Sorstalanság

Mi köze a témának Koltai identitásához? Nem akarlak megbántani, de ezt azért gondold át újra.

J.A nagy versei formailag tökéletesek (legalábbis így éljük meg őket) éppen ezért különleges tartalmakat közvetítenek. Ezért tartjuk őket becsben. Egy dilettáns bármily magasztos tárgyról ír, ha a forma avétos, akkor a tárgy avétra silányul. Ez minden művészet értékelésének alapja.

Sok igazság van abban, amit ez a körlevél tartalmaz. valóban, ezek a felsorolt dolgok a hibái a filmnek. Mégis, ez olyan, mintha valaki elkezdené elemezni mondjuk József Attila verseit úgy, hogy csak a szavak alakját, a vesszők helyét, a betük egymásutániságát az R-ek ropogását elemezné.
És közben a vers mondanivalójáról egy szót sem szólna.

Ha kihagyjuk a Kertészt gyanusítgató és a zsidókról szóló megjegyzést, elég pontos látlelete a filmnek a leírás. Egyébként Koltai nem zsidó (tipp), érdekes magabiztosságra vall, hogy ilyen témában próbálgatja "oroszlánkörmeit"....

Az "agyalágyult", antieszemita levelet én kaptam és még sokan mások. Amivel teljesen egyettértek benne: ez a film kb. azt az érzetet kelti mintha a holokauszt egy rosszúl sikerült nyaralás lett volna. Szerintem a "Sorstalanság" hozzájárul, hogy elfelejtsük milyen borzalmas is volt a holokauszt. A levelet közszemlére bocsátottam, és nem véletlenül.

Ez az agyalágyult hozzászólás feleslegessé tesz minden beszélgetést a film kapcsán. Eddig ezen a fórumon senki sem süllyedt odáig, hogy a film tárgyával (holocaust) kapcsolatosan
doh- és politikaszagú gondolatokat fogalmazzon meg. Úgy látszik megtört a jég, és így sajnos talaját veszítheti minden értelmes kritika a film kapcsán. Kár. Mi magunk súlyosan eltévelyedettnek tartjuk a film fogalmazásmódját, Koltai teljesítményét igen megkérdőjelezhetőnek, de az ilyen hozzászólásokat fényében inkább tapsolni támad kedvünk a mégoly felületesen elkészített műalkotásnak is.

Hauzer és Maciek iroda

A (film)művészet azért "nagy találmány" mert egy filmről (bármelyikről) bármilyen kritikát el lehet készíteni...
Aki teljesen "semlegesen" áll egy filmhez, gyakorlatilag egy pillanat alatt teljesen meghasonul, ha elolvas különféle kritikákat
Hogy egy politikai példával illusztráljam: Gyurcsány elmondta hétfőn a beszédében, hogy: "kétszer kettő az öt"... majd Orbán meg elmondta szerdán hogy "kétszer kettő az három"
Mi persze tudjuk hogy "kétszer kettő az négy" de ez túl unalmas, ebben semmi "érdekes" nincs...
Azok akik azt hangoztatják hogy "kétszer kettő négy" azok szürke átlagos emberek. Azok nem érdekesek. Nem fogják semmire sem vinni ebben a büdös életben... A lényeg a szélsőségesség, az irracionalitás, a provokáció, és az ilyen emberek remekül érzik magukat egy ilyen szubjektív műfajban, mint jelen esetben a film...
A levél írójától megkérdezném (és a világ minden kritikusától) hogy tessék nekem egy papírra leírni "A világ legjobb filmje" -nek a címét...!!
Gondolom mindegyik ember ugyanazt a filmet fogja írni...! (Vagy talán nem...?:))
De mindegy... Én mindegyikről egy fél óra alatt bebizonyítom, hogy az tul. képpen "a legrosszabb film amit valaha láttam"
Én elismerem hogy ezt a filmet (maradjunk a Sorstalanságnál) akkor lehetett volna hitelesen megcsinálni ha időutazásban veszünk rész... Visszamegyünk a helyszínre nemcsak térben időben is... Az akkor élők feltámadnak, és gyakorlatilag egy "helyszíni riportot" csinált volna Koltai...és persze az erdetei kiskamasz Kertész Imrével, aki a leghitelesebben játszotta volna a saját szerepét... Szóval a lényeg. Ez egy FILM...!!!
A valóság az amikor ülsz a számítógép előtt otthon, munkahelyen, stb és ebben a pillanatban olvasod ezt a beírást...ha közben kinézel az ablakon és látod hogy esik az eső az is a valóság...ha ebben a pillanatban megéhezel, az is a valóság
Minden filmben "fikciók" vannak... Még a legigazabb történetekben is...
Ez vonatkozik a helyszínekre, a jelenetek sorrendjére (remélem mindenki ismeri a forgatókönyvírás legfontosabb kifejezését...?! "IDŐNYERÉS"
A főhős gyerek nem volt beteg a valóságban...! Eljátszotta...! Nem volt igazi seb a lábán...! Megcsinálták a maszkmesterek...!! Nem akkori sátrak voltak...! Valószínű azok már tönkrementek...!!
Ez nem dokumentum film...! Csak "simán" FILM...!(Remélem meglepődött valaki..::))
Szóval kritika....
Hát igen... Ha szines: "miért nem fekete fehér..,?" ha dallamos zene:"miért nem harsogó..?" ha egyszerű párbeszéd."miért nem archaikus, költői, szimbólikus...?" ha minimalista színészet: "miért nem Stanislawski módszer"
ha vontatott: "miért nem pőrgős...?" ha drága helyszín: "miért nem a Jancsó féle minimalista helyszín...?"
Mondjatok egy filmet... Akár egy Piedóne filmet, akár a "Brüsszeli 12"-ből...valamelyiket)
Belekötök bármelyikbe biz' isten...


Úgy kezdted a levelet hogy "néha közel jár az igazsághoz..."
Most elkeserítelek: MINDANNYIAN KÖZEL JÁRUNK AZ IGAZSÁGHOZ..., HA MÁS NEM A SAJÁT IGAZSÁGUNKHOZ.."

(ui: a levél végén utalás van arra, hogy esetleg ez nem is történt meg... Ezzel kapcsolatban nem kívánom koptatni a számítógépem billentyűzetét, mert méltóságon alulinak érzem..)

Az interneten kaptam ezt a körlevelet, azt hiszem sokszor igencsak közel jár az igazsághoz:

"A rendszerváltás óta minden kormányunk holdudvara megkapja a maga sokmillióját, hogy megcsinálják az aktuális népnevelõ történelmi filmet. Ezekre rendszerint ugyanaz a jellemzõ: irtózatos pénzeket emésztenek fel, az eredmény nevetségesebb, mint egy Star Wars klub amatõr kísérletezése, és egyesek még évekkel késõbb is verik a mellüket - vagy akár mást is - a Fantasztikusan Egyedülálló, Most Igazán Megmutattuk, Ez A Történelmi Igazság Filmje, Egy Az Isten És Az A Miénk, Hát Nem Látjátok címû lemez dallamára. Ilyen volt a Honfoglalás, ilyen volt a Sacra Corona, és ugyebár nem véletlenül került az aktuális film kritikája a Droidzónába. Megigazítom az ablakon a homokzsákot, mielõtt leírom a címét: Sorstalanság.

NBH a helyén marad!!

Elõrebocsátom, még nem olvastam a könyvet, de tervbe van véve. Nem tudom összehasonlítani a filmben látottakat a könyvben írtakkal, de nem hiszem, hogy sokban eltér, hiszen maga Kertész Imre írta a forgatókönyvet is. A Sorstalanságot mint filmet fogom elemezni, és nem mint adaptációt. Tehát, nézzük, mit láttunk.

A film elején Köves Gyuri, egy tizennégy éves zsidó kissrác igyekszik haza, s közben narrátorként elmeséli, hogy elkéredzkedett az iskolából, mert édesapját behívták munkaszolgálatra. Megérkezik az üzletbe, ahol apja és mostohaanyja éppen egy Sütõ nevû úriemberre bíz rá egy csomagot, benne a családi ékszerekkel. Nos, korábban hallottam, hogy a filmben, egy koncentrációs táborbéli jelenetben elcsattan egy pofon, amit valóban lekentek a Gyurit játszó Nagy Marcellnek, mert a rendezõ azt akarta, hogy a jelenet valósághû legyen. Szerény véleményem szerint ilyen alapon nem ártott volna a film szereplõinek nagy részét betegre verni. Ilyen mesterkélt, merev arcú párbeszédeket a Szomszédok óta nem láttam. A színészek csak felböfögik a bebiflázott szövegüket, semmi beleélés, semmi életszerûség, mintha szavalnának. Ha csak egy-két ilyen szereplõ lenne, azt mondanám, rendben van, szar magyar film, de hogy mind ilyen, az már az elsõ öt percben kiborító. Ezek még sosem láttak rendes filmet? Sajnos a magyar filmiparba még ma is bele vannak betonozva a pártállami idõkben futtatott, színmûvészeti fõiskolai diplomával ellátott rossz ripacsok, Sztankay Istvántól Haumann Péteren át Kulka Jánosig, és mindenhol ott vannak, hogy tönkretegyék a mégoly igényes próbálkozásokat is. No, mindegy, haladjunk.

A film elsõ jeleneteiben a család búcsúzik a munkaszolgálatra induló apától. Köves Gyuri egy kicsit sír, de itt azért kibukik, hogy Nobel-díjat, holocaustos téma ide vagy oda, nem adnak akárkinek: Gyuri gondolatban elmondja, hogy igazából nem is tudja, miért kell sírnia. Tulajdonképpen erre épülne az egész történet, mármint hogy a kis, naiv Gyuri fel sem fogja, micsoda borzalmak történnek körülötte, és ez segít neki túlélni, de ez az elsõ és utolsó eset, hogy a rendezõ utal erre. Gyuri apja tehát eltûnik, többet szerencsére nem is látjuk, és remélem, hogy a borzalmas színészi alakításáért tényleg valami kõbányában végezte. Haladjunk.

Köves Gyuri másnap Csepelre indul, a munkahelyére. A buszt megállítja egy rendõr, leparancsolja a zsidókat. Aztán megállítja a következõ buszt is, és így tovább. Figyelemreméltó, hogy a buszok olyan gyakran jönnek, hogy a leszállított zsidóknak alig van idejük a rendõr parancsa szerint az árokba bújni, máris jön a következõ. Az is érdekes, hogy mindegyik busznak ugyanaz a száma. De ne akadjunk fenn minden apróságon.

Kis raboskodás után, melyben egy szánnivaló figura mindenkinek elújságolja, hogy a beteg édesanyját indult meglátogatni, de milyen szörnyû, nem jut el hozzá, snitt, jönnek a csendõrök, és mindenkit elvisznek egy kicsit valami téglagyárba. Az út roppant érdekes helyeken vezet. Elõször is lemennek az északi összekötõ vasúti híd oldalán... MÛVELETLEN BALFASZ SEGGFEJEK! AZ A HÍD 1945-BEN ÉPÜLT!! No de sebaj. Szóval lemennek a hídtöltés oldalán, a Hajógyári-szigetre, oda, ahol a valóságban egy sporttelep düledezõ kerítése van, és nyilván 1944-ben sem volt sok más, de egy pillanat múlva már Újpest földszinti házai között mennek, ahol néhányan sikeresen felugranak az arra járó villamosokra - szerencsére azok is olyan sûrûn járnak, mint a buszok. Ezután már csak egy percnyi út az óbudai téglagyár, ahol a csendõrök elvesznek tõlük minden értéktárgyat, és pár napig raboskodnak. Persze, ez a valóságban is így történt. Közben természetesen jól összeverik a szánnivaló figurát, aki a beteg édesanyjához indult. Hát, ki mást.

Snitt, a következõ jelenetben már a marhavagonban szoronganak. Persze nem kell valami komoly szorongásra gondolni, jóval szellõsebben vannak, mint akár az Enemy at the Gates-ben a szovjet katonák, hiszen a kamerának is el kell férnie. Páran megjegyzik, hogy ki kellene menniük, meg egy kicsit szomjaznak is, de senki nem lesz beteg, nem hal meg, és meglehetõsen szalonképesen érkeznek célhoz. Köves Gyuri kinéz az ablakon, és mondja, hogy egy állomást lát, rajta feliratot: Auschwitz-Birkenau. Csókolom, tessék egyszer elmenni Auschwitzba: Auschwitz és Birkenau két külön állomás volt, a tábort hívták Auschwitz-Birkenaunak, de ilyen állomás nem volt. No de már megint kötekszem. Tovább.

A film következõ egy órájában megtekinthetjük a rettenetes koncentrációs táborokat. Este a foglyok kint ülnek a barakk elõtt, könnyedén beszélgetnek a gázkamrákról és a krematóriumról, szemlátomást a rendezõt mit sem érdekelte, hogy ezekrõl a közönséges foglyok nem tudtak semmit. A fogolybarakkok kéményeibõl vígan bodorodik a füst, mindenhol van fûtés. Ej, de vidám élet lehetett Auschwitzban.

Aztán snitt, és már Buchenwaldban vannak. Itt néha megjelenik egy gigantikus, ám szarrá bombázott gyár, ahol állandóan különös, tutuló hang szól, és kísértetiesen csikordulnak valami roppant acélszerkezetek, mintha egy csatahajót vontatnának a betonon. Egy sci-fiben jó kis effekt lenne, itt erõsen nevetséges. Kicsit bombázzák is õket, egy mélyrepülésben érkezõ Lancaster ledob két bombát a sitthegyekre, és ettõl felrobban két kanna gázolaj. A foglyok félnek egy kicsit.

Itt jelenik meg elõször Citrom Bandi, a laza pesti srác, aki feltette magában, hogy túléli. Kapunk néhány tanácsot, pontosabban Köves Gyuri kap, hogyan õrizhetjük meg önérzetünket a koncentrációs táborokban, például hogy mindig legyen a zsebünkben egy darab kenyér, aztán Citrom Bandi egyszerûen eltûnik a történetbõl. Nem, nem végzik ki, nem viszik el valami halálba induló transzporttal, nem is szökik meg, egyszerûen nem jelenik meg többé. Biztos megharagudott rá a rendezõ, mert õ volt az egyetlen, hitelesen játszó színész. De nem õ az egyetlen, akinek nyoma vész: eltûnik egy idõs fogoly is, Kollmann úr, akit Harkányi Endre alakít. Érdekes dramaturgiai fogás felépíteni teljes karaktereket, történetet szõni köréjük, aztán magyarázat nélkül eltüntetni õket a filmbõl.

Buchenwald után Köves Gyurit egy újabb koncentrációs táborba viszik, amelynek neve sincs, csak annyit jegyez meg róla, hogy ez olyan kicsi, hogy nincs se gázkamra, se krematórium, se fürdõ. A foglyok itt sátrakban laknak, melyek egyes jelenetekben vadonatújak, egy sárfolt sincs rajtuk, máskor nyûttek és koszosak. Köves Gyuri kezdi feladni a reményt. Ez nála úgy jelentkezik, hogy például éjnek évadján kimászik a zuhogó esõbe, hogy egy kicsit fetrengjen a sárban. Roppant megindító. Persze az õrség nem lövi le, fetrengjen csak, ha akar. Különben is, a koncentrációs táborban mindig éjszaka van, és mindig esik az esõ. Idõnként a foglyoknak sorakozniuk kell, ilyenkor nagyon nehéz nekik, egyikük epilepsziás rohamot is kap, de azért még így is állva marad. Ha ki is dõl valaki, az pont az alakzat sarkán álló ember, hogy a kamera jobban láthassa. Egyszer szökött foglyokat hoznak vissza akasztásra, ekkor a zsidók hangosan imádkozni kezdenek, és az õrség ezt is hagyja ám nekik, mert õk nem olyan szõrösszívûek. Egyébként is, a koncentrációs táborokban a sorakozó afféle társasági esemény volt, ilyenkor lehetett szabadon beszélgetni, meg ölelgetni egymást, hogy ne add fel, légy erõs, biztosan hazajutunk, satöbbi. E jelenetek alatt hallani a legtöbbször az Ennio Morricone komponálta kiváló zenét, ami megfelelõen nyálasan hat ahhoz, hogy az egész dramaturgiát romba döntse - már amennyire egy kupac szar rombadönthetõ. A zenei rendezés valószínûleg annyiból állt, hogy felhívták Morricone mestert, rendeltek tõle egyórányi, holocaustos filmhez való zenei anyagot, aki pedig egy hét múlva elküldte a CD-t, és miután a zsetont átutalták, kurvára nem érdekelte, hogy melyik jelenethez melyik zenét illesztik. A foglyok egyébként még mindig köszönik, jól vannak, mindenki jóltáplált és egészséges, bár az arcuk kissé szurtos, és egy kicsit szeretnének már hazamenni. A német õrök pedig mindig vigyázzállásban állnak.

No de hamarosan jön a drámai tetõpont! Köves Gyuri térde bedagad, és nem tud dolgozni. Elviszik a lágerorvoshoz, aki megoperálja. Arra már nem tellett, hogy ebbõl mutassanak is valamit, csak odáig terjedtek a rendezõ képességei, hogy a doki közli, hogy fájni fog, aztán Gyuri hallucinál egy kicsit az otthoni családi ebédekrõl, és hirtelen egy priccsen találja magát. Mellette meghal egy beteg, akinek megissza a kávéját, aztán láthatjuk, hogy a térdsebén kukacok lakmároznak. Rövidesen olyan beteg lesz, hogy mozdulni sem képes, akkor aztán eljön érte a Sonderkommando, és feldobják a hullaszállító kocsira. Három fogoly tolja a kocsit, rajta egy halom meztelen hullával és Gyurival, és mennek a...

Na, hova mennek? Gázkamrába? Tömegsírba? Krematóriumba? Netán kivégzésre? A túrót! Kórházba! Mégpedig a Waffen SS hadikórházába!!! GRATULÁLOK!! A Waffen SS hadikórházában egy mosolygós, ápolt, jól táplált lengyel fogoly fogadja a zsidó foglyot, tiszta, fehér ágyba fektetik, majd bõséges ebédet kap. Ollálá, ez tényleg így volt a valóságban is? Mert akkor nem értem, mit rinyálnak, hogy szörnyû volt a holocaust... Közben elhaladnak egy krematórium mellett, ami azért érdekes, mert ugyebár elhangzott, hogy ez egy olyan kicsi tábor, hogy itt nincs ilyen.

Másnap kézifegyverek hangját hallani a távolból, és rövidesen a hangosbemondó felszólítja az õrséget, hogy hagyja el a tábor területét. Igen, semmi szervezettség. Kérjük kedves õreinket, hogy hagyják el a tábor területét, és erre figyelmeztessék katonatársaikat is. Aztán jönnek az amerikaiak, és mindenki hepi. Köves Gyuri boldogan kiszalad a kórházból, a férges térde is hirtelen meggyógyul, találkozik egy amerikai törzsõrmesterrel, aki már hallott Budapestrõl, és elmondja, hogy õ is zsidó. Ez rendben is van, de találhattak volna a szerepre egy igazi zsidót is, mert a szögletes állú, kék szemû WASP-ról elég nehéz elhinni, hogy az...

Aztán Gyuri hazatér Budapestre, kicsit kóvályog a romos városban, becsönget Citrom Bandi egykori lakhelyére, de õ nem tért haza, majd hazamegy. Elõször végigmegy a Nyugati pályaudvar pénztárai elõtt, aztán megint vonatra száll, aztán leszáll a Nyugatiban. Ugyan már, apróság, ki veszi ezt észre! Lakásukban már mások laknak, õ pedig szomorúan áll az ajtó elõtt, lábán 65M katonai bakanccsal, melyet a Magyar Honvédség 1965-ben rendszeresített. Becsönget a szomszédba, ott aztán mindenki örül neki, kiderül, hogy mindenki túlélte a holocaustot, még csak el se vittek senkit, csak õt tisztelték meg ezzel. Hát, sajnos az apja nem jött vissza, de hát kell valami szörnyû is a filmbe. Gyuri ezután levág valami halandzsát a koncentrációs táborokról, az életrõl és a boldogságról, aminek a végszava valami olyasmi, hogy a koncentrációs táborokban igenis hogy volt boldogság. Eközben a kamera elõtt huszonötödször megy el ugyanaz a fekete autó. Végül Gyuri elindul a világba, és hallelúja, végre vége ennek a filmszemétnek.

Így néz ki tehát a legújabb, közpénzbõl készült borzalom. Nem érdemes más filmekkel összehasonlítani, mint például a mindenkinek eszébe jutó Schindler listája, vagy a részemrõl holocaustfilm-etalonnak tekintett Hetedik kereszt, mert a Sorstalanság készítõi nem vették a fáradságot, hogy legalább megnézzék ezeket. Nem, ez a film csak a Honfoglalással kíván versenyezni, és Spielberg életmûvébõl is csak annyit értettek meg, hogy fakó színeket kell használni, és attól olyan hogyhívjákos lesz az egész. Elolvashatták volna dr. Nyiszli Miklós 1946-ban megjelent, Mengele boncolóorvosa voltam címû könyvét, hogy legyen valami fogalmuk a koncentrációs táborokban uralkodó valódi viszonyokról. De hát ehhez mûvelõdni kellene. A közönség nagy része hangosan szitkozódva távozott a moziból. Ilyet még sosem láttam, pedig volt szerencsém néhány silány filmhez életemben. Érdekes, egyikük sem viselt fehér cipõfûzõt.

Kedves zsidók, miért várjátok el tõlünk, hogy megértsük a ti holocaustotokat, ha ti magatok sem tudjátok értelmesen elmagyarázni, mi is volt az?

Állítólag amikor Kertész Imrének megmutatták a filmhez készült díszletet, a 180 millió forintért felépült koncentrációs tábort, rosszul lett a feltörõ emlékekrõl. Ám én a film bõdületes ostobaságai után egyre inkább hajlok arra a meggyõzõdésre, hogy Kertész Imre hazudik, és soha életében nem járt koncentrációs táborban. Máskülönben legalább annyit tudna róluk, mint bárki, aki valaha is tanult történelmet. Alátámasztja ezt a híresztelés is, hogy állítólag maga a Sorstalanság is plágium, vagyis Kertész úr lopta a történetet, és az igazi Köves Gyuri életrajzi történetét sajátította ki. Nem tudom, mi a valóság, de azt igen: Auschwitzban soha nem fûtötték a barakkokat, a haldokló foglyokat soha nem vitték a Waffen SS kórházába, és nem volt szokás éjszaka a barakkokon kívül kóricálni. Sorolhatnék még ilyeneket, de nem teszem, mert így is alig bírja a homokzsák az ablakban. Auf wiedersehen!"

Valaki olyan embert keresett, aki még nem olvasta a regényt, de látta a filmet. Nos itt vagyok. Direkt nem olvastam el Kertész regényét, pont amiatt, hogy ne zavarjon a film értelmezésében.

a hibák: a bevezető rész elég vontatott, igazán nem látom értelmét. elvártam volna, hogy a közösségi zsidógyűlöletet jobban bemutassa, hogy mindeki magába nézhessen: nem a nácik voltak a gonoszok, hanem mi is, akik hagytuk, hogy megtörténjen. Mi is, akik a mindennapokban ott aláztuk meg őket, ahol értük. Ezt vártam volna az elején.

szinészi játék: az elején elég gyenge amatőrös Marcell, de belejön. A többi kisgyerek se az igazi, dehát ezt ne is vártam el.

Narráció: felesleges volt. beszélt helyette a kép. sokat rontott rajta.

Zene: Én nem igazán figyeltem a zenére. Nem is értek hozzá, hogy milyen Morricone zenéje. Engem nem zavart. Álomszerűvé tette, ahogy egy kisfiú atálhette az egészet. De enélkül is elment volna. Nyilván PR okai voltak Morricone szerepeltetésének. ezt sajnos el kell fogadni.


Őszinte leszek, a film nézése közben a haláltáboros részek alatt nem voltak torokszorító percek. Ezen eleinte meg is lepődtem, csalódottságot éreztem már a film közben is. A film eleje és vége sokkal nagyobb érzelmeket keltett bennem, mint a haláltáboros részek.Aztán rájöttem, hogy miért lehet ez. Valószínűleg nem az volt a hangsúly, hogy a szenvedést mutassa be a film. persze bemutatta azt is, de a hangsúly mégis azon volt, hogy milyen APRÓságok történtek ezalatt. A sokat kritizált fade-in effekt pontosan azt hivatott bemutatni, hogy mennyi apróság történik, ami gyakorlatilag független az éppen - mellesleg zajló - szörnyűségektől. Ilyen a vacsorák előtti hangulat, a barátság szövődése citrom Bandival, vagy a Harkányi által nyújtott támogatások, az élelemért való harc - mintha egy menzán lennénk. Olyan a történet, mintha egy szkoásos kamasz mindennapjait látnánk. MELLESLEG zajlanak a borzalmak, de ezt a kamaszfiú gyakorlatilag NEM FOGJA FEL. A borzalmak felfogása a néző dolga. Persze berakhatott volna egy olyan jelenetet Koltai is, hogy a gonosz náci célba lövöldözik a szegény zsidókra. De ez túl direkt. Ehhez azt kellett volan feltételeznie Koltainak, hogy a nézői hülyék lesznek, és csak azért ülnek be a moziba, hogy fröccsenő vért lássanak. Ő ehelyett nem mutatta direktben a borzalmakat. Azt ránk bízta.

Az a film nagy értéke, (nem tudom, hogy a regényből is ez jön-e le), hogy nem megy bele kínálkozó klisékbe, nem ábrázol gonosz nácikat, szegény zsidókat. Sőt, bizony a nácik közt is volt olyan akinek volt lelke. Amikor a zsákot a fiú vállára teszi az nem arról szól, hogy a végére megsajnálja? köztük is volt ember. és ezt nem tudják sokan feldolgozni, hiszen azért megyünk moziba, hogy egyértelműen állást foglaljunk, ez gonosz, az jó. Az élet nem ilyen. ez a film pedig életszagú.

A kisfiú végig csak tűr. nem tud mást tenni. az emberben forr a düh, hogy legalább szóljon már vissza az őrnek, vagy próbáljon megszökni, vagy valamit csináljon. Dehát én a Rambón nőttem fel. Kertész meg ott volt. tudja, hogy ezt csak így lehet túlélni. türelemmel. azzal, hogy keresztül engeded magadon. Ezt nagyszerűen ábrázolja a fiú arca.

Sokan mondják, hogy dehát nincs is boldogság ábrázolva a filmen, amire a végén utal a fiú. de van. egy barátság, maga az életben maradás, egy tál étel, ezek mind mind a boldogság forrásai. ennél nem kell több egy embernek, főleg nem ilyen körülmények között. Mire vártatok, futó románc az SS jugend kislánnyal???

A vége az, ami igazán megdöbbentő. Amikor megkérdezi a keletiben az arc, hogy látott-e haláltábort? nekem az a film egyik drámai pontja.Ezzel köti Koltai a jelenhez a múltat, ezzel aktualizálja.

A film egyedisége a szemlélés iránya. Onnan szemléli, ahonna csak azok tudják, akik keresztül mentek rajta. Logikus: mert csak azok maradtak életben, akik úgy szemlélték, ahogy a film szemlél. azaz megint: életszagú.

Én így éltem meg. Csalódás volt az elvárásokhoz képest, aztán rájöttem, hogy az elvárások voltak hollywoodiak. Itt egy életszerű történetet láttunk, melyet Koltai úgy vitt vászonra, hogy képes volt lemondani a hollywoodi klisékről az őszinteség miatt. Emiatt jó rendező. és emiatt őszinte a film.

szvsz Koltai abszolút túlbecsülte saját képességeit, imre bácsi pedig örülhet, hiszen egy ilyen film után csak azt lehet mondani: feletsd el a filmet, és olvasd el a könyvet.

rendezőnk meg menjen vissza szépen a rajthoz.

Itt valami félreértés van :-) Akárhány operatőr van, miért kéne a totál? :-)
Nem hiszem hogy pontosan dokumentálni kellene minden évszakot, az ég legyen csak mindig borús, hiszen azt akarjuk, hogy a néző legyen mindig szomorú, kivéve adott pontokon, ahol mosolyogni illik. PadosGy. jó operatőr, jó anyaggal szerintem tud ilyet csinálni, persze gondolom tanult sokat Koltaitól. Mert ezek pont olyan jól kidolgozott, gondos ecsetvonásokkal festett képek, mint KL utóbbi x filmjében. Ezért talán KL (kalapemelésem mellett persze) most ne dolgozzon egy ideig Tornatoréval, hanem találjon valami egészen más stílust...

A zenével kapcs meg megint nem értem, amit írtál, hiszen az nagyon szép lett, amellett hogy a Misszióból vagy honnan van a pánsíp. Tehát pontosan az a rossz, hogy Morriconéra bízta KL. Az öreg olyan muzsikát csinált, mint mindig: elemeli a képeket a talajtól, akármilyen mocskos, ronda dolgok történnek a vásznon, az egész himnikussá, időtlenné válik. Ha ez volt a cél, sikerült, de persze rossz ötlet volt. Már amennyiben a regényt akartuk a vásznon látni. Ha azonban egy érzelmes, megrázó, félig igaz, félig mesés filmet akartunk, arra ott a Spielbergé, a saját pályáján azt nem lehet megverni.

A rossz dialógusokat meg jó színészek se tudják jól elmondani, emiatt érződik egyenetlennek a teljesítmény. Azért én nem húznám ki rögtön Lajás bácsi alól a rendezői széket.

M

Nagyon szomorú vagyok, láttam egy filmet és nem érzek semmit . Nem engedi a film ,hogy megértsem . Egy nagyon jó operatör négy évig dolgozott e filmen de ez elvesszett. A szép képek/ mert van ilyen a filmben /sajnos nem mentik meg, a zene NEM JÓ /ÉS NEM AZÉRT MERT MORICONE A ZENESZERZŐ /Az,hogy nem olyan mint a könyv még erénye is lehetne/volt már ilyen a film történelmében, jó könyv- rossz film,rossz könyv - jó film / Mikor már érzelmileg felfutna jön az a ronda leblende /mint egy diafilm/ A szinészek néha ugy játszanak mint egy kamara barátok köztben /ÉS EZ A SZINÉSZEK FELELŐSÉGE IS/A filmben nincs egy valamire való totál,ami lehetne koncepció de ha már volt "két operatör"nem hiányzott nekik?Mindig sötét és felhős az ég,miért fényelté így,nyáron nem volt láger?Szomorú vagyok mert ez nem olyan lett mint a Koltai úr többi filmje /mint operatőr/sok munka ide-oda, és szomorú vagyok mert most a szakma vicsoroghat.

u.i.Koltai úr inkább dolgozon többet Tornatore-val!

Nagyon szomorú vagyok, láttam egy filmet és nem érzek semmit . Nem engedi a film ,hogy megértsem . Egy nagyon jó operatör négy évig dolgozott e filmen de ez elvesszett. A szép képek/ mert van ilyen a filmben /sajnos nem mentik meg, a zene NEM JÓ /ÉS NEM AZÉRT MERT MORICONE A ZENESZERZŐ /Az,hogy nem olyan mint a könyv még erénye is lehetne/volt már ilyen a film történelmében, jó könyv- rossz film,rossz könyv - jó film / Mikor már érzelmileg felfutna jön az a ronda leblende /mint egy diafilm/ A szinészek néha ugy játszanak mint egy kamara barátok köztben /ÉS EZ A SZINÉSZEK FELELŐSÉGE IS/A filmben nincs egy valamire való totál,ami lehetne koncepció de ha már volt "két operatör"nem hiányzott nekik?Mindig sötét és felhős az ég,miért fényelté így,nyáron nem volt láger?Szomorú vagyok mert ez nem olyan lett mint a Koltai úr többi filmje /mint operatőr/sok munka ide-oda, és szomorú vagyok mert most a szakma vicsoroghat.

u.i.Koltai úr inkább dolgozon többet Tornatore-val!

miután kedves antrios megfogalmazott mindent, amit erről a fércműről gondolunk, nincs túl sok hozzáfűznivalónk. talán csak az a kis adalék a "film" történetéhez, hogy kedves barátunk, aki személyesen ismeri a filmmel kapcsolatba hozható személyeket, elmondta, hogy a sorstalanság igazából szász jános filmje lett volna, míg nem koltai sutyi szemet vetett a projektre, miután felsejlett, hogy a költségvetés olyan nagyságrendekben fog mozogni, amerre már ő maga is kellemesen szokta érezni magát. innen persze már csak egy mozzanat volt ebbéli vágyainak hangot adni kedves szabó istván barátjával való egyik találkozóján, aki előtt pedig felsejlett nyilván az ő életműve átörökítésének lehetősége, ami igazából sikerült is.

A Jump Cut című online újság szerint "Koltait jól el kellene verni" olyan mértékben giccsbe fordította a holocaust tragédiáját. A cikk szerzője szerint a rendező egyetlen mentsége butasága lehet...

Jump Cut Magazin
„…..Lajos Koltai freilich ist alles andere als ein kluger Regisseur. Vielmehr gehört er für das, was er mit "Fateless" angerichtet hat, verprügelt. Bisher hat Koltai nur als Kameramann gearbeitet, immer wieder für Istvan Szabo. Sein Film ist tatsächlich der Film eines Kameramannes. Er hat die Kamera seinem jungen Kollegen Gyula Pados ("Kontroll") überlassen, ihn aber dazu gedrängt, möglichst schöne Bilder zu filmen. "Fateless" ist ein Holocaust-Film der schönen, und zwar kitschig schönen Bilder. In Grau und Sepia, aber das gibt dem Ganzen erst recht etwas Altmeisterliches. Untermalt werden die Tableaus aus Buchenwald mit der schwelgerisch elegischen Musik von Ennio Morricone, der immer schon alles vertont hat, was ihm vor die Feder kam, vom Softporno zum Holocaust. Klingt alles ähnlich. Dank Lajos Koltai sieht es jetzt auch ähnlich aus.

Die vom Regisseur auf der Pressekonferenz gewählte Auslucht, es handle sich bei dem, was man sieht, eben um den Blick des Jungen, ist hanebüchen. Die Bilder, die man zu sehen bekommt, sind als schwelgerische, von elegischer Musik unterlegte Bilder objektive Bilder. Man muss kein Medienwissenschaftler sein, um das nicht nur zu sehen, sondern auch sehr unmittelbar zu spüren. In einer der sadistischen Quälereien im Lager müssen die Gefangenen in Wind und Regen auf dem Hof stehen, bis sie umfallen. Wer umfällt, stirbt. Wie hübsch das anzusehen ist in "Fateless". Und wie pittoresk der Schnee flockt, wie eindrucksvoll die nackten Leichen ins Bild gesetzt sind. Wie heimelig es im Lager zugeht. Noch die Maden im Knie des Helden sind ästhetisch ansprechend fotografiert. Das durchgehende Stilmittel der sanften Schwarzblende, das die schönen Bilder des Grauens zäsuriert, ist von einer Eleganz, die einem kalte Schauer über den Rücken jagt.

Zynismus ist nicht angebracht. "Fateless" ist ein Desaster, das man im besten Fall durch Dummheit entschuldigen kann. Imre Kertész, der den Film verteidigt, ist der Vorwurf zu machen, dass er von der Ästhetik des Kinos nichts versteht. Nun gut, er ist Literat und hat vom Film wohl ohnehin keine hohe Meinung. Auch er hat leider das Schlimmste nicht verhindert. Lajos Koltai gehört das Handwerk gelegt. Ein Festivalleiter aber, der einen solchen, den Holocaust aufs unwürdigste verharmlosenden Film in seinen Wettbewerb einlädt, ist durch nichts zu entschuldigen. Der Regisseur Christian Petzold hat in einem gestern erschienen Interview an Dieter Kosslick dessen umfassende Gleich-Gültigkeit gerühmt. Es gibt aber Fälle, in denen interesseloses Geltenlassen in Verachtung für die Mindest-Maßstäbe der Kunst wie der Moral umschlägt. "Fateless" ist ein solcher Fall.

Amikor Koltai Lajos (és Ketész Imre) eldöntötte hogy adaptálják a könyvet tudhatták (tudniuk kellet) hogy nagyon komoly fába vágják a fejszéjüket...
Ez a film is fenttartja az örök dilemmát, mint sok más eset is példázza: Működhet-e egy film a könyv "árnyékéban"...? Ki lehet-e kerülni az állandó összehasonlítást...? Van-e értelme (kell-e, lehet-e)...?
Lehet-e egy irodalmi alkotás verbalitását összehasonlítani (számonkérni) egy filmen, ami nagyrészt vizuális, és akusztikus gondolathordozó...Ezek a kérdések mindig ott fognak lógni az alkotók feje felett, ezt vállalták, tudniuk kellet.
Itt persze másról is szó van. Én ugy gondolom a film nem ugyanazt a "szenvtelen kívülálló" hangot, próbálja meg tolmácsolni amit a könyv jelez.
Hogy ez mennyire volt szándékos, arra csak az alkotók tudnak válaszolni. Kikerülhetetlen kérdés a film "eladhatósága" A világhírű zeneszerző, a megszokott magas szintű fényképezés (nem tudom mennyire volt ez Pados Gyula operatőri munkája...),és minden aminek ma "meg kell felelni".
Ellentétben a könyvel, aminek anno nem kellet megfelelni semmilyen szinten... (Talán az lett a könyv sikere)Egy könyvnek, filmnek nem kell "tetszeni akarni", mert ha az kiderül pont ezért nem fog tetszeni... ez egy örök igazság.
Markánsan tér el a film, mind Begnini, mind Spielberg, mint Polanski filmjétől. Ez egyértelmű. Ezzel nincs is baj.
A filmre mégsem mehettünk be túl nagy várakozással... Szinte mindent tudtunk (az igen erős promónak köszönhetően) mielőtt bementünk megnézni... Éreztük a hangulatát, láttuk a képeket, kaptunk ízelítőt a zenéből, szinte "ismertük" az egész filmet... és persze a könyv...
Számomra inkább a képekről szólt a film, mint a dialógokról.
A párbeszédek egy kicsit didaktikusak voltak. A fiatal srác (Marcell) arca, és szeme sokkal többet "beszélt", mint a narrációi, párbeszédei.
A sok "fade out, fade in" szerintem jó ötlet volt. Feszültségkeltő hatása volt, és jól érzékeltette a szenvedéssel teli és lassan múló monoton napokat.
A történet dramaturgiája értelemszerűen behatárolt volt, itt nem lehetett csodát művelni.
Egy érdekes kísérletre soha nem kapjuk meg a választ...Olyan embereknek levetíteni a filmet akik semmit sem tudnak a könyvről... Mennyiben lenne más véleménye egy ilyen embernek...?
Mi - a többiek- mind "csapdában" vagyunk a film nézése közben, olyan csapdában amit nem tudunk kikerülni.
Mi lehet egy film célja egy átlagember számára... Ez a legegyszerűbb kérdés ami felvetődik, minden filmmel kapcsolatban...
Írhatnak remekül fogalmazó, felkészült újságírók, filmkritikusok - akár politikai töltettel is- több kolumnás cikkeket ... , de ha egy "egyszerű" ember kijön a moziból és csak annyit mond hogy "lekötötte a figyelmemet, (vagy nem), a film"... Szóval melyik az "értékesebb" igazolása egy filmnek...?
Én a moziból kijövet nem voltam csalódot... De hogy miért nem..? Azért mert eleve ezekkel a gondolatokkal mentem be..., vagy mert tényleg "lekötött" a film...?
Ezt már nem tudom...! Megérdemlem! Kell nekem nyitott szemmel és füllel járni a világban...!!

Van rövidebb is. Peter Körte: „Eine seltsame Mischung aus Pietät und Obszönität ist das, wenn die Kamera die Reihen der Häftlinge im Konzentrationslager abschreitet und dazu eine elegische Ennio-Morricone-Melodie spielt.”

Michael Althen: „Regisseur Lajos Koltai ist eigentlich Kameramann und glaubt deshalb, alles müsse gut aussehen. Dadurch wirkt die Hölle des KZ Buchenwald irgendwann nur noch pittoresk, und Ennio Morricone tunkt das ganze noch in eine musikalisch süßliche Soße.”

Íme a FAZ kritikája:

16. Februar 2005 Erst wollten alle rein ins Kino, kurz darauf wollten die meisten wieder raus. "Fateless", der ungarische Film von Lájos Koltai nach dem "Roman eines Schicksallosen" von Imre Kertész, war überraschend in den Wettbewerb genommen worden und hatte den dort eigentlich vorgesehenen amerikanischen Beitrag "Heights" verdrängt.


Weil Glenn Close ihr Erscheinen auf dem Berliner roten Teppich kurzfristig abgesagt hatte, wurde dieser Film, in dem sie mitspielt, wieder ausgeladen. Das ist unhöflich und spricht nicht für die Wertschätzung des eingeladenen Films, ein Skandal aber ist es nicht. Hätte nicht Imre Kertész selbst das Drehbuch zu "Fateless" geschrieben, wäre indessen dieser Film ein guter Anlaß für einen Skandal, mindestens für eine große Empörung. So aber ist die erste Vorführung ein unendlich trauriges Ereignis gewesen - was, horribile dictu, mit dem Schicksal des Jungen Gyurka Koves in Auschwitz und Buchenwald nichts zu tun hat, sondern damit, daß es dem Film nicht gelingt, auch nur ein wenig Empathie zu wecken statt einzig Ärger.

Beschämend banale, harmlose Kinobilder

Auschwitz taugt nicht als Spielfilmset, dafür ist "Fateless" ein weiteres Beispiel. Nackte Leiber auf Holzkarren, hagere Gesichter mit dunkel geschminkten Augenringen, die Gier, mit der dünne Suppe geschlürft, und die Schwäche, unter der sich die Insassen mit jedem Sandsack, der ihnen auf die Schultern geworfen wird, mehr gen Boden ducken, die löchrigen Hemden, sterbenden Freunde, rauchenden Schornsteine, all das sind so beschämend banale, harmlose Kinobilder, in denen nichts sichtbar wird außer einer Menge Komparsen, vielen Töpfen Make-up und einem gutgefüllten Lumpenfundus.

Da hilft es auch nichts, daß der Regisseur die Bilder nahezu monochrom sepiagrau der Düsternis anheimgibt. Doch selbst darin ist er nicht konsequent. Wenn Gyurka sein entzündetes Knie inspiziert und die Würmer aus der Wunde krabbeln, sehen wir dann doch ein kräftiges Rot.

Wir schauen in die mageren Gesichter und spüren nichts

Die Musik von Ennio Morricone zieht diese Elendsattrappe vollends ins Bodenlose. Die Jugend von Gyurka in Budapest, die ein Onkel "unbeschwert" nennt, bekommt ein Flötenthema. Während Gyurkas Lagerzeit ertränkt Morricone die Flöte in dicker Riesenorchestersauce und läßt die Hörner klagen, wenn der Junge fast am Ende ist, um dann, wenn er auf der Suche nach Überlebenden seiner Familie wieder in Budapest durch die Straßen streift, in einer Art Variation aufs "Lied vom Tod" wieder zur Panflöte zu greifen. Da hatte sich das Kino bereits zur Hälfte und mehr geleert.

Es ist der bitterste Vorwurf, den man "Fateless" machen muß, daß er trotz der Romanvorlage kein Gran Mitgefühl zu evozieren in der Lage ist. Wir sitzen im Kino, auf der Leinwand wogen die Massen der Internierten im kalten Wind, immer wieder einmal fällt einer tot zu Boden, immer wieder schauen wir in die mageren Gesichter und spüren nichts.


Text: F.A.Z., 16.02.2005, Nr. 39 / Seite 40
Bildmaterial: Berlinale

Idézet: "Nem szeretem a holokauszt-témát, mert a vízcsapból is ez folyik. Nem érzek felelősséget érte, mert csak 28 vagyok, és nem érzem, hogy aktuális lenne az antiszemitizmustól való félelem, de ettől függetlenül nagyon szép filmnek tartom a Sortalanságot." Ez kb. a legrossazbb, ami történhetett, hiszen egy film minősége témafüggetlen. Minden téma "a csapból folyik" és minden újraértelmezett téma az újdonság maga. Ezért tényleg nem volt érdemes se megírni a forgatókönyvet, se leforgatni a filmet, mert ez a téma speciel történelmi felelőséget is ró az alkotókra. Nevezetesen, hogy ne tompítsa a holocaust iránti érzékenységet, hanem élesítse. Nem sikerült. Több mint bűn, hiba.


Maciek és Hauzer

Tisztelet, tisztelet. Ok,és hogyan tovább?

a plakáthoz: szerintem az utóbbi évek legtragikusabb, legsemmitmondóbb, legügyetlenebb, és vizuálisan is rossz plakátja.