A Proton-kompatibilitás maradjon titok!

Interjú Petrányi Viktória producerrel

Filmhu: Idén tíz éves a Proton Cinema. Nem tudom, hogy szülinapi buli előtt, közben vagy után vagytok éppen, de arra szeretnélek kérni, hogy az elmúlt tíz év történetét foglald össze tíz pontban.

Petrányi Viktória: Húú, hát így kimondva eléggé mellbe vágott, hogy tíz éves a Proton Cinema. Főleg, ha hozzáveszem, hogy a Proton megnyitása előtt öt évvel már együtt dolgoztunk Kornéllal, így különösen sok időnek tűnik. Nehéz lenne korszakhatárokat felállítani, de az biztos, hogy stabil növekedésen ment keresztül a Proton a lehetőségek, a kreatív erőforrások és a piaci megjelenések tekintetében. Amikor elindítottuk a céget, akkor egy tíz négyzetméteres irodában azon gondolkodtunk, hogy hol legyen az első filmünk bemutatója, és milyen telefonszámokat kellene megszereznünk ahhoz, hogy érdemben megjelenhessen a film. Ehhez képest most elég stabilan nyúlunk az európai kapcsolatrendszerünkhöz, és konkrét elképzeléseink vannak arról, hogy mi a Proton következő lépése, következő filmje, tehát próbálunk stratégiában gondolkodni.
A Proton nulladik pillanatában majdhogynem csak vágyakról beszélhettünk, most pedig tervezett lépések mentén próbálunk haladni. Nehéz lenne tíz egységre bontani az elmúlt időszakot, de az első korszaknak talán az tekinthető, amikor kizárólag a Kornél filmjeire koncentrált a Proton Cinema. Ezt követően megnyitottuk a kapukat más forgatókönyvek előtt is, először a kisjátékfilmeket kezdtük el támogatni, majd idén Császi Ádám filmjével (Viharsarok) nagy örömünkre az első olyan nagyjátékfilm is megszületett nálunk, amit nem Mundruczó Kornél rendezett. Hosszú évek óta rengeteg forgatókönyvet olvasunk, tehát már régóta kinyitottuk a Protont más alkotók előtt is, de mostanra érett be ez a folyamat hosszas válogatás után. Időközben már nem csak én dolgozom producerként a cégnél, hanem Gyárfás Eszter producer is csatlakozott hozzánk két éve, ami igazán nagy változást hozott, megsokszorozódtak a kreatív energiák a fejlesztéshez, hiszen így nem csak egy, hanem több vonalon tudunk fejleszteni, gyártani. Ő kezeli a szervízmunkák sokaságát is velem együtt. Rajta kívül Berkes Juli junior producerként dolgozik, az ő munkája által került hozzánk Reisz Gábor első filmje is. A cégnél az elmúlt tíz évben sok mozgás volt, de a csapat mára letisztult, mostanra elmondhatom, hogy olyan emberek dolgoznak itt, akikért tűzbe tenném a kezem, Sós Judit, a gyártási részleg vezetője például, aki a kezdet kezdetétől velünk van.
A Proton Cinema sziget-elven működik, Kornéllal kifejezetten olyan embereket kerestünk a csapatba és a stábjainkba, akik mindenben proton-kompatibilisen tudnak működni és gondolkodni – az, hogy mit jelent ez a „Proton-kompatibilitás”, maradjon titok. Mindenestre ezeknek az embereknek a jelenléte nagyon sokat jelent számunkra. A cég mostanra Kornél munkái mellett még egy nagyjátékfilmet képes azonos időben kezelni, több fejlesztést és kis projekteket párhuzamosan futtatni.
Öt évvel ezelőtt belefogtunk a szervíz munkákba, aminek a megélhetésen túl a legfontosabb hozadéka, hogy ezáltal van lehetőségünk kisjátékfilmekbe fektetni, állandó csapatot fenntartani, és olyan forgatási rutint szerezni, ami másképp biztosan nem lenne. Ebben az évben – számunkra is váratlanul – öt nagyjátékfilmet csináltunk, tehát a folyamatos munkának köszönhetően állandó szellemi és technikai felkészültségben lehetett tartani a csapatot.
Szintén mérföldkőnek tekinthető, amikor a színházi csoportunk is önállósult Büki Dóri vezetésével. Ez a háromszög, a saját kreatív filmjeink, a szervízmunkák és a színházi projektek alkotják a cég három pillérét.  

"Ez a háromszög, a saját kreatív filmjeink, a szervízmunák és a színházi projektek alkotják a cég három pillérét."

(Császi Ádám: Viharsarok, fotó: Rév Marcell)

Filmhu: A Proton ajtaja tehát nyitva áll az alkotók előtt?

P.V.: Nagyon várom, hogy jöjjenek az új tehetségek. A Proton ajtaját tágra nyitottuk, de még így sem könnyű jó alapanyagra lelni. Szokták mondani, hogy túl szigorú vagyok, mert sokszor visszadobok dolgokat, ami igaz is, de ez nem a szigorúságon múlik, hanem a Proton szellemiségén, ezen a sziget-elven, hogy ha valamivel foglalkozunk, akkor azzal olyan mélységben kívánunk foglalkozni, hogy akár éveket rászánunk az életünkből. Szeretem, ha bátor, radikális anyagot kapunk, ami feszegeti a határokat és mer állításokat tenni. Elsősorban Berkes Juli viszi a pályakezdők induló projektjeit, a főiskoláról frissen kikerülő alkotók filmjeit, amiben ő nagyon ügyes, és olyan energiákat tud mozgósítani, hogy szinte nulla forintból előállít bármit.
Nekem régi és határozott elképzelésem, hogy első filmre nem szabad költeni, vagy csak nagyon belátható összegeket, mert annak belépőkártyának, egyfajta névjegykártyának kell lennie, amivel igazolod a tehetségedet, és leteszed az első munkádat erre a nehéz piacra. Ez nem bizalmatlanság, sőt, ellenkezőleg, biztonságot is nyújt az alkotónak, mert szerényebb költségvetéssel talán nem szed szét a sajtó, hogy mennyit tapsoltál el az adófizetők pénzéből, és hol késik a nagy dobás. Kevesebb a nyomás, kisebb stábot kell mozgatni, kisebb infrastruktúrát, tehát egy sokkal szabadabb alkotói létezést biztosít, ha az első filmedet minél alacsonyabb költségvetésből állítod elő, persze a forgatókönyv igényeit is figyelembe véve.

"Sokkal szabadabb alkotói létezést biztosít, ha az első filmedet minél alacsonyabb költségvetésből állítod elő"

(Császi Ádám: Viharsarok, fotó: Rév Marcell)

Filmhu: Az elmúlt néhány évet, amiben a magyar filmgyártás szünetelt, ti aktívan töltöttétek?

P.V.: Igen, ezt az időszakot a szervízmunkákkal áthidaltuk. Nem minden év ugyanolyan erős szervízmunkákban, hiszen amennyit egy évre megszerzel, annyi van. Szerencsések voltunk és ezért szinte folyamatosan forgattunk akkor is, amikor állt Magyarországon a filmgyártás. Ezek szinte kivétel nélkül nagyjátékfilmek, esetleg televíziós sorozatok voltak. A produkciók különböző igényekkel érkeznek, van, ahol a kreatív csapatot is mi adjuk, van, ahol azt a külföldiek hozzák, ebben az esetben a feladatunk szorosan csak a kivitelezést fedi. Szakmailag kifejezetten érdekes kihívás, mert nagyon jó bepillantani abba, hogy máshol hogy megy a filmkészítés – sokat tanulunk belőle, és mindezt próbáljuk kamatoztatni a saját filmjeinknél. A filmes részen belül a kisebbségi koprodukciós részvételeket tovább szeretném erősíteni, most van egy ilyen projektünk is, amire az Eurimage-tól is kaptunk támogatást. A film címe 1989, a többségi partner dán, de magyar vonatkozásai is vannak, mert Németh Miklós politikai szerepéről, működéséről is szól. Ezt itt gyártjuk Magyarországon, de ebben kisebbségi szerepünk van. A Kornél filmjei miatt szerencsére jók az együttműködési lehetőségeink, ami jó alap ahhoz, hogy minél több ilyen kisebbségi koprodukciókban részt tudjunk venni.

Filmhu: A producerek egyik baja, hogy a Filmalap nem támogatja megfelelően ezeket a kisebbségi koprodukciókat. 

P.V.: Erről is lesz szó biztosan a Filmalappal való egyeztetés során, hogy hogyan lehetne egy olyan differenciált kiírást létrehozni, ami ugyan nem első helyen lép be a finanszírozásba, ami nem elvárható, de bátorítja a kisebbségi koprodukciókat.

Filmhu: A Filmalap és a producerek közötti, régóta tervezett egyeztetésre te írtál egy anyagot. Mit tartalmaz ez a beadvány?

P.V.: Ezek vitaindító pontok voltak, amikről kell és érdemes beszélni. Nem egyedül írtam, próbáltuk összeszedni azokat a pontokat, melyek a producerek és az Alap szakmai együttműködésének minél harmonikusabb keretét nyújtanák. Többnyire egyelőre nem lezárt kérdésekről esik szó benne, pályázati szabályzatról, jogelosztásról, felelősségi körök tisztázásáról, bürokraciával kapcsolatos nyitott kérdésekről. Ezek konstruktív javaslati pontok voltak, de a részleteibe azért nem mennék bele, mert még az egyeztetés előtt vagyunk.  

 

Mundruczó Kornél: Fehér Isten című filmjének werkje; készítette: Fancsikai Péter

Filmhu: Most milyen projektek futnak a Proton Cinemában? 

P.V.: Kornél két-három következő filmtervén dolgozunk, jelenleg még párhuzamosan, nem tudjuk, melyik valósulhat meg ebből leghamarabb. Kornél nagyon izgalmas szakaszba ért, most kell igazán figyelni, hogy mit teszünk le az asztalra. A múlt hónapban lett kész egy közös színdarabunk is, aminek elindult a nemzetközi turnéja. Császi Ádám filmje nemzetközi bemutató előtt áll, nagyon izgulunk, hogy jó helyen indulhasson, és a bemutatóanyagokon dolgozunk. Az egyéb filmes vonalon forgatókönyv-fejlesztésre pályáztunk Szederkényi Júlia filmtervével, de ennek az eredményét még nem ismerjük. Egy kicsivel előrébb tart Szimler Bálint és Rév Marcell Híradó-projektje, ami a régi filmhíradók mintájára nagyon rövid dokumentum-életszeleteket dolgozna fel mai stílusban, ma égető kérdésekről. Ennek a kezdeményezésnek még az elején tartunk, egy-két ilyen bemutató anyag elkészítésén dolgozunk, de szerintem ebből egy nagyon izgalmas sorozat lehet. Gyárfás Eszter producer kolléganőm pedig nagyon szeretne egy gyerekfilmet csinálni a külföldi szervízmunkákon fellelkesülve, ehhez próbál történetet találni. Én pedig folyamatosan várok, gyűjtök olvasnivalókat, több projekten is gondolkodunk.
Sajnos az induló generációból nem igazán bombáznak könyvekkel, furcsa módon nem érzem azt a mindenáron filmezni akarást, amit mi éreztünk huszonévesen. Megfontoltabbak a most induló alkotók, kicsit profibbak, aminek van jó és rossz oldala is. Jó, mert tudják, hogy mi az a filmjog, megnézik, hogy hova viszik a filmtervüket, tehát tudatosabbak, mint mi voltunk, de ennek mindig van nehézkedése is. Számítanak arra, hogy a könyvüket fejleszteni fogják, tehát nem akarják rögtön az első verzióval megváltani a világot és azonnal leforgatni az ötletüket. A Protonban van fejlesztés, van ötletgondozás, de ez nem műhely, nem a klasszikus műhely alapon folyik itt a munka, hanem a sziget-elven, ahogy már említettem. Nincs kreatív team, nincs műhelytanács vagy művészeti tanács; ennél közvetlenebb a munkakapcsolat az alkotó és a producer között a fejlesztés során. Kornélnak, aki egyben művészeti vezetőként is funkcionál, jóvá kell hagynia a fejlesztésre szánt ötletet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nálam előbb bukik meg valami, tehát rajtam kell igazából átjutnia egy filmtervnek - amit neki odaadok, az már átment egy szűrőn. 

"Nálam előbb bukik meg valami, tehát rajtam kell igazából átjutni egy filmtervnek"

(Császi Ádám: Viharsarok, fotó: Rév Marcell)

Filmhu: Mindez tanulható, vagy ehhez kell a több mint tíz éves tapasztalat a szakmában?

P.V.: Persze, sok múlik a tapasztalaton, de azért mindennap lehet tanulni. Sok külföldi továbbképzésen és kurzuson vettem részt, ahol rengeteget tanultam. Az egyetem egy jó alap, de a gyakorlati mechanizmust csak később lehet elsajátítani, és erre jók a külföldi képzések, ahol nagyon komoly szakemberektől tanulhattam. Ezek a produceri továbbképzések arra is kiválók, hogy olyan emberekkel találkozz, akik ugyanazokkal a kétségekkel és nehézségekkel küzdenek, mint te. Tehát egyfajta önbizalmat is ad, hogy a szakma komplexitásával, nehézségeivel, a forgatókönyvekkel, a finanszírozással nem te küzdesz egyedül a szakmában, hanem nagyon sok kolléga van hasonló helyzetben Európa-szerte. Az sajnos nem igaz Európában sem, hogy bármerre nyúlunk, tehetséget találunk, hogy minden producer asztalán van tíz jó könyv; ez egy illuzió. A tehetséget el kell érni, meg kell találni, ami elképesztően nehéz és összetett kérdés más országokban is. Könnyű hibázni ebben.

"Az sajnos nem igaz Európában sem, hogy bármerre nyúlunk, tehetséget találunk, hogy minden producer asztalán van tíz jó könyv; ez egy illuzió"

(Mundruczó Kornél: Fehér Isten, fotó: Fegyverneki Sándor)

Filmhu: Producerként hogy érzed magad a magyar filmszakmában 2013-ban? 

P.V.: Úgy gondolom, van rá okunk, hogy bizakodóak legyünk.  Ugyan vannak vitás pontok, de a folyamat előremutató. Idő kell, hogy minden kérdést kidobjon a gyakorlat, valahol ez is egy tanulási folyamat. A producerek számára neuralgikus pontok szerintem többnyire abban gyökereznek, hogy a szisztéma még nem bízik eléggé a producerek önállóságában és szakmai felkészültségében, ezért korlátozóbb szabályzatot hozott létre az európai gyakorlathoz képest. Ezt az esetleges vélt produceri gyengeséget, vagy inkompetenciát – különösen a többlettámogatások esetében – egyfajta autoritással igyekszik a rendszer kiváltani, például a „world sales” cég kiválasztásánál, a final cut jogoknál, a bürokrácia egyes elemeinél. Én bízom benne, hogy idővel meg kell oldódjanak az ilyen típusú kérdések a gyakorlatban, reméljük, hogy a most tervezett egyeztetés is ezt célozza.
Tisztán kell látni, hogy milyen előnyökkel jár a Filmalap eddigi működése számunkra. A lottópénz bevonása, a 20%-os adókedvezmény becsatornázása, az átlátható új szisztéma kiépítése egyértelműen pozitív fejlemények. Fontos megérteni ugyanakkor mindkét oldalon, hogy a Filmalap egy állami megbízásból filmszakmai pénzeket elsősorban kulturális céllal elosztó szervezet és nem egy filmgyártó cég, tehát finanszírozói és nem gyártói jogköre van – ebben a producereknek is következetesen kell képviselni a szakmai hatáskörüket. Én eddig mindig tárgyalóképesnek láttam az Alapot, további együttműködésre és állandó tapasztalatcserére van szükség, a prekoncepciókat pedig otthon kell hagyni mindkét oldalon.

"A prekoncepciókat pedig otthon kell hagyni mindkét oldalon."

(Mundruczó Kornél: Fehér Isten, fotó: Fegyverneki Sándor)

Filmhu: Úgy érzed, hogy amit ti csináltok, az arthouse film, amit magyarul leginkább művészfilmnek vagy szerzői filmnek nevezzük, a Filmalapnál ugyanúgy utat talál majd, mint a zsánerfilmek, amiket a zászlójukra tűztek? 

P.V.: Amivel mi eddig pályáztunk, az nem közönségfilm volt, de nem volt tartalmi vitánk. Olyan kifogás sosem volt, hogy nem elég közönségbarát egy filmtervünk, és azt hiszem ezután sem lesz - ez egy elég felesleges vita lenne. Az nyilvánvaló, hogy az Alapnak szándéka, hogy nyisson a közönségfilmek felé, e mögött a közönség visszanyerésének, a nézőszámok növelésének szándéka áll.
Ettől függetlenül a magyar filmkultúrát mindig is az alkotói filmes vonal fogja fenntartani, mert – mondjuk ki – majdnem senki nem kíváncsi egy magyar nyelvű komédiára nemzetközi szinten. Helyi piaci viszonyok között ugyanakkor nagyonis szükséges, hogy készüljenek szórakoztató filmek, de a nemzetközi piacon nem ez hozza a látható megjelenéseket. Nagyon ritka az olyan tehetség, aki úgy beszéli egy zsáner nyelvét, hogy külföldön is megállja a helyét.
A hazai piaccal szemben sem lehetnek téves elképzeléseink. Szerintem nem helyes, de persze nagyonis jellemző, ami a Bodzsár Márkkal történt, hogy mindenki azt latolgatta, hogy a film nézőszáma most kudarc vagy nem kudarc. Bár talán túlzás volt 33 kópiával indítani egy ilyen filmet, de nem elvárható, hogy az a közönség, aki az elmúlt pár évben elszokott a magyar filmektől, az egyszercsak tódulni fog, mikor végre mozikba kerül egy elsőfilmes alkotó munkája. Kell legalább 5 év, évente több minőségi szórakoztató filmmel és több nemzetközi sikerrel, hogy egyáltalán elvárás lehessen a magyar film magasabb nézőszáma.
Az alkotói filmeknél sem más a helyzet, ott is idő kell mire az állítás utat talál a közönségéhez, és persze nem szabad, hogy elfelejtsük, milyen időket élünk a kultúra terén. Persze, van egyfajta rossz sajtónyomás az alkotókon és a Filmalapon egyaránt: mindenki azt várja, hogy jöjjön a nagy dobás. Ez egy „most mutassátok meg” nyomás, amitől függetleníteni kell magunkat. A piacon dolgozni kell nekünk is és a marketing szakemereknek is. Nem segít sajnos az a magyaros hozzáállás, ami alig várja, hogy kudarcot valljon bármilyen kezdeményezés.  

"Van egy rossz sajtónyomás az alkotókon és a Filmalapon egyaránt: mindenki azt várja, hogy jöjjön a nagy dobás"

(Mundruczó Kornél: Fehér Isten, fotó: Fegyverneki Sándor)

Filmhu: Ti elég sokat tudtok a közönségről, hiszen négy évig vittétek a Kino mozit. 

P.V.: Azért volt más tészta a Kino, mert azt a közönséget mozgattuk, akikhez a saját filmjeink által is beszéltünk. Ők könnyebben mobilizálhatóak voltak, de irányítani kellett a figyelmüket. Sokkal több látogató volt, ha kontextusba helyeztünk egy filmet retrospektív vetítésekkel, fesztiválokkal, tematikus összeállításokkal; egy-egy filmre nehezebben jöttek, mint egy programra, ami a filmhez kapcsolódott. Nem szabad attól kétségbe esni, hogy itt három-négy-ötezer emberről beszélünk, mert ennyit érdekel átlagosan egy arthouse film ma Magyarországon. Bizonyos szempontból ez nem kevés, de üzletileg nyilván értelmezhetetlenül kis szám. Ugyanakkor a mozit nem ezért zártuk be, hanem azért, mert a forgalmazási támogatás megszűnése szinte lehetetlenné tette a megfelelő filmek behozását, valamint erős jeleket kaptunk, hogy nemkívánatosak vagyunk, ez részben kultúrpolitikai, részben konkurencia-kérdés volt.
Sajnos egyszerű üzleti tény, hogy az arthouse film sosem fogja a jegybevételből visszatermelni a ráfordított összeget, ezeket a filmeket más üzleti modellel hozzák létre és forgalmazzák. Ettől függetlenül – a köldöknéző művész hamis mítosza ellenére - nincs olyan rendező vagy producer, aki ne azon dolgozna, hogy több nézőhöz eljusson a film. Én minden plusz tíz nézőért a véremet ontanám, ahogy Kornél is. Az alkotó el akar mondani valamit, azt szeretné, ha minél több ajtót kinyitna, minél több embert megszólítana a filmjével.