Magyarok a szarajevói Talent Campuson

Balkán Tourist

A Szarajevói Filmfesztivál a fiatal filmkészítőket, producereket, színészeket is igyekszik támogatni, illetve fórumot biztosít nekik. A Talent Campus mezőnye összesen 250 jelentkező közül lett kiválogatva: 17 fiatal forgatókönyvíró, 28 rendező, 23 színész, 12 producer különböző programokon ismerkedhetett egymással, bővíthette kapcsolati hálóját, vitathatta meg projektjeit, s hallgathatta nagynevű filmes személyiségek előadásait.

Az idén másodszorra megrendezett Campus Talenten olyanok szavaira figyelhetett a zömmel első szakmai tapasztalatait megszerző társaság, mint a török rendező Nuri Bilge Ceylan, aki a Három majom című filmjéért az idei Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, vagy a többszörös Oscar- és BAFTA-nyertes Branko Lustig producer, a horvátok Andy Vajnája, aki 20 évig élt Amerikában, és olyan filmek elkészítésében vett részt, mint a Schindler listája vagy Gladiátor.

Szarajevó utcáin dúlt a fesztiválhangulat

De előadott Terry George rendező is (Apám nevében, Hotel Ruanda), Mike Leigh rendező (Titkok és hazugságok, Vera Drake, Mezítelenül), Charlie Kaufman forgatókönyvíró (John Malkovich-menet, Adaptáció, Egy makulátlan elme örök ragyogása) és rendező (Synecdoche, New York) vagy Slavoj Zizek, korunk egyik sztárfilozófusa, aki a filmekről is összeelmélkedett már pár könyvet.
 
A campus egyik (és elsődleges) megvalósulási formája tehát az volt, hogy a fiatal alkotók meghallgatták az előadókat, majd kérdezhettek. A másik típusú "foglalkozás" a kevésbé tömbösített találkozások voltak, amikor a társaság egymással ismerkedett, barátkozott, egyeztetett.

Branko Lustig most épp a közönség soraiban

Magyar színeket Szirmai Márton, Szabó Réka és Béres Dániel képviselte. Szirmai két filmötletét vitte el a campusra, az egyik egy kisebb dokumentumfilm, amely kis magyar faluról szól, ahol Európa legnagyobb szexkellékgyára működik, illetve egy animációs film, amely egy Ottlik- történetet dolgozna fel. A rendező - aki profiljába azt írta be mottónak: "Megpróbálok rájönni, hogy működik a világ" - szerint ez a rendezvény kevésbé hatékony szakmai fórum, összehasonlítva mondjuk a Berlinale hasonló összejöveteleivel. Ugyanakkor egy jó hangulatú, kedves kezdeményezés, jó kapcsolatépítő esélyekkel.

Szirmai arra is felhasználta az alkalmat, hogy megismerkedjen a két másik magyar résztvevővel, ha már itthon erre kevés ilyen, Talent Campus-szerű alkalom nyílik. Persze még mindenki ismerkedik a saját szerepével, és az is valószínűnek tűnik, hogy az ismeretségek zöme majd a jövőben hoz igazán hasznot. Ugyanakkor a dokumfilmes szekcióban A süllyedő falu révén érintett Szirmai megpróbálta bővíteni régiós kapcsolatait is, megismerkedett Juraj Lehotský szlovák rendezővel, akinek Blind loves című filmje Cannes-ban is a dokus versenyprogramban szerepelt.

Mike Leigh osztja meg tapasztalatait

Szabó Réka is az előadók személyét emelte ki. A Grunwalsky-osztály egykori hallgatóját, aki épp a Team building című filmjének forgatókönyvén dolgozik, rendkívül inspirálta a közeg, egyrészt maga a háborús traumából feléledő, nagy elánnal megújuló, igen pozitív atmoszférájú Szarajevó, másrészt s filmes társaság. A szakmai haszon nagy része indirekt jött; Charlie Kaufman vagy Mike Leigh nyilván nem a Team buildingről fog értekezni, de abból, hogy megosztják tapasztalataikat arról, ők hogy írnak könyvet-rendeznek filmet, próbálnak a színészekkel, rengeteget profitál mindenki.

A fesztivál légköre is pozitív, inspiráló, gondolatébresztő volt. Szabó is kiemelte a régiós kapcsolatok építésének jelentőségét - az Európa keleti feléből érkezőknek nyilván kevésbé tűnik szürreálisnak a Team building történetének közege, logikája, hisz ez mindannyiunk számára valóság - még ha ugyanúgy abszurdnak tűnik is, mint a nyugatiaknak.

Dél- és Kelet-Európa fiatal, tehetséges filmesei találkoztak

Béres Dániel némileg szkeptikusan indult el a rendezvényre, mivel korábbi tapasztalatai alapján az efféle fórumok inkább szolgálnak pofavizitként, kedves kis társasági eseményként, mint valódi szakmai haszonnal szolgáló műhelyként, s az itt kialakuló kapcsolatok jövőbeni haszna is igencsak kérdéses. Azonban a Talent Campus rácáfolt ezekre a félelmekre. A résztvevők száma sem volt túl nagy, így senki nem veszett el a feltörekvő, tehetséges filmesek közegében, emberibb és mélyebb kapcsolatok alakultak ki, mint pl. a Berlinaléhez kapcsolódó, hasonló rendezvényen.  Ráadásul sokan pont abban a cipőben jártak, amiben Béres: 30-as rendezők, akik kisfilmjeik után próbálják összerakni a pénzt, partnereket az első nagyjátékfilmükhöz, illetve fiatal producerek, hasonló célokkal.

Béres a Campuson leginkább új forgatókönyvét akarta kipróbálni, visszajelzéseket, véleményeket akart szerezni. Ebben a leghasznosabb, félórás találozása azzal a CineLink-es konzulenssel, Marten Rabartsszal volt, aki Kenyeres Bálinttal is dolgozott. A Campus résztvevői ugyanis bejárhattak a CineLink programjaira is.

Oldott hangulatban a Campusosok

A fesztivál a Campus rendező résztvevőinek egy különleges lehetőséget is felkínál: beadhatnak egy filmetervet, s a legjobb öt közülük megvalósul a következő Campusig, ahol aztán bemutatják egy 2500 férőhelyes moziban - ez a Sarajevo city of film program. Mivel a tavaly kiválasztott alkotások idei vetítése rendkívül jó hangulatú, pozitív esemény volt, Béres komolyan elgondolkodott azon, hogy bead egy tervét, amely valószínűleg előtanulmány lesz a nagyjátékfilmjéhez. Erről annyit volt hajlandó elárulni, hogy egy szürreális töténet lesz egy színészről, aki bentragad a filmben, amiben játszik.

A szakmai programok mellett az együttlétről is szól ez a pár nap - nagyon hangulatos tud lenni, amikor "szlovén színesznőkkel, koszovói
producerekkel es albán forgatókönyvírókkal iszogat az ember egy hegytetőn üldögélve", és olyan személyiségekkel cserélhet eszmét, mint Charlie Kaufman, Mike Leigh, Nuri Bilge Ceylan. Sőt, Béres az egyik kerthelyiségben szó szerint összeütközött Kevin Spaceyvel is, akit aztán próbált udvariasan maga elé engedni, de a sztár épp a másik irányba tartott.