nincs miről beszélnünk. szabadítsd fel az elmédet.

Mit értessz te minőségi tömegkultúra alatt? A Karib- tenger kalózait, vagy az Anyádra ütök 4-et? Mert elvileg ezek "tök jól" megírt forgatókönyvek.
A 19. század végén, mikor a magyar állam eldöntötte, hogy parlamentet fog építeni, és azt is, hogy ez lesz Európa leggrandiózusabb parlamentje, sokan nyávogtak miatta, hogy hát 2 évig lehetne etetni ebből a rengeteg pénzből fél Magyarországot. A parlament megépült, egyes emberek nem ettek 2 évig csak eggyel kevesebb krumplit naponta, viszont az elmúlt 100 évben és még ezután is sokáig sokan azért (is) jönnek ide, hogy ezt megnézzék. Szerintem a film is olyan, mint az épület. Valójában teljesen értelmetlen olyan filmeket gyártani, amelyeket másnap két böfögés közt elfelejtessz. Ami pedig a nagy tömeget érdekli 90%-ban ilyen, te is ezek mellett a filmek mellett kardoskodsz, vagyis 90%-ban ilyenek készülnének a te rendszered szerint.
Miért Tarrt kell felhozni, ha tapsolásról van szó? Miért nem a Gyíkembert, vagy a Súlytalanságot? Mert persze, Tarr is tapsol, meg még sokan mások, azzal a különbséggel, hogy ő bejutott Cannesba. Én sem gondolom, hogy ő a világ/Mo legjobb rendezője, sőt, de pl a Berlini filmfőiskolán a filmológusoknak meg kell néznie a Sátántangót legalább egyszer, és lehet, h még 10 év múlva is meg kell majd nézniük. Szóval ezek hosszú távú befektetések, mint ahogy a parlament is az (jó, tudom, hogy ez vicces példa, de pont azért írtam).
"államra NINCS szükség": ennek a modatnak olyannyira nincs alapja, hogy csak azért írom le, mert hátha elolvassa még valaki rajtunk kívül és hozzászól (remélem, azért tisztában vagy az európai nemzeti filmgyártások rendszereivel, mert ha nem gyorsan fuss át néhányat, pl a franciát vagy a németet, hogy ebben a kérdésben kicsit tisztuljon a homály). Ha kivonánk az államot a magyar filmgyártásból, az történne vele/velünk, mint más Mo-i iparágak többségével. Mellesleg trógerólhatunk a külföldieknek etyekwoodban, nyallerkodhatunk, befeküdhetünk az ágyába az Andy-féléknek, hogy dobjon valamit.
Szerinted mennyivel könnyebb nevetséges angol akcentussal leforgatott filmeket eladni, mintha magyar nyelvű lenne? Mert persze, rá lehet játszani, egyszer-kétszer. De erre egy iparágat kiépíteni: butaság. Magyarország, mint béna akcentussal leforgatott filmes nagyhatalom? :)lol

"nincs rendben semmilyen szinten filmek állami finanszírozása. akik az elosztásról döntenek ugyan mi alapján gondolják magukról, hogy értenek hozzá? talán az ő ízlésük magasabb rendű? ki jogosította föl őket arra, hogy a kultúra irányvonalát alakítsák?"
- A társadalom. Ezek kb olyan kérdések, minthogy ki jogosította föl a bírákat, hogy bíráskodjanak.

Köpj le, de én a művészetet nem sorolom a minőségi tömegkultúra fölé. Nem gondolom, hogy szégyen, hogy Németországnak van egy Roland Emmerich-je is egy Fassbinder mellett (jó, tudom, hogy halott, de a lényeg szerintem lejön). Szóval én azért nem értékelném túl Tarrt. Ez egy átmeneti pozíció. És már nem egy jelentkező van, aki elképzelhető, hogy meg fogja dönteni a trónt.
A másik oldalon, lehet, hogy külföldön néhány értelmiségi tudja, hogy ki az a Tarr Béla, és nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha mindenki tudná Ázsiában ki is az a Kapitány Iván. De azért a kettő közt van még egy széles skála, amin lehet mozogni, nem? És lehet, hogy ez a valaki esetleg negyed annyiból csinálna egy többek számára is nézhető, élvezhető és tartalmas filmet, mint amennyit a Rendező Úr elművészkedett (mert a szó szoros értelmében elszarták a pénzt ezen a forgatáson - is. A két másik produkció se fukarkodott, de nem tudom Te miket hallottál erről a viccről. Pl: hogy hogyan verték meg az asszisztenst és kúrták ki őket Korzikáról. Persze megadom a lehetőségét, hogy a sztori kacsa, én ugyanis nem voltam ott. De csúf lenne, ha igaz lenne). A másik meg, hogy nem szappanopit akarnék én sem nézni - de azért, amit Béla bácsi nyilatkozik a történetmesélésről, és amilyen fellengzős hangnemben teszi, az erősen bicskanyitogató. Kicsit úgy tűnik, mintha paraszt lenne mindenki, aki az elmének a történetalkotó funkcióinak enged. És ennyire azért nem nagy dolog a művészet, mert annak a gyökerei is csak ugyanabban a szarban lakoznak, ahol a Barátok közté (már látom, ahogy Maciekék ezt is kitűzik az üzenőfalra).
Szeretnék egyet érteni vele, de nem igaz. Ugyanis Goda Kriszta és Antal Nimród előbb nyernének maguknak munkát és támogatást (lásd: Szabó István), mint Tarr Béla. Ugyanis ők nem akkora művészek, hogy leszarják, hogy az átlag ember mit gondol. Az átlag ember pedig nem két elemit végzett Magyarországon sem, de a világon máshol sem. És egy fárasztó nap után nem biztos, hogy egy 2 órás 29 snittes filmre kíváncsi nagy csendekkel. Épp ezért lehet, hogy a másik kettő gyorsabban hozna ismertséget és elismertséget az országnak, és ehhez még nem is kellene kutyába lemenniük.
De, halálosan komolyan gondolom, úgy ahogy leírtam. És nem kell Angliába menni, mert itt van a 20 % kedvezmény, és itt olcsóbb dolgozni, mint Angliában. Persze nem Te vagy az egyetlen, aki így vélekedik. Mintha azt javasolnám, hogy kínaiul forgassunk, mert a Józsefvárosi piacról sok statisztát lehetne szerezni. Nem tudom miért fázik mindenki ettől az angol nyelvtől. Én sem úgy gondolom, hogy angolul beszéljen a film csak azért, hogy ne magyarul. Olyan sztori kell, ami ezt a fordulatot indokolja. De legyünk tényszerűek. Ha el akarsz adni egy filmet egy filmvásáron, annak az az első kritériuma, hogy angolul beszéljen.
És nem. Nincs szükség az államra. A gondolkodás finom változtatására lenne szükség ebben az országban, hogy ne az államra támaszkodjunk. De ha van támogatás, akkor ne hibáztassuk Kálomista Gábort, mert kihasználja, és a hasznot meg zsebreteszi (miért nem kér vissza a forgalmazóktól és a gyártóktól a haszonból az állam? Nem kéne sokat, de miért él itt mindenki az államból? Mert lehet. Puhatestűek közt meg milyen előny gerincesnek lenni. Semmilyen. Jól lábonharapják az embert). Szóval az államra NINCS szükség. De ajándék lónak...

az igaz, ha beírod a keresőbe h 'hungarian director' akkor Tarr Béla :)

nincs rendben semmilyen szinten filmek állami finanszírozása. akik az elosztásról döntenek ugyan mi alapján gondolják magukról, hogy értenek hozzá? talán az ő ízlésük magasabb rendű? ki jogosította föl őket arra, hogy a kultúra irányvonalát alakítsák?

szerintem Antal Nimród a legismertebb, csak kérdés ő mennyire tekinthető magyar rendezőnek.

Hát pont ez az, ami engem is zavart: addig rendben van, hogy állami pénzen gyártunk filmet - mindegy hogy milyet - de a közönségfilmet ne kelljen már állami pénzen reklámozni, ráadásul, ha ilyen ocsmány a felhozatal.
Tarról meg annyit, hogy még mindig ő a legismertebb kortárs magyar filmrendező. Nem csak az fontos, hogy ismerjék a magyar filmet, hanem az is, hogy kik ismerik. Mert nekem pl kevésbé fontos, ha nagyon sok söröző munkás Dél-Afrikában, meg rengeteg otthon mosogató háziasszony Ausztráliában ismer mondjuk két "ötltes" magyar filmet, annál inkább fontos, hogy (akár) kevesebb európai vagy amerikai értelmiségi ismerjen mondjuk három kortárs magyar rendezőt, - akik mellesleg "tapsolják" a pénzt.
Te is egyetérthetsz azzal, hogy az utóbbi konstrukció többet segítene a magyar filmgyártásnak (ha már tapsolás, akkor inkább Súlytalanság, vagy Gyíkember és nem Tarr).
Angolul forgassunk magyar filmet: no comment, ezt te sem gondolhatod komolyan, akkor inkább menj ki Angliába low budget műfajfilmet készíteni, az most nagy üzlet.
Summa summarum, amíg drasztikusan nem nő a magyar nyelvet beszélők száma, addig szükség van az államra. uff

ne hidd csingcsang, hogy teljesen lemondtunk rólad. csak szelíd utalásainkra való heves reakcióid valahol együttérzést keltettek bennünk... de az olyan gyöngyszemeket, mint " a valóság nem ilyen egyszerű"...vagy " én itt hoznám, a nyelvben (mármint a kompromisszumot (!))" azért nem hagyhatjuk észrevétlen elperegni...felemeljük, hadd csillanjanak meg a fórum fényében... haciek és mauzer

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/tarr0526/

Cikk utolsó két kérdése és válasza. Rakjuk mellé a film költségvetését.
Na ez a baj a magyar filmmel. Hogy ez így van, és emellett az "élni és élni hagyni" helyett zéró tolerancia van. Na jó, ez így nem igaz. Van tolerancia. Mindenkinek, aki haver, vagy elég régóta van a porondon, és ezért illik neki osztani lapot. Az lesz az első igazi magyar producer, aki megkerüli majd az MMK-t, és csinál legalább 200ezer nézőt itthon (meg külföldön is).
Addig meg körülbelül ilyen hozzáállással vagy hasonló szakértelemmel készülnek a műfaji filmek. Szeretet és hozzáértés nélkül pedig csak véletlen sikerek vannak.

Felirattal, vagy sehogy. Leginkább sehogy. Ez a helyzet. Eladni viszont csak azt lehet, ami angolul beszél, és eladni egy bizonyos szinten túl meg csak azt, ami nem utószinkronizálva beszél angolul.
Kéttannyelvű. Én se arra gondoltam, hogy majd úgy adják elő. Olyan sztori kell, amiben benne van az, hogy ezeknek az embereknek nem kell tökéletesen beszélniük angolul mert...
Koreaiakat inkább hagyjuk. Ők valami különlegeset csinálnak még a közönségfilmjeikben is. Hasonlóan erős kreativitás pedig nem biztos, hogy megjelenik magyar filmekben még évekig a producereknek köszönhetően. Szóval tök jogos, amit mondasz, csak a valóság nem ilyen egyszerű. Pedig én is azt szeretném, ha az lenne...

szerintem meg az inkább lesajnálnák az ilyen filmet. gondolj bele milyen szánalmas, ha rossz kiejtéssel előadva azt akarnák megetetni a nézővel, hogy ez eredeti. nem beszélve arról, hogy idegen nyelven nem fogsz olyan szinten kommunikálni, mint aki anyanyelvén teszi azt Dél-Afrikában, Jamaikában vagy bármelyik angol nyelvterületen... minimum ízetlen lesz az egész. koreaiak is saját nyelvükön lettek nagyok...

egyetlen elfogadható dolog erre az lehet, ha angol anyanyelvű kerül magyar nyelvi környezetbe és kétnyelvű a film.
de állítom hogy a külföldi filmeket nézők többsége felirattal nézi azokat és nem szinkronnal.

Oké.Akkor én árnyalok. Ahhoz, hogy nagy érdeklődést csináljunk Magyarországon, nem kell angolul beszélni. Ahhoz, hogy el lehessen adni a filmet külföldre, igen. Akkor meg már praktikus. Már ha számít, hogy külföldön is legyen renomé, meg megnyíljon a piac. Én is szeretem, ha egy filmben magyarul beszélnek. De ettől még tény, hogy ez a nyelv + felirat nem fog piacot robbantani. Szóval dönteni kell. Jó film, sok pénzért, sok pénz reményében, vagy közepes film, közepes pénzért, semminek a reményében? Nem vagyok büszke erre a szemléletre, mert a piac diktálja, és nem az én személyes véleményem. De valahol muszáj kompromisszumot hozni. Én itt hoznám, a nyelvben (illetve ezáltal a sztoriban).

nem.

egyébként nem kérdeztem, ez a véleményem.

Ezt ugye most csak poénból kérdezted?

már miért kéne hogy angolul beszéljen? azt csinálják csak az angolok...

Én viszont a készítésre is gondolok. Meg a disztribúcióra. És miközben realista szempontból igaz, hogy a magyar közönségfilmek nincsenek egy mezőnyben a külföldiekkel, kategorikusan nem jelenteném ki, hogy "soha nem fogják tudni". Ez így, ebben a formában egyszerűen nem igaz. Épp most tárgyalják egy másik fórumon a dél-koreai filmeket. Miközben tehát ezzel a gárdával (köztük Sas Tamással, Tímár Péterrel meg a többi nagyágyúval) valóban nem lépünk egyről a kettőre, látok olyan jeleket, amik arra utalnak, hogy igenis lehet érdeklődésre számot tartó mozit csinálni Magyarországon (ennek egyik fő kritériuma lenne mondjuk, hogy végre legyen egy eredeti ötletünk, a másik meg, hogy a mozi angolul beszéljen). Ezzel együtt tök jogos, hogy a magyar közönségfilmre a magyar nézőnek van elsősorban szüksége - és a minőségre is lenne, de ez egy másik topic. Az is teljesen jogos, hogy nem állami pénzen kellene kereskedni, bár az emögött álló elmélet valószínűleg az, hogy minden eladás hazánk hírnevét öregbíti, és ezért jót tesz az országimázsnak. De azért most nehogy már meglepödj, hogy ez állami pénzen zajlik, amikor a készítés is. Naná, majd ingyen, saját költségre viszi ki a gyártó. Ez Magyarország. Amire az állam ad az én meg a Te pénzedből, arra van. A többire meg nincs. Illetve van, de azt is meg lehet spórolni. Így meg el lehet menni nyaralni állami zsén. Ugyanúgy ahogy a sok szar film elkészülhet állami zsén, mert pusztán abból a 100 millióból, amit a szponzorok beleraknak, a magyar filmes nem tud filmet készíteni. És ne haragudj meg rám, de kibaszott mindegy, hogy Tímár Péter vagy Tarr Béla. Ne rakosgassuk már kategóriákba a pénzköltést. Tarr Béla filmjéből 20 végzős SZFE-s tudott volna bemutatkozó-mozit csinálni és vagy 50 outsider kezdő filmet. A csóka elTAPSOLTA a pénzt mindenféle faszságokra, mert ő Tarr Béla. Az én befizetett forintjaimat. Ehhez képest a film nem aratott osztatlan sikert. Szóval anyagi szempontból teljesen leszarom, hogy mi a célja a két megközelítésnek (sőt, ha a magyar közönségfilm célja nem az lenne, hogy "sok pénzt keressünk", hanem egy kevés őszinteség és alázat szorulna belé, és azt szeretné, hogy a közönség nevessen/sírjon/gondolkozzon/elmenekülhessen, akkor Tarr Béla önmegvalósítását alantasabb célnak minősíteném, de ez csak az én véleményem). A lényeg, hogy állami pénzből jól kiköltekeznek, és semmiféle üzleti szellem nincs bennük. Ha állam bácsi nincs, Tarr Béla bácsi nem készít filmet maximum. Ha állam bácsi nincs, Kabay Barna nem készít filmet maxmimum. Ha állam bácsi nincs, az elkészült közönség-filmeket meg sem próbáljuk eladni külföldre. Ezzel nem azt mondom, hogy jó, hogy állam bácsi van. Sőt! Csak nem okoz nagy döbbenetet. Az sokkal inkább, hogy onnan felülről, amikor az orvosok ügyeleti rendszerét össze-vissza kurtítják, miért nem koppint le egy kéz egy kis racionalizálásra a filmszakma terén, hogy a cél ne az államkassza egyik újratelítődő zsebének kiürítése, hanem az eredményesség legyen. IGAZI eredményesség.
Ajánlom egyébként mindenki figyelmébe az indexen megjelent cikket, amelyben olvasható a sósszerelem ausztrál vevőjének neve... A patriotizmus persze igen értékelendő a széthúzó magyar nemzetben, csak ne éljünk abban a tévhitben, hogy ez a fostalicska bárkinek is azért kellett, mert akkora nagy high-concept, hogy másnak ausztráliában nem tud eszébe jutni. Ettől a mozitól valóban nem fog előrelépni a magyar filmgyártás híre a világban. De azért nem csak ez van... Csak hagyják élni a többieket is, és adjanak nekik valódi lehetőséget.

Nem a készítésre, hanem a disztribúcióra gondolok. Te is tisztában vagy vele, hogy a magyar "közönségfilmek" soha nem fogják tudni felvenni a versenyt a világ élvonalának közönségfilmjeivel, akármilyen jó is a forgatókönyv. Jó magyar közönségfilmre első sorban a magyar nézőknek van szüksége és nem a Dél-Amerikainak. Ezért semmi értelme állami pénzen nyomni.
Másrészt ebből az állam nem profitál semmit maximum a stúdió, az meg nem a köz dolga. A magyar filmgyártásnak attól még nem lesz jobb, hogy egy d kategóriás közönségfilmet eladunk akárhova, hogy készítsenek belőle egy c kategóriásat, hogy délelőttönként a suttyótvkben akárhol vasalás közben lehessen nézni.
Tarrt meg lehet fikázni, csak nincs értelme. Alapvetően más a célja azoknak a filmeknek, remélem ezzel is tisztában vagy.

Hihi! Mi leszünk az elsők, akiknek a rimékje egy több mint 60 millió dolláros költségvetésű romantikus komédia lesz. Ez legalább akkora hülyeség, mint az volt, hogy a Plan B majd pont ezt a filmet akarja megvenni újrára. Az ausztrál eladáshoz mindenesetre gratulálok, ettől a film azonban sajnos még gagyi, és nívó alatti. csujától viszont kérdezem, hogy mér', miből készülnek? Meg a művészfilmek is? És Tarr Béla x milliárdos állami finanszírozott mozijának eladásából hány magyar filmes fog részesülni? A cannes-i jelenléttel szerintem nincs probléma, de talán előbb nem ártana olyan filmeket csinálni, amit valóban el lehet adni sok helyre. És ez nem a rom-kom műfaja lesz, vagy nem ilyen színvonalon.