Lezárult a Budapest Film Produkciós Kft filmötletpályázata

gracc a filmhez, teamwork. így van. a jövő a nemzetközi filmeké, a minőségi középköltségvetésü ötletes filmeké. ahogy Miike csinálja évente 4 filmmel. háromból egyet csinál mükedvelésből.

chan, nem írunk egy thrillert közösen? egypoénos 3-4 szereplős gyilkosságra épülőt? van két rendezőm rá, akit érdekelhetne. gondolkoztam a másik media desk-es cuccon, de lehet h nem lesz rá időm...

Uraim, jó híreim vannak! Ebből a szakmából is ki fognak halni a "nagyöregek", és akkor MI jövünk. Próbáljatok meg globálisabban gondolkodni. Magyarország NEM piac. Itt sosem lesz/lehet sikeres már egy 2M $ film sem. Egyszerűen pici a piac. Mi a megoldás? Külföldre írni első sorban. Ezt tesszük mi is, és így a tizenvalahányadik könyv után azt mondom ez a jövő. Természetesen ez magyarul nem fog menni. Angolul kell. Mert sajnos ezt nem tudjátok elkerülni. Le kell fordítatni, ha nem beszéled a nyelvet.
Így az első nagyjátékfilmünk után (www.thevalleyoftears.com) azt kell mondjam jó úton járunk. Írni kell és önmenedzselni magatokat. Másként nem megy. Ha tényleg jók vagytok, akkor találni fogtok kint magatoknak pályázatot/produkciós céget/menedzsert aki vinni fog benneteket. Higgyétek el nem lehetetlen akár a Warnerhez vagy a Sonyhoz eljutatni egy könyvet.
Én magam is ismerek jópár olyan írót aki kifelé dolgozik, akik tényleg tudnak könyvet írni. Hamarosan meg fog változni a szakma, mert jönnek a fiatalok, akik már hozzák majd a koprodukciókat az országba. Akiken keresztül Ti is el tudjátok kezdeni a karriert.
Ne hagyjátok elvenni a kedveteket!
Üdv. Kazi

Jogos! Jár a pont. Minden, amit mondasz komoly igazságtartalmú. Tényleg nincs szakma. De addig, amíg kialakul nem ártana megismerni egymást a legkitartóbbaknak. És ehhez egy kis fórumos hőbörgés, és egyetértés alap lehet. Szóval én nem érzem elvetéltnek, hogy itt dumáljunk, és kiadjuk a dühünket, és egy professzionálisabb jövőt követeljünk. Így legalább tudni fogunk egymásról.
Másrészről viszont ez az írjunk jó könyveket duma pont ellene megy annak, amit mondasz. Ha már szóba hoztad a Rékát: hány könyve van, amit ő vitt be a producerhez, és nem csak megrendelésre írta? Nincs ezzel gond, csak mondom, hogy első lépés lenne, hogy Divinyi Rékán kívül mást is felfedezzenek (pláne, hogy az én minden tiszteletem is az övé, de egy kicsit megkapirgálva a felszínt a szórakoztatás alatt nem AKKORA flash a csaj. Szilárd, jó alapok, de a Loránál legkésőbb ki fog ütközni, hogy a szerkesztés és a struktúra nem feltétlenül az erőssége - persze más is elkúrhatja, amit ő csinált, tehát lehet, hogy tévedek, én csupán abból ítélek, amit láttam/olvastam). ÉS mástól is rendeljenek. És aztán a kövi lépés, hogy ez a más beállítson, és őt is kezeljék értékes szellemi termékek tulajdonosának, ne csak azt a pár idióta rendezőt, akik kurvanagy auteur-nek képzelik magukat, de egy Benedek Elek népmesét nem tudnak érdekesen elmondani. Vagy legalábbis profin. Mert náluk a sárkány legkisebb feje végül csak megeszi a hőst. Aszt csodálkoznak, hogy a közönség nem kíváncsi a filmjükre, miközben ők még meg is védik, hogy ez benne az eredeti. NA mindegy. Szóval jogos, amit mondasz. Nincs is mit vitatkozni, vagy hozzáfűzni. Csak remélem, hogy változik, és hogy amikor az emberben kinő az önkritika, akkor majd egy nagy falatnál kiáll, és azt mondja: Te nem tudom ezt megírni, de a filmhu fórumon vannak nagypofájú csávók. KEresd meg őket, egy-egy órát megér, hátha találsz köztük gyémántot. De a gázsijuk 10 százaléka az enyém, mert én ajánlottam a forrást.
Én már ennek is örülnék...

C.C.

Hát ez az, hogy mindenről. De igazából arról, hogy a producerek és pályázatkiírók unprofesszionális hozzáállása szerintem (meg mások szerint is, ha jól értem, de vannak olyanok is, akik nem értenek egyet, szóval) szánalmas és gyomorforgató. ÉS megpróbáltuk megtalálni azt a közös pontot, ahol a rothadás elkezdődik (bár szerintem az üszkös lábat, akkor is ha csak a bokánál üszkösödik, tőből le kell vágni... mert apránként mindig csak egy darabot nyesünk le belőle, ahogy a cucc feljebb halad, és a végén nem csak a lábat kell levágni, hanem a páciens meg is hal. Ezt Apukámtól tanultam. Ő orvos. Szerintem ért hozzá. Legalábbis még eddig nem sokan haltak meg a keze alatt). Ennyi. De ez tolerancia és kiégettség-függő. Nálam alacsonyabban van a mérce. Csak már én is unom ismételgetni, hogy rohad ahol rohad. Szóval most mikroszkopikusan vizsgálódunk, és leginkább hőbörgünk, hisz meg se kéne lepjen, amit eddig is tudtunk.

C.C.

Szia Mindeki!

Mint itt sokakat engem is nagyon erdekel a mai magyar film sorsa, a forgatokonyviras es altalaban a hazai filmalkotasi folyamat es szeretnek erdemben hozzaszolni a forumhoz, de (mivel a Topic cim is mas mondd) nem tudom kovetni a dolgokat, annyi mindenrol van itt szo. Ugy erzem nagyon fontos kerdesek, felvetesek vannak itt, de nem latok tisztan, segitsetek: pontosan mirol folyik itt a vita?

Talán mindeketten sarkítunk, és most nem azért hogy mindenáron valami nevezőre jussunk, de én sem gondolom, hogy csak taposva lehet. De igaza van Snatchnak, ezt csak helyzetben lehetne. Én pedig még nagyon az elején vagyok. De már történt, hogy ha úgy adódott, szóltam valakinek, hogy szálljon be, mert tudtam, hogy azt a feladatot ő jobban csinálná. És ez csak félig önzetlenség. Hiszen a munka, ugye. Sajnos hasonlót én sem tapasztalok, sőt azt látom, hogy sokan nem mérik fel az erejüket és képességeiket, mindent bevállalnak. De ez a "megrendelő" hibája, a szűklátókörüségé.
Másrészt. Szerintem ma forgatókönyvíró szakma még nincs nálunk. Már leírtam itt, sokan megbotránkoztam, de tartom. Nem pesszimizmusból és mazochizmusból, hanem a tényekből. És ez sok csalódástól megkímélhet. Mert ugye ott kezdődik, hogy számold meg egy ujjadon, ki él meg ebből, csak ebből. Ott van a Réka, akié minden tiszteletem, mert valóban profi sok műfajban, és jól is menedzseli magát. De a többi. Akit én ismerek, (ex has 5-6 fő) kiegészítésképpen műveli. (Rádió, tv, színház, írás, miegyébb)
Nagyon jó, hogy a főiskolán és máshol is megindult a szakképzés, de csak remélni tudom, hogy a szakma több embert is igénybe vegyen. És ez csupán az anyagi...
Ott a presztizs: ahhoz, hogy valóban megbecsüljék az írót, a fejekben kellene rendet tenni. De addig is tehetünk mi is valamit. Pld sikeres könyvek írása. A Réka megtette, csillagos ötös neki. Fontos, hogy egyáltalán megjelenik a médiában egy forgatókönyvíró.
Az egyéb problémák pedig, amiről itt sokszor szó van, úgy érzem, nem csupán a könyvírókat, a rendezőket, színészeket, sőt!!! néha még a producereket is érinti.
Lehet, hogy most túl diplomatikus voltam, de az elmúlt években a büszkeségtől a letargiáig, a dühtől a nihilizmusig mindenen átmentem én is, mára talán tárgyilagosabban látom. De lehet, hogy tévedek.

Én úgy látom, hogy helyzetbe kell kerülni, hogy igazán segíteni lehessen másokon. Ha íróként befutnék, biztos odafigyelnék a kezdőkre. Persze most is el tudom olvasni mások könyvét, esetleg ha tehetségesnek gondolja két ember egymást, meg lehet próbálni közösen írni. Pesszimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy ismeretlenek, akik még nem értek el sikereket (hogy önhibán kívül, minőségtől függetlenül, az itt mellékes), bármit alapítva elérhetnek változást. Azon kívül egy ilyen tevékenység eléggé elvenné az időt az írástól, főleg, hogy ez sem járulna hozzá a megélhetéshez, így 3 műszakos lenne a bátor vállalkozó.

Én kérek elnézést, mert kicsit tényleg negatív voltam a kommented alapján, amit utólag, az utolsó hozzászólásod alapján bánok, mert úgy tűnik én ítéltem meg rosszul a negativitásod mértékét. Magyarán kicsit betámadtalak ahhoz képest, hogy nem érdemled meg.
Általános negatív légkör van, de ismét megkérdezem: nincs rá ok szerinted? Nehogy azt hidd, hogy én nem unom a panaszkodást, mindazonáltal úgy gondolom, hogy fontos, hogy valahol az ember kiadja magából a szakmA (?) kapcsán érzett frusztrációit, ha máért nem, hát azért, hogy egymás negatív történeteiből okuljunk. De igazad van. Többet kéne tenni érte. Csak sajnos, amit javasolsz az eleve egy halott vonal. És most a gyakorlati ember beszél belőlem. Hogy konkrét legyek: Te milyen jövőt jósolsz egy csoport alkalmazás nélkül álló embernek, akik érdekképviseletre akarnak lépni, úgy hogy nem hogy lecserélhetők, de eleve nincs is jelentőségük, amikor vannak olyan szórakoztató-iparágak (például az enyém), ahol a megrendelők folyamatos profitnövekedése ellenére egy 500 fős szakma nem tudja elérni, hogy a fizetésük legalább az inflációt kövesse 15 éve? Magyarán az én gázsim úgy emelkedik, ha valaki másé csökken, vagy valakit kirúgnak, és még itt sem tudunk egymás mellé állni, mert mindig jön valaki, akinek "etetni kell a családját". A megrendelő pedig szarik a minőségre, az emberi tényezőre meg aztán pláne. És ez egy több évtizede működő szakma, amiről beszélek... Szóval én ezért nem látom az érdekképviseletben a jövőt.
Írói kerekasztal. Kösz. Miért szerinted ott nem ugyanúgy szarnak le? Ha részletes analízist készítenék egy filmről, hogy miért rossza, akkor is max megdícsérnének, hogy nem is kocka a fejem, és utána mindenki, aki megkapta a fizetését röhögne a markába. De tudod mit? Idén elmegyek. Megnézem a "profikat". Majd extra adag Xanax-szal nyitom a napot.
A gesztenyével kapcsolatban pedig komolyan gondolom, hogy baj. És ez a szememben egy súlyos fekete pont. Mert sajnos azt az állásponto képviseled ezzel, amit mindenki ebben az országban. Inkl. képviselők. Hát miért ne vegyék fel a lakástámogatást, ha egyszer jár nekik, és egyedül nekik nem kell róla számla? Meg a producerek: hát a picsáért készítsek jó filmet, ha a 100,000-en így is megnézik, mert a közönség éhezi a magyar filmet, én meg már az MMK-ból meggazdagodtam? Te is így vagy vele: minek segítsek másoknak... vagy nem is: minek járuljak hozzá, hogy ebben az országban sorozatban készüljenek jó filmek, amikor ott van nekem a saját magam problémája, hogy megcsináljam a magamét? Ha jó lesz, a sok szar közt még jobbnak tűnik majd...
Oké, persze író vagy, és nem reformer. Csak tudod, az érdekképviselet nem ott kezdődik, hogy leülünk, és megbeszéljük, és aláírunk egy papírt, hanem ott, hogy megkeressük egymást pl ezen a fórumon, majd esetleg azon kívül is (hisz az e-mail publikus), összabratyizunk, és ha elolvasgattuk egymás cuccát, és a másikról úgy gondoljuk, hogy tényleg megvan benne, akkoraz első adandó alkalommal segítünk neki, magunkkal húzva őt is, ha mi megyünk. Ez nem szociális muka. Ez nem reform. De én, mint megrögzött agnosztikus is elhiszem, hogy ne csinálj másnak olyat, amit magadnak nem kívánsz, viszont fordítva, ha semmibe nem kerül, akkor hajrá! Tudod, sok példát tudnék mondani, akik meglépték ezt, és a hála meg a siker nem maradt el, csak ebben az országban az efféle érdekérévnyesítésnek nincs gyökere. Pedig hidd el, hogy ha bakot tartasz valakinek, nem biztos, hogy az utána, otthagy Téged a fal aljában. Én legalábbis nem így lettem nevelve, és a szutyok szakmában körülöttem jónéhányszor lepődtem meg, amikor valaki olyan ajálott valahova, akitől nem vártam volna sohasem. Neki nem került semmibe. Neked sem kerülne. Pláne, ha nem egy kategória vagyunk (már érdeklődést értve, nem minőséget, még mielőtt rosszul értjük). Nem naív vagyok, hanem okos (jujj, erre mit fogok kapni). De még ha az is vagyok - szerinted nem így lenne jó? És ha igen, akkor miért nem tesz senki semmit ebben a kurva országban ezért? Talán pont azért, mert csupa kiábrándult ember várakozik befásulva sorban? Pont ahogy Te? Nem tudom melyik a jobb akkor. Naívnak, vagy lelketlenül önzőnek lenni...
Mindazonáltal a cél közös. Csak a módszer más. De hát ettől vagyunk emberek... Ha pedig vitában gondolkozol, csak dobd fel a témát. Én nem feltétlenül merem, mert megvádolnak, hogy beteges fórumozó vagyok, aki provokálni jár ide, mert nincs barátnője.

C.C.

Nem akartam személyeskedni, nem rád és Snachra céloztam, csak egy általános negatív légkörre. Egyébként bocs.
Mindenre most nem tudnék válaszolni, fenntartom a véleményemet, amely egyébként sokban azonos a tietekkel, de az állandó panaszkodást (a magamét is) megúntam. Egyébként már vetettem fel javaslatokat egy forgatókönyvírói érdekképviseletre, vitáztunk is róla, ennek a folytatása azonban nem a neten való ismeretlen puffogás, hanem személyes kapcsolat, szerveződés lenne.
A véleményt a Filmszemlén is fel lehet vállalni, működik az írói kerekasztal.
A magam gesztenyéjét kaparom. Komolyan gondolod, hogy ez baj? Kiét kaparjam? A tiédet? Nebassz, te is én is ezt a szakmát műveljük/próbáljuk, most tényleg, bocs, nem szociális munkás lettem vagy hivatásos reformer.

Ha ezen kiakadsz, akkor tényleg végtelenül naív vagy. Mindenestre én nem akarok igazságot tenni, hanem olyan filmeket írni, amelyeket magam is szívesen látnék a moziban, és örülök, ha elismerik, ha bejön a nézőknek. Ennyi.
Addig is szívesen elvitázom veled bármiről. Üdv.

Azért nem mindenki akkora amatőr itt, mint amekkorának hiszik egyesek. Mondasz is igazat meg nem is. Én túlvagyok egy saját kisköltségvetésű filmen, láttam már ezt-azt, és szerintem mások is, akik ide elégedetlenül beírogatnak. Szóval, amit mondasz jogos, de nem ettől lesz jó a forgatókönyv. Meg aztán elmentem külföldre tanulni, tudom tehát nagyjából azt, amit a magyarok, van, amit jobban, van, amit kevésbé.
És sajnálattal kell mondjam, hogy van olyan, hogy saját forgatókönyv. Csak Magyarországon nincs. Ez viszont szomorú. De nem zárkózom én sem el az alkotótárs gondolatától. Csakhogy... Hány olyan jónevű, sokatdolgozó rendezőt ismersz, aki hagyja, hogy egy ismeretlen beleugasson a dolgába? Még akkor is, ha az esetleg jobban tudja? És hány olyan producert ismersz, aki forgatókönyvírót alkalmaz azért, hogy több szem többet lásson, vagy csak hogy a meglévő lehetőségeire alaposan kidolgozzon egy cuccot (lásd Kálomist a görög kapcsolataival... és most hagyjuk a Divinyi Rékát, mert erre az Idegölőre én azért nem lennék büszke. AZT IS tudom, hogy kábé két perc alatt íródott, mert ennyi idejük volt, de nem kéne például ezen is változtatni? Hogy a producerek két hónapnál előbbre gondolkodjanak? És fejlesszenek? Hát én egyetlen ilyen producert sem ismerek).
Ez süketelés, hogy mit várok a rendezőtől, aki beesik a forgatásra. Ez faszság... Mindenki tudja, hogy ez Amerikában sem így megy. Ott is együtt alkot az író meg a rendező még későbbi fázisokban is. De nem úgy baszdmeg, hogy a rendező itt akkora király, hogy NEKI nem kell alkotótárs. Kicsit más oldalról látod Te ezt a farokcsóválást, nem?
Mutatok Neked tucatnyi hülye médiasztárt, akit atomra futtatnak zéró tartalommal. És egy részük, ha ziccer szerepet kapna, még meg is tudná oldani. De azt a ziccert meg is kell teremteni. Szóval ez a példa kicsit mellément. Meg nem tudom, biztos én is meg a Snatch is naív, meg materiális, de nekem az első gondolatom az, hogy ha csinálok egy bizniszt, akkor keresek munkaerőt, méghozzá olyat, aki megbízhatóan elvégzi a munkát, keres nekem egy csomó pénzt, és ha lehet nekem nem kell dolgoznom, ő meg kulizzon. Nem tudom átlátod-e a dolgot. Arról már nem is beszélve, hogy ha nem értek a vegyiparhoz, de mindenáron olajfinomítót akarok építeni, akkor oda felveszek pár képzett vegyészmérnököt, és nem én rázogatom a kis tégelyeket.
Egyébként mondjál már nekem 5 magyar forgatókönyvírót, lécci. Vagy csak hármat. Aki forgatókönyvíró. Nem író, meg nem operatőr, meg nem a haverja a rendezőnek. Tanult forgatókönyvíró. Nem látott már filmet, hanem ezt tanulta.
Bárkinek lehetősége van bekerülni a főiskolára? Persze, ezt szeretik mondogatni. Ugyan nem így van, de azért ez jó duma. Én neki se szaladtam. Egyrészt mert nem vagyok hülyegyerek és megkérdeztem, hogy lehet-e ott valamit tanulni, aszt mondták, hogy keveset. Erre nem volt igényem. Másrészt eljön az önellátó, felnőtt állampolgár életében a pillanat, amikor azt mondja, hogy vagy dolgozom, és pénzt keresek, vagy iskolába járok. Dramaturg szak levelezőn nincs. A kívülrekedt azt jelenti, hogy nem az iskolán bratyiztál össze valakivel, hanem magad próbálod a kapcsolataidat építeni. Én is ezt csinálom. De ettől még megkóstolnak a producerek, hogy ki vagyok, és több kreditet kap valaki, aki itt végzett az SZFE-n, avval együtt, hogy lehet, hogy fele annyit nem tud a dolgokról, mint én. Szóval ezt így ne forszírozzuk. Én nem állítom, hogy az ott végzetteknek könnyebb. Én azt állítom, hogy az a baj, hogy közönségfilmnél megspórolják a forgatókönyvírót. Meg azt, hogy a producerek nem keresnek jó forgatókönyveket, mert nem kell nekik. Pont. Ők pénzt akarnak keresni. És azt is midnenféle kockázat nélkül. Ami a pályázatból eltehető, az már az övék. Ehhez képest minek kockáztassanak azzal, hogy kifizetnek egy írót, majd a rendező (amiből szintén egy kezemnyi mennyiség van) elkúrja a filmet, és a Box Office egy big macre sem elég.
Miből rekedünk ki? Te tényleg valami fura anyagot szívsz? Ugye nem gondolod, hogy a többé-kevésbé biztos állásomból majd elmegyek ugribugrinak valaki mellé azért, hogy haverkodni tudjak vele, és aztán semmi ne változzon? Mert ő lesz a rendező a nagy koncepciókkal, én meg az ugri-bugri a jó ötletekkel. De ettől még nem ad lehetőséget, mer' az is az ő boltját rontja. Ja, és mindezt eleinte ingyen, később meg talánra - ha van péz, fizetnek, ha nincs, akkor beszéld meg a dolgot te az Apehhal. A kis faszomat. De ettől én még író vagyok és nem sír a szám. Csak tudod beleinvesztáltam nem kevés pénzt abba, hogy megtanuljak valamit külföldön, amivel hazajöttem, hogy itt majd lesz rá igény, mert az én tudásom másnak is pénzt jelent. Nem azért tanultam, hogy ásványvizet hordjak a színészeknek. Ez egy ilyen apró büszkeség. Úgyhogy elkezdtem én is producerekkel ismerkedni. És aztán rájöttem, hogy igazság szerint egyikük sem szereti a filmet, a kockázatot még kevésbé, fizetni pedig aztán hajaj. Így nem vesznek föl senkit. Még ajánlásra sem. Ha pedig bedolgozol nekik, akkor jófej vagy, és köszönik, esetleg fizetnek is, de előrébb nem kerülsz. És ennek nincs köze a tehetségedhez. De hadd sírjak már, hogy milyen geci dolog ez. Tudod, írásterápia meg frusztrációk levezetése. Meg aztán, valami talán változik. Szerintem a Te hozzáálláso helytelen, ez a totális apátia. "Ha változik jó, ha nem, akkor is megleszek valahogy". És közben meg készülnek a szar filmek. Ha Téged ez nem bánt, és nem vagy hajlandó az ebbéli véleményedet felvállalni, akkor Neked egyszerűen nem fontos a magyar közönségfilm sorsa. És akkor tényleg csak a sajűt gesztenyéddel törődsz, amihez majd gratulálunk, ha sikeresen kikapartad, de én a könyvemen kívül szeretnék mást is hátrahagyni.
Ez a Los Angeleses duma is baromi fárasztó. Igen, sok az író. És nagyobb a pay-off, ha bekerülsz. De a sok önjelölt író között azért nem mindenki olyan kibebaszott tehetséges. Viszont mondok egy érdekeset. Ott olyanok írnak forgatókönyvet, akik tudják is, hogy kell csinálni. Ha itthon, kurva jó filmek születnének, akkor azt mondanám, oké, beszállok a ringbe. De addig, amíg ezeket a csávókat a 14 éves húgom megeszi történetmesélésben, addig miről beszélünk? Szóval ne hasonlítgassuk már a dolgokat. Meg pláne nem az esélyeket. Mert kint előbb lenne egy spec scriptből film, mint itthon. Itthon maximum bértollnok lehetsz, de ahhoz is nagyon, nagyon jó kapcsolatok kellenek már. Nem ismerni kell egy producert, hanem vagy a haverjának lenni, vagy a haverja haverjának, vagy addig zaklatni, amíg nem kezd el félni Tőled.
Azt meg nem tudom, hogy milyen információcserére gondolsz. Te mit osztottál meg velünk a hasznos tudásodból? Én már indítottam topicot, amin megbeszélhetnénk azt, hogy mitől lett rossz, vagy jó egy film. Kurvára senki nem reagált. Közös gondolkodás? Olyat is csináltam. Le se szarták az emberek. Pláne azok nem, akiknek ezt nem ártott volna fogyasztani, hogy egy kicsit átértékelje a rendszert, amiben dolgozik, és amit irányít. Szakmai vita? Ezt már mondtam. De ne nekem kelljen már szakmai vitát generálni. Egy művészfilmről nem lehet érdemben szakmai vitázni, egy kommersz filmről meg szinte itt mindenki ugyanazt szokta gondolni, és ha egy elmondja, akkor mindenki maximum annyit tud mondani rá, hogy uff, mert annyira alapjaiban vérzik. Mindazonáltal ne érezd magad gátolva, hogy felvess egy topicban egy szakmai kérdést. Lesz, aki fog írni. Remélhetőleg.
Az meg, hogy beletörődsz-e, hogy a film egy geci dolog, az egy sajnálatos döntés. Te nem igazán lennél jó egy kommersz filmbe főhősként. Nem látom, hogy lennének bármiféle illúzióid. És szerintem ez egy sokkal rosszabb (bár sokak szerint érettebb) állapot, mint a dühöngő ifjúságé, akiknek ezesetben még alapjuk is van dühöngeni, és nem csak passzióból lázadoznak. Szóval legalább ne én legyek már a geci, mert azt szeretném ha nekem ÉS másoknak is jó lenne, nem csak azt, hogy majd én valamelyik kategóriába beleessek. A lelkem egyik fele már most dühöngő nyugdíjas, de ennek semmi köze az én képességeimhez. Ennek leginkább az apátiához, és az erős ellenakarathoz van köze. És most már jobban örülnék, ha nem én lennék a dühöngő nyugdíjas, hanem azok ebben a szakmában, akik elérték ezt a korhatárt, és még mindig képtelenek számot vetni magukkal, és elhelyezni az igényeiket egy újabbfajta világrendben.

C.C.

Én is olvastam beszámolókat amerikai filmesektől, hacsak nem személyes tapasztalatokról számolsz be, cseppet se vagyok naivabb, mint Te, én (mi) sem a fantáziánkra hagyatkozunk, nem elképzeljük, hogy mehet, hanem informálódunk róla.
Ismerni kell a film légkörét, vágást, színészt... persze, ahogy egy rendezőnek konyítania kéne az íráshoz valamennyire, mert csapatmunka, át kell látni. De biztos vagyok benne, hogy ha van egy felkészült, zseniális író, aki hangyányit sem bennfentes/tájékozott a további folyamatban, az leverné szinte az összes magyar filmet (persze megfelelő csapattal). Az írás jól feltérképezett műfaj, a szakma tapasztalatait -> tanácsait megfogadva nem kell a kályhától kezdeni kitalálni, mit és hogyan érdemes, hogy jó legyen. A Pithagorasz tételre se magadtól jössz rá a suliban, megtanítják, és onnantól tudod alkalmazni.
Két dolgot szembe állítassz, aminek egymás mellett kéne lennie. Egy ismeretlen jó ötletekkel, szilárd elméleti tudással, intelligenciával felkeresi a Szakmát, és a Szakma hagyja, hogy az ígéretes író kapcsolatokat építsen ki. Ennek meg kellene tudnia történnie (magyarosan fogalmazva). És itt lép be az az összefonódottság, ami a producert, rendezőt is kötelezné: értenie kéne picit az íráshoz, hogy képes legyen megítélni, melyik jó és melyik rossz script.
Minden területen persze ez van, hogy papír és kapcsolatok, azonban az igazán profi és sikeres fejes (van egy csepp esze) befektet új tehetségek felfedezésébe - előítéletmentesen, objektíven, minél nagyobb mennyiséget átfésülve (lásd: aranymosás).
Nem tudom, miből gondoltad, hogy nem akarunk rendezőkkel, producerekkel együttműködni, nem akarunk alkotótársakat. Sok gondolatod reakció olyanra, ami el se hangzott.
Siránkozás? Zsigeri elégedetlenség? Én elég tárgyilagos megállapításokat látok és igyekszek megfogalmazni, azért mert lesúlytó, még konstruktív. Pl korrektséget várnánk, ha határidők kötik a pályázókat, ne járassa le magát a filmgyártó cég azzal, hogy ő maga 2 hónapot késik. Ne csak az író legyen fanatikus és hajtson, ahogy mondod, ez csapatmunka...
A másik, azért mert ideostorozunk 4-5 naponta valamit a fórumra, azért még jut időnk írni is, a kettő nem zárja ki egymást, bármily meglepő is.
Ha már a rosszra senki se mondja, hogy rossz, menthetetlenül szétrohadt a rendszer.
Boldogulni próbálunk a g..ci rendszerben mindazonáltal, nincs más választás. Meg nem értettnek se nevezném magam, mert lassan, de építgetem azokat a kapcsolatokat. És nulláról kezdtem, ohne SZFE, nagybácsi, apu barátja. Szóval én se csak a rosszat látom, és nem keserű a szőlő, csak bosszantó, hogy rosszra megy a pénz, lehetőség.
Lehet, hogy odamondó dühös nyugdíjasként vesszük át az Oscart. Az is lehet, hogy inkább egyszerűen csak megköszönjük azoknak, akik normálisak és értékesek voltak és kihagyjuk a rosszat. Semmi sem fekete vagy fehér ;)
Ebbe a topicba ezt írtuk, én -ha jól emlékszem- írtam dícsérő szavakat a Csak szex és más semmi filmhez, mert arról főleg pozitív gondolataim voltak. Ugyebár.

Még valamit. Ma grafomán vagyok. Egyre ritkábban nézek be ide, mert azt látom, hogy a forgatókönyvírói topicokon információcsere, közös gondolkodás vagy szakmai vita helyett
állandóan zsigerből jövő elégedetlenkedés, düh, megnemértettség megy, melyeknek az okai kétségkívűl léteznek. Mintha a Dühöngő Ifjúság 2. részét olvasnám. De. Ez nem társadalomtudomány, nem jog, hogy engesztelhetetlenül az igazságot követeljük. A film az egy g..ci dolog. Persze. Nyúlják a pénzt, klikkesednek, fúrnak, szétcseszik a könyvet...
De legalább mindenki eldöntheti, hogy 30 év múlva minek flasheli magát: odamondó dühös nyugdíjasnak, vagy kossuthdíjasnak, vagy oscardíjasnak. Ugyebár.

Ja, és még egy undorító nagy közhely. Mindig jönnek itt az amerikai álom példájával. Los Angelesben a forgatókönyvírók száma minimum 6 számjegyű. Még a koktélt is a legutolsó sarki krimóban egy forgatókönyvíró keveri, de a kocsit is ő mossa. Magyarországon maximum néhány száz. Hidd el nekem, hogy az esélyed, hogy bekerülj pld Grünwalsky dolgozószobájába kb. az ezerszerese annak, hogy egy partyn bevillantsd a könyvedet valamelyik mogulnak.
SZóval nem is vagy annyira szerencsétlen helyzetben, hidd el.
Tisztelettel.

OK. Valszeg túl röviden fogalmaztam. AZ az érzésem, hogy sokan (most nem konkrétan rád vagy másra gondolok) furcsa illúziókat ápol a forgatókönyvírással kapcsolatban. Kb. ez a leánymese áll össze:
a tehetséges író megcsinálja a tökéletes, zseniális könyvét, majd hóna alá vágja és nyakába veszi a várost.
PRODUCERI SZOBA: Az előbb még rezignált, gyűrött arcú producer szája remegni kezd, ahogy az ismeretlen író könyvének 50. oldalánál tart, észre sem veszi, ahogy kiesik a parázsló szivar a szájából, vérnyomása felszökik. "Itt van bazmeg a magyar Kauftmann" gondolja, és máris telefon után nyúl, hogy felhajtsa a szponzorokat....


A VALÓSÁG ezzel szemben:
A jó forgatókönyvírónak a workshop és a különböző dramaturgiák mellett ismerni kell A Színészt, a Kamerát, a forgatás légkörét, a vágást, mindent, ami a film teste. A drámaíró is akkor igazán jó, ha ismeri a színház légkörét. Ld Molnár, Moliére, Shakespeare.

Nincs olyan, hogy saját forgatókönyv! El kell felejteni! Az ötlet megszületésének a pillanatától meg kell keresni azt az alkotótársat (producer, rendező...), aki a filmet elkészíti. Mit vársz egy rendezőtől, aki beesik a forgatásra, és sorról sorra leforgatja a könyvet?!

Kapcsolatok. Igen. Szarul hangzik? És? Igen, szarul hangzik. De mutassatok akár egy színészt, egy mai Soós Imrét, aki valami isten háta mögötti faluból beesik a kamera elé lángoló szemekkel! Vagy bárkit, bármilyen szakmából, aki az "utcáról" futott be!
És akkor nem a mutyizásra gondolok, hanem arra, hogy -tekintettel a filmezés közösségi, csoportos voltára- minden esetben ki kell építeni a kapcsolatokat olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkoznak a filmről.
Az, aki ismeretlenül beviszi a könyvét egy telefonkönyvből kikeresett producerhez, az egyszerűen pofára fog esni.
Én is a SZFE-n végzetem. Nincs elitista tudatom, és a filmezésről sajnos vajmi keveset tanultam ott. (bár a dramaturg szakot így hirdetik) Amit viszont a főiskola nyújt, az néhány kapcsolat, amiből talán kiindulhatsz, meg az, hogy legalább az arcod felismerik néhányan, ha elmész a filmszemlére. (Persze emellett kell sokéves munka és némi tehetség is)
"Kívűlrekedtek" furcsa fogalom, eleve minősit. Mert ugye bárkinek lehetősége van bekerülni a főiskolára, senki nem rekeszt ki.
Másrészt meg miből is rekednének ki?! Semmiből. EL kell menni aszisztensnek, filmgyártókhoz, hordozni kellékeket, stb, kulizni forgatásokra.
AZt csak nálunk gondolják, hogy kivillantod a könyvedet, aztán király leszel.
"Szóval nehogy már ez egy olyan kibaszott jólműködő szakma legyen, ahova azért nincs felvétel, mert a legjobbak legjobbjai járnak oda, mint a Yale-re."
NEM, a magyar film tényleg nem jól működő szakma.
De azt hittem, itt most rólad, rólam, meg más hozzászólókról van szó. Kiben mennyi kitartás és őrület van, hogy valamikor MEGCSINÁLJA a tutit, a zseniálist.
Hogy legyőzze a szemétségeket meg mindent. A síránkozás szerintem semmi, meg aztán nem tényleg senkinek nem kötelező ezt csinálni. (hú, mekkora közhely volt, be is fejezem....)

Csatlakoznék az előttem szólóhoz. Azért amit itt hucul mond, az elég meredek. Nehogy már természetesnek fogadjuk el ezt a mutyizást. Meg aztán egy kicsit nem ártana visszaolvasnod, hogy miről is beszélsz. Mert ez azt sejteti, hogy Shane Black, vagy Frank Darabont itt megdögölhetne, ha nincs haverja a szakmában. De Richard Curtis és Anthony Minghella is. Szóval nehogy már ez egy olyan kibaszott jólműködő szakma legyen, ahova azért nincs felvétel, mert a legjobbak legjobbjai járnak oda, mint a Yale-re. Nem, barátom. Ez a Yale másik oldala - azok, akiket a rokonaik és a szponzorációk miatt vesznek fel oda. És ezt nehogy már jónak tartsuk, mert menten lefordulok a székről. Leszarom egyébként a pályázatokat, csak mint mondtam az nem megy, hogy bemész a producerhez. Mert ugye eleve nincs "producer", aki szakértően nyúlna az ötlethez. Aztán meg a te neved meg az enyém, lófaszt sem jelent az MMK-nál. ÉS most anélkül, hogy bántani akarnám Janisch Attilát, baromi szimpatikus, hogy itt hülyére díjazzuk a játékfilmeket mindenféle kategóriákba sorolva. De egy producer-író találkozót miért nem tud szervezni a Szemlére? És ezt azért merem ilyen pikírten kérdezni, mert már tavaly is kérdeztem, és válaszra sem méltatott. Pedig lehet, hogy egy tapló vagyok, de a kérdésem ettől még jogos, és azzal, hogy engem ignorál, még pár másik embert is semmibe vesz, akik pedig nem szóltak hozzá csúnyán. Meg miért nem segít a Szemle keretein belül, hogy ne csak a művészfilmek és közönségfilmek közt tátongó szakadékot szűntessük meg, de ezt az elitista SZFE kontra máshol-tanultak-szakmán-kívül-rekedtek-így-jártak szarságot is felszámolja? Mert itt ez a gond, nem az, hogy most Herendi Gábort és Fliegauf Benedeket ugyanazon a mérlegen mérik-e a Magyar Filmszemlén. Hanem mindenki mást, aki senkinek nem a haverja. És ez kicsit másképp megy Amerikában, tudod? Nem jobb, nem állítom. Csak több a lehetőség. És kapcsolatok nélkül is lehet érvényesülni, ha valaki tényleg tehetséges. Itt meg tehetség nélkül is lehet érvényesülni, ha valaki kapcsolatos.

"Az első bírálat időpontja várhatóan 2006. november 20." Ezt is kiírták, nem? Eredményhirdetésnek nem nevezném, vagy csak én nem látom a nyerteseket, pályaművek címét? (lehetséges)
"Megfelelő ismerettség, kapcsolatok nélkül nem megy. És ez talán nem is baj." - ezt nem értem, szerintem mindenki örülne, ha kifejtenéd. Az lenne az ideális, ha kapcsolatokat tehetséggel, jó ötletekkel, szakmai felkészültséggel lehetne szerezni. Amúgy ez a 'szelíd körmölés' ... nagyon nem azt látom, hogy a legbelevalóbb gyerekek a legjobbak. Ez is írás, értelmesnek, szorgalmasnak, tanulásra képesnek, kreatívnak, elmélyülésre képesnek kell lenni, a bratyizás képessége édeskevés. Azt nagyon sokaknak megvan, mehet menedzsernek (producernek?), de nem írónak.
Amúgy hirtelen fogalmam sincs, kivel akarnék kapcsolatozni, elolvastam eddig alig 6-7 szakkönyvet, részt vettem egy nemzetközi workshopon és máris úgy érzem, túlműveltem magam a magyar "szakemberekhez" képest. Na ez a tré.

Az NKA pályázat pld. korrekt, normálisak. Berlin Talent Campus...
Én leginkább azokról beszélek akik pld 100 rugót adnának a győztesnek, ezért aztán beszedik a megfilmesítési jogokat. Ezek több mint gyanúsak, kispályások.
Egyébként megfelelő ismerettség, kapcsolatok nélkül ez nem megy. És ez talán nem is baj. A forgatókönyvírás nem regényírás, hogy szelíden körmöljünk a szobánk magányában. Pályázat révén kb egy kis zsebpénzhez juthatsz, a kamerának a közelébe se kerülsz. Szerintem.

Örülök, ha csak néha nem érted. Van, aki soha. Ez azért mégiscsak jobb, nem? Én sajnos értem. És most ne legyünk már ilyen jófejek, hogy még meg is tapsoljuk őket, mert relatíve csak kicsit voltak parasztok.
Azt meg hogy miért ilyen a magyar film, felesleges vitatnunk. De ez is része. A mentalitás része. Amely nem törekszik a minimumnál többre, és semmiféle ambíció nem fűti a puszta túlélésen túl. Az UI-dről meg az a véleményem, hogy roppant bölcs gondolat, most már csak mondj (Te vagy bárki) egy olyan pályázatot, ami nem ilyen. Vagy alternatívát, hogy akkor hogyan szaladjon neki az ember Magyarországon a forgatókönyvírás nemes feladatának. De azt eleve felejtsük el, hogy "írsz egy könyvet, és bemész vele egy producerhez". Sci-fi kizárva ezen a kis házipályázaton. Sok szerencsét. Minden pályázót értesítek...

C.C.

Igazán nem védem a bpfilmet, de néha nem értem a dühödet. Kiírták előre, nem?! AZt is kiírhatja bárki, hogy a szinopszisod névvel felkerül a szanalmas.hu-ra, és te eldöntheted, hogy indulsz.
Furcsa, hogy ez veri ki a biztosítékot, miközben van aki ki sem írja, nem értesit, sőt....eredményt sem hirdet! Ehhez képest ez gentleman gesztus.
Az, hogy ezért ilyen a magyar film, erős túlzás, bár az külön vita, hogy éppenséggel milyen.
UI: Szerintem a legegyszerűbb a megalázó feltételeket kínáló pályázaton nem is indulni, mert azt lelkes amatőröknek szánják, akiket jól át lehet b...verni. Akik még azt hiszik, úgy megy, hogy kitalálja, elküldi, aztán irány a mozi!

Én egy kis ellentmondásra (persze lehet, hogy elírásra) bukkantam.
"Filmötlet pályázat" és "a szinopszisok még kezdetleges állapotban vannak". Egy filmötlet és egy szinopszis, az égésföld, amennyire tudom. Most, filmötlet pályázat volt, vagy szinopszis pályázat? Ha valaki nem "elég kész" szinopszist küldött, az rögtön kiesett? Nem, mert két olyan nyert, amik még kezdetleges állapotban vannak. Na, de ha filmötlet pályázat volt, ahhoz elég egy bővített mondat. Vagyis, akinek volt egy kezdetleges szinopszisa, az előnyben volt egy jó ötlettel szemben?