Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Azért a "magyar filmek nézettsége csökkent"-típusú statisztikai kimutatások esetében illene megemlíteni, hogy a többi film nézettsége milyen mértékben csökkent. Mert ha ugyanolyan mértékben, mint a magyar, vagy legalábbis szignifikánsan nem tér el attól, akkor nem releváns az, hogy történetesen magyar filmekről van szó.
Ez a megjegyzésem vonatkozik Gőzsy Kati indexes cikkére is, amihez sajnos nincs kommentelési lehetőség.
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2010/03/18/hianyzik_az_etikai_kodex_az_mmk-nal/
A szokásos, röhejes forgalmazási statisztika a Filmhun, ami csak azt kívánja a fejünkbe sulykolni, hogy ami értékes az szar. Például Hajdu Szabolcs új filmje, a Bibliothéque Pascal. Díjak?! Francba velük! Jó film? Kit érdekel! Nem ér az semmit – bizonyíték a tudományosnak látszó nézettségi statisztika.
Csakhogy!
Kamu az egész, de legalábbis tele csúsztatással, adatok elhallgatásával, tendenciózus ferdítéssel. Ha az Igazából apa az első héten 30 kópiával ért el 7 173 nézőt, akkor hogyan meri bárki erős fikázással kijelenteni, hogy Hajdu Szabolcs filmje a „legrosszabbul szerepelt”, és hogy „csak ennyit ér a hétköznapokban", azaz 3 330 nézőt, amikor Hajdú filmje mindössze 5 kópiával teljesítette ezt. Én matekból egész gimnáziumban és előtte is mindig bukásra álltam, de annyira mégsem vagyok hülye, hogy ne lássam, amit a vak is lát, azaz hogy Hajdu filmje nagyjából az Igazából apa nézőszámának a felét teljesítette, miközben csak az egy hatoda volt a számára rendelkezésre álló kópiaszám. Aztán persze tálalás kérdése, hogy ezt minek nevezzük, sikernek vagy kudarcnak. Szemmel láthatóan a statisztikát készítő a kudarcot részesíti előnyben. Így gyorsan, különösebb indoklás nélkül le is vehető a film a mozik műsoráról. Jöhet a munka nélkül is tuti bevételt hozó akármi. És akkor még arról nem is esett szó, hogy a statisztikában felsorolt filmeknek mennyi volt az adott időszakban a vetítés száma, pedig csak ebből lehetne kiszámítani az egyik legérdekesebb adatot, amit a forgalmazók kihasználtság néven ismernek. És amit persze nem véletlenül nem közölnek soha. Mert ugye ha nagyon sok pénze lenne egy producernek, akkor csinálhatna akár egy millió nézőt is filmjének, legyen az bármilyen nézhetetlen szar, elég hozzá ha készít egymillió kópiát. Egy néző aztán csak betéved minden vetítésre, és máris megvan az egymillió néző, akár egy hétvége alatt is, ehhez már csak egymillió vetítőhely szükséges. Egyébként az amerikai megabevételek, elsőhétvégi robbanások nagyjából ezt a technikát használják, ha nem is egymillió kópiával de több ezerrel. (És akkor már nem is fokoznám a hangulatot azzal, hogy keressem a nézettségi statisztikában az egy kópiára eső vetítések számát, ami ugyebár egy másik kihasználtsági adatként árnyalná a filmek valós teljesítményét. Hiszen nem mindegy, hogy Hajdu filmjének kópiáit hányszor vetítették az adott mozikban és hányszor az Igazából apa 30 kópiáját. Gyanítom, hogy az utóbbinak minimum háromszor annyi vetítése volt per kópia. Nincs kedvem számolgatni, de ha valaki megteszi helyettem, meglepő eredményre juthat.
Az egymilliós példám persze abszurd, de nem kevésbé abszurd, mint ezeknek az úgynevezett statisztikai kimutatásoknak a szakmaiatlansága. Természetes, hogy Szabolcs filmje inkább réteg film, mint a másik. De hogy ilyen leplezetlenül próbáljon taposni rajta bárki, az mélységesen felháborító. (És a legszebb, hogy az art-filmek statisztikájával kapcsolatban úgy említik meg a Filmszemlén teljesített nézettséget, mintha az valami eleve lebecsülendő dolog lenne. Holott, amióta a Filmszelme vetítéseket is jegyárban mérik, milyen jogon tartható az ottani eredmény mellékesnek és miért említhető pejoráló szándékkal?)
Továbbá ezek a statisztikák a legkevésbé sem szólnak az alternatív forgalmazás lehetőségeiről és eredményeiről. Ilyen pl. egy televíziós bemutató, ami egy art-film esetében is akár néhány százezer nézőt is jelenthet egyetlen sugárzás ideje alatt. Nem szerepelnek ezekben a statisztikákban az internetes elérhetőségek, letöltések stb., sem pedig a DVD eladás, a könyvtárakból, kölcsönzőkből kivett DVD-vel elért nézettség stb. Természetesen egy műfaji ezekben is megelőzheti a szerzői filmet. Ami rendjén is van. De így ha mindent egybe vetnénk, ahogy kell, akkor már igazi pofátlanságnak tűnik egy a filmhu cikkéhez mellékelt, hiányos táblázat alapján – éppen a Filmhu oladlán (sic!) – lesújtó véleményt közölni arról, hogy milyen érdeklődés övezi a Bibliothéque Pascal-t.
A magyar forgalmazóknak nem az lenne a feladatuk, hogy tetszés szerinti összeállításban, tetszésük szerint interpretált és megszűrt adatokkal manipulálják a közvéleményt, hanem hogy keményen dolgozzanak azoknak a filmeknek a sikeréért, amelyek joggal várják és követelik meg tőlük ezt munkát és ennek következményeképpen a látványosan jobb eredményt. Mégpedig azért, mert ezek a filmek VITATHATATLAN minőséget képviselnek egy olyan közegben, ahol a minőség már inkább szitokszónak számít.
Üdv, Janisch Attila