Box office: fél romkomot ér az Arany Orsó

Azért a "magyar filmek nézettsége csökkent"-típusú statisztikai kimutatások esetében illene megemlíteni, hogy a többi film nézettsége milyen mértékben csökkent. Mert ha ugyanolyan mértékben, mint a magyar, vagy legalábbis szignifikánsan nem tér el attól, akkor nem releváns az, hogy történetesen magyar filmekről van szó.

Ez a megjegyzésem vonatkozik Gőzsy Kati indexes cikkére is, amihez sajnos nincs kommentelési lehetőség.

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2010/03/18/hianyzik_az_etikai_kodex_az_mmk-nal/

 

Kedves Attila,

bejegyzésed elsősorban a cikk címe alapján háborodik fel, amely kétségkívül sarkos, de a cikk maga pontosít sok mindent. Állításod szerint taposunk a Bibliothéque Pascalon, amit visszautasítok az egész filmhu nevében, a filmről számtalan cikket (forgatási riportot, beszámolót, interjút, kritikát) közöltünk, és ugyanígy kísérjük figyelemmel a(z ahogy a cikkben is írtam) remélhetőleg minél sikeresebb fesztiválszereplését - mert ezért vagyunk, és mert szeretjük Hajdu Szabolcs filmjét, mint ahogy minden magyar filmről szívesen számolunk be minél részletesebben, ha erre mód adódik.

A statisztikát is bírálod, amire azt mondhatom, ezt tudták összehozni a magyar forgalmazók, a magyar filmes szakma ennyire tartotta fontosnak a mozis visszacsatolásról naprakész információkkal rendelkezni. Még így is sokan egyáltalán semmilyen számot nem jelentenek, csak a Filmirodának, amely viszont csak jóval később tudja közölni az adatokat. A budapesti nézettséget közlő Odeon-számok között vannak vetítési átlagok, de ez a statisztika rendszertelenül készül (mivel abszolút szerelemből, ingyen, bérmentve csinálják az ottaniak) és pl. a múlt hétvégi eredmények még most (03.24.) sem frissültek, ezért nem tudtunk rá támaszkodni a Bibliothéque Pascal kapcsán.

A számokat elemezve rá kell mutassak, hogy az "5 kópia + e-cinema" több, mint szimplán 5 kópia, az országban jelenleg 32 terem működik e-cinema vetítővel, persze azt is jó lenne tudni, hogy ezekből mennyiben vetítettek hány előadáson a filmből. Ekkor megkapnánk a Bibliothéque Pascal nézettségének valódi számadatait, legalább is a mozisakat, mert a box office elemzés a mozis nézettséget elemzi, a DVD-, tévé-, fesztiváleredményeket nem. Persze tudom én is, hogy ma már számos (legális és nem legális) forgalmazási csatorna létezik, de hogy a független filmes piacon olyan hatalmas bevételeket egyik sem hozhat, jelzi az is, hogy a független filmes forgalmazók közül tavaly többen megszüntették vagy csökkentették a tevékenységüket. Anélkül, hogy ebben a témában elmerülnék (elég sok cikkünk született e tárgykörben), csak annyit emelnék ki: a magyar filmek nézettsége csökken, a nézők bizalmatlanok a filmek iránt, nem hisznek a jó kritikáknak sem, s így több jó filmet csak egy kis kör ismer meg. Emlékeim szerint a filmhu akkor sem örvendezett, amikor pl. a Köntörfalak premierheti nézettségi adatai ismertek lettek. Mindezek mellett, ahogy a cikk írja, léteznek fesztiválfilmek, amelyek nem élik meg tragédiaként, ha kevésbé népszerűek, ez tény.

Azaz, meglehet, elméletileg pontosabban is meg lehetne ismerni a film eredményeit, ám a jelen számok birtokban ha azt írtuk volna, óriási siker a Bibliothéque Pascal, nem írtunk volna igazat, és nem is jártunk volna el helyesen. A magyar filmért dolgozunk, az értékeinket megbecsüljük, de megpróbáljuk felhívni a figyelmet a problémákra is.

üdvözlettel a szerző,
Dercsényi Dávid

A szokásos, röhejes forgalmazási statisztika a Filmhun, ami csak azt kívánja a fejünkbe sulykolni, hogy ami értékes az szar. Például Hajdu Szabolcs új filmje, a Bibliothéque Pascal. Díjak?! Francba velük! Jó film? Kit érdekel! Nem ér az semmit – bizonyíték a tudományosnak látszó nézettségi statisztika.

 

Csakhogy!

 

Kamu az egész, de legalábbis tele csúsztatással, adatok elhallgatásával, tendenciózus ferdítéssel. Ha az Igazából apa az első héten 30 kópiával ért el 7 173 nézőt, akkor hogyan meri bárki erős fikázással kijelenteni, hogy Hajdu Szabolcs filmje a „legrosszabbul szerepelt”, és hogy „csak ennyit ér a hétköznapokban", azaz 3 330 nézőt, amikor Hajdú filmje mindössze 5 kópiával teljesítette ezt.   Én matekból egész gimnáziumban és előtte is mindig bukásra álltam, de annyira mégsem vagyok hülye, hogy ne lássam, amit a vak is lát, azaz hogy Hajdu filmje nagyjából az Igazából apa nézőszámának a felét teljesítette, miközben csak az egy hatoda volt a számára rendelkezésre álló kópiaszám. Aztán persze tálalás kérdése, hogy ezt minek nevezzük, sikernek vagy kudarcnak. Szemmel láthatóan a statisztikát készítő a kudarcot részesíti előnyben. Így gyorsan, különösebb indoklás nélkül le is vehető a film a mozik műsoráról. Jöhet a munka nélkül is tuti bevételt hozó akármi. És akkor még arról nem is esett szó, hogy a statisztikában felsorolt filmeknek mennyi volt az adott időszakban a vetítés száma, pedig csak ebből lehetne kiszámítani az egyik legérdekesebb adatot, amit a forgalmazók kihasználtság néven ismernek. És amit persze nem véletlenül nem közölnek soha. Mert ugye ha nagyon sok pénze lenne egy producernek, akkor csinálhatna akár egy millió nézőt is filmjének, legyen az bármilyen nézhetetlen szar, elég hozzá ha készít egymillió kópiát. Egy néző aztán csak betéved minden vetítésre, és máris megvan az egymillió néző, akár egy hétvége alatt is, ehhez már csak egymillió vetítőhely szükséges. Egyébként az amerikai megabevételek, elsőhétvégi robbanások nagyjából ezt a technikát használják, ha nem is egymillió kópiával de több ezerrel. (És akkor már nem is fokoznám a hangulatot azzal, hogy keressem a nézettségi statisztikában az egy kópiára eső vetítések számát, ami ugyebár egy másik kihasználtsági adatként árnyalná a filmek valós teljesítményét. Hiszen nem mindegy, hogy Hajdu filmjének kópiáit hányszor vetítették az adott mozikban és hányszor az Igazából apa 30 kópiáját. Gyanítom, hogy az utóbbinak minimum háromszor annyi vetítése volt per kópia. Nincs kedvem számolgatni, de ha valaki megteszi helyettem, meglepő eredményre juthat.

 

Az egymilliós példám persze abszurd, de nem kevésbé abszurd, mint ezeknek az úgynevezett statisztikai kimutatásoknak a szakmaiatlansága. Természetes, hogy Szabolcs filmje inkább réteg film, mint a másik. De hogy ilyen leplezetlenül próbáljon taposni rajta bárki, az mélységesen felháborító. (És a legszebb, hogy az art-filmek statisztikájával kapcsolatban úgy említik meg a Filmszemlén teljesített nézettséget, mintha az valami eleve lebecsülendő dolog lenne. Holott, amióta a Filmszelme vetítéseket is jegyárban mérik, milyen jogon tartható az ottani eredmény mellékesnek és miért említhető pejoráló szándékkal?)

 

Továbbá ezek a statisztikák a legkevésbé sem szólnak az alternatív forgalmazás lehetőségeiről és eredményeiről. Ilyen pl. egy televíziós bemutató, ami egy art-film esetében is akár néhány százezer nézőt is jelenthet egyetlen sugárzás ideje alatt. Nem szerepelnek ezekben a statisztikákban az internetes elérhetőségek, letöltések stb., sem pedig a DVD eladás, a könyvtárakból, kölcsönzőkből kivett DVD-vel elért nézettség stb. Természetesen egy műfaji ezekben is megelőzheti a szerzői filmet. Ami rendjén is van. De így ha mindent egybe vetnénk, ahogy kell, akkor már igazi pofátlanságnak tűnik egy a filmhu cikkéhez mellékelt, hiányos táblázat alapján – éppen a Filmhu oladlán (sic!) – lesújtó véleményt közölni arról, hogy milyen érdeklődés övezi a Bibliothéque Pascal-t.

 

A magyar forgalmazóknak nem az lenne a feladatuk, hogy tetszés szerinti összeállításban, tetszésük szerint interpretált és megszűrt adatokkal manipulálják a közvéleményt, hanem hogy keményen dolgozzanak azoknak a filmeknek a sikeréért, amelyek joggal várják és követelik meg tőlük ezt munkát és ennek következményeképpen a látványosan jobb eredményt. Mégpedig azért, mert ezek a filmek VITATHATATLAN minőséget képviselnek egy olyan közegben, ahol a minőség már inkább szitokszónak számít.

 

Üdv, Janisch Attila