Box office: Kaméleon, a profi
Kriszta az isten (God a Kriszta)
Negyvenkét hetet kellett aludni, hogy ismét magyar film tekintsen le ránk a top 20 legfelső fokáról: a Kaméleon jött, látott és győzött, és beállította a 9 és 1/2 randi eredményét - igaz, utóbbi országosan egy nap ért el annyit, mint az előbbi egy bő hétvége alatt Budapesten.
Egy híján 71 ezer budapesti illetőségű földlakó járult a kis, üveges szekrények elébe, hogy megváltsa helyjegyét egy átlag másfélórás utazásra oda-vissza, kihalni veszélyes. Az utolsó 12 film alkotja az Ezer Alattiak Társaságát, van itt lassan elhunyó vígjáték (mi is már párszor eltemettük), a Trópusi vihar (276 néző, össz.: 110 004), jóféle horror (bár mi előre temettük), az Árvaház (537, össz.: 6 468), 3D-mozi (Galapagos 3D - 897 - , Űrállomás 3D - 378), premierfilm, méghozzá a kultikus Jan Sverák-féle Csereüvegek (tökjócím, én szívem szerint még a Betétdíj vagy a Termékdíj című filmekre gerjednék), ami 421 honfitársat vonzott, ők nyilván bohemisták, illetőleg a Skoda-külképviselet tagjai. Ennyi tehát a filmes marketingről - az egykor tévében is játszott remek áldoku Olajfalók, az Oscar és Golden Globe-nyertes Kolja, vagy az Oscarra jelölt Általános iskola rendezőjének filmje látta kárát (hogy a Csereüvegek milyen film, sőt Sverák milyen alkotó, más tészta lapjára tartozik).
A Mongol úgy hódít, mint a tatár |
Címadásban szintén nem túl erős a Mongol - igaz, ez nem fordítás, hanem az eredeti cím. Persze lehet, hogy épp ez a lakonikus tömörség a titok (s talán maga a film is közrejátszott benne), hogy 4004-en megnézték a 800 éves Mongol birodalom "khan is born"-filmjét, vagyis a "Hogy lettem egy óriásbirodalom feje?" önéletrajzi ihletést. A káni filmfesztivál főszerepében egy japán színész játszik, de ezen pont mi, Franco "Árpád" Nero népe lepődnénk meg? De félre minden kekeckedést, a Mongol jól indított, a mongol szakosok persze hasogatják a szőrszálakat, de hát a Trója láttán is csak nyeltek egyet régészek, aztán elfogadták, hogy a populáris tudományos ismeretterjesztés oltárán leölt tudományos hitelesség áldozata szükséges a, és akkor ezt a mondatot itt most torzóban hagyom. (Szerkesztőségünk amúgy szívesen fogadja a terjengősebb, magyarosabb címváltozatokat, mint pl. Mongol - akiket hajt a tatár)
A hetedik helyen áll a Vicky Cristina Barcelona (Woody Allen épp új, magyar témájú filmjét készíti elő Andrea, Ildikó, Hajdúböszörmény lesz a címe), 4881 nézőt termelt a héten, összesen pedig 33 937-t, amihez ez úton is respect. Hatodik az Amerikában kisebbfajta népbetegségként tomboló Alkonyat (még egy strigula az itthon megbukó tengerentúli hype-oknak), ötödik a hamar közunalomba fulladó Quantum csendje, negyedik a Ridley Scott-Leo DiCaprio-Russell Crowe-belső csatárokkal felálló robbanós Hazugságok hálója - mindezeket azért sorolom, hogy lássuk, nem kis mezőny élbolyában tapicskolunk. Harmadik az Égető bizonyíték (7259, össz.: 23 887), Coenék éves keserédes pirulája (sőt ez idén a második), második a minden család alapkövét jelentő Madagascar 2., a hétvégék fénypontja (11 285, össz.:196 803).
"Gabi, hallottam egy jó filmről, meg kéne nézni" |
És akkor az első. Hallatszódtak akkoron hitetlenkedő hangok, hogy ez kockázatos, meg nem vígjáték meg negativitás, meg sterilitás, meg mileszmost. Az "magyar szélhámos-thriller" pedig eljöve. S bár mink is azt írtuk "A magyar közönség nem szívesen eszik mást, csak is és kizárólag vígjátékot", ismét beigazolódni látszik (lásd még A nyomozó), hogy ez néha nem teljesen így igaz. 14 048 budapesti néző csak nem dönthet rosszul? Nem is erről van szó. Ebben az eredményben nyilván benne van a a Csak szex és más semmi sikere, amiben pedig ugyanaz volt benne, ami a Kaméleonban a lényeg: a jól megcsinált produkció. Annak idején a Csak szex... nyílt színi tapsot kapott a sajtóvetítésen (!), én ilyenre csak A kis Vuk esetében emlékszem, ugyebár, más előjellel. S habár Goda (és csapata, Divinyi, stb.) munkája alapkövetelménynek kéne lennie, örüljünk, hogy náluk az is. És persze ott vannak a sztárok Kulkától Csányin át Hámoriig, plusz néhány kötelezően bulvárbukéjú hívószó - ezek mind adalékok, de önmagukban nem működtetnek egy produkciót sem. Nem teremtenék meg azt az odavetett félmondatot, ami minden kritikánál és tévéspotnál többet ér, amikor az egyik barát azt mondja a másiknak: "Van ez a film. Állítólag jó."