Berlinale: Véget ért a Talent Campus
A jövő jelen volt
Idén is összegyűltek tehát a fiatal rendezők, színészek, operatőrök, producerek. hangmérnökök és persze az ifjú kritikusok, hogy tapasztalt mesterek előadásain vegyenek részt, workshopokon működjenek közre, valamint hogy - és ez talán a Talent Campus legfontosabb része - ismerettségeket, szakmai kapcsolatokat kössenek.
Olyan nevek tartottak előadást a több mint 350 résztvevő számára, mint Szabó István, Alex McDowell, Stephen Daldry, Mike Leigh, Mike Figgis, Gustavo Santaolalla, Shah Rukh Khan, Dušan Makavejev, Maria Schrader, Bernd Eichinger, Martina Gedeck és Fernando Eimbcke - a színes névsorban természetesen találunk neves rendezőket, operatőröket, de olyan szakembereket is sikerült felkérni, akik többnyire inkább a háttérben mozognak, ám ott annál fontosabb munkát végeznek. Ilyen például Alex McDowell látványtervező, aki mögött többek között olyan munkák állnak, mint a Harcosok klubja, a Különvélemény vagy a Charlie és a csokigyár - egyik film sem nézett ki rosszul, s többen megerősítették, McDowell előadóként sem volt kevésbé profi, aki látta, sokat tanult tőle.
Szabó István előadásán kívül más magyar vonatkozása is volt a Talent Campus-nak: szép számmal vettek részt tehetségeink a találkozón. Cziráki Gergely, a londoni Nation Film and Television School rendező szakos hallgatója; Darvas Csanád producer, a CeMedia vezetője; Lovas Balázs forgatókönyvíró, a Fade in Consulting ügyvezetője, a filmhu felelős szerkesztője; Ruszev Szilvia vágó, a potsdami Konrad Wolf főiskola hallgatója; valamint Trencsényi Klára operatőr, többek között Az esély című szerzői dokumentumfilm rendezője képviselte hazánkat a Campus-ban. Nem meglepő, hogy mindannyian lelkesen nyilatkoztak tapasztalataikról, az előadásokról és a szervezésről.
Darvas Csanád már beszélgetésünk elején leszögezte: "Olyan, mintha a Talent Campus-t nekem találták volna ki - zseniális hét volt." Megkérdeztük, hogy produceri szempontból mi a leghasznosabb a campus-os résztvételben; a CeMedia vezetője kifejtette, hogy bár az előadások színvonalával is maximálisan elégedett volt, lenyűgözte a profik felkészültsége, de ő az itt töltött idő legnagyobb hozadékának a személyes kapcsolatépítést tartja. "Ha beültem egy konferenciára, vagy valakivel beszélgetésbe kezdtem egy partin, rögtön az ötletekre, majd az együttműködés lehetőségére terelődött a szó." Több nemzetközi koprodukciós film-kezdeményt útjára indított a magyar producer, amelyek közül egy török produkciót emelt ki, de éppúgy tárgyalások folynak angolokkal, dánokkal, valamint - ahogy Darvas fogalmazott - "ilyenkor a magyarok is mindig közelebb kerülnek egymáshoz."
Darvas sajnálkozott, hogy a Berlinale filmjei közül nem sokat tudott megnézni, pedig szervezettsége és nagyszabású kivitelezése feltűnt számára. Hasonlóan nyilatkozott a filmhu-nak Natasha Pavlovskaya, aki operatőrként került be a Talent Campus-ba - mindössze a Václav Havel életét feldolgozó dokumentumfilmet látta, ami viszont lenyűgözte, hiszen őt is elsősorban a dokumentumfilmek érdeklik. Pavlovskaya - akárcsak Darvas - a networkinget élvezte a legjobban, hiszen - annak ellenére, hogy operatőrként érkezett - partnereket keresett dokumentumfilmes workshopjához, a Cinetrainhez, amelynek résztvevői vonattal készülnek átszelni Oroszországot, Moszkvától egészen Vlagyivosztokig. Vanessa Url, az osztrák végzős rendező közben nagyjátékfilm-forgatókönyvéhez keresett nemzetközi konzulenst, és a szemünk láttára kezdett kötetlen megbeszélésbe Lovas Balázzsal.
Gergely Zoltán, akit többek között a tavalyi UPC-AXN rövidfilmes pályázat győztesekén ismerhetünk, amelyet Szupermosás című filmjével nyert meg, nagy reményekkel érkezett Berlinbe. "Nagyjátékfilmmé szeretném továbbfejleszteni a Szupermosást, és egyéb terveim is vannak" - mondta. Gergely szemét azonban felnyitották a Talent Campus-os tapasztalatok: "már legalább sejtem, mi kell ahhoz, hogy kiléphessek forgatókönyvemmel az európai koprodukciós piacra." Kértük, hogy árulja el a filmhu-nak, és nem habozott megosztani velünk, hogy "rendezőként nincs egy producered és némi tőkéd, ami Magyarország esetében mondjuk az MMK-támogatás, akkor szóba sem állnak veled; a koprodukció mindig az utolsó lépcső."
Gergely lelkesedett leginkább a megkérdezettek közül az előadásokat illetően: "minden előadáson ott voltam, nagyon jól szórakoztam". Gergely Szabó István előadását emelte ki: "nem is tudtam, hogy Szabónak ennyire jó humora van, amit valóságos standing ovation-nal köszönt meg a publikum". Szabó egyébként filmkészítői tapasztalatairól, valamint a kritikusokkal való felemás viszonyáról beszélt. A Szupermosás rendezőjének másik nagy élménye az volt, mikor elkeveredett egy amerikai casting-director előadására 60 színész közé: "vicces volt látni, ahogy egymást lekönyökölve rohanták meg mindannyian az előadót portfóliójukkal" - tette hozzá Gergely, aki jelenleg az Éjszakai látogatók című, Nisi Masa forgatókönyvíró-pályázatot nyert forgatókönyv megvalósítását készíti elő.
A további megkérdezettjeink is hasonló élményekről számoltak be; abban is egyetértés volt, hogy a 350 fő talán túl sok, így kevés figyelem jut az előadók és a szervezők részéről egy-egy résztvevőre, viszont annál többekkel lehet megismerkedni. A berliniek makulátlan szervezése tehát elsősorban arra teremt lehetőséget, hogy minél több szakmai kapcsolat köttessék, amely - ha nem is holnap, de talán holnapután - egy Berlinale-versenyfilmet eredményez.
