David Lynch, a festő

The Air is on Fire

A párizsi Cartier kortárs művészeti Alapítvány (Fondation Cartier pour l’art contemporain) üvegépülete adott otthont idén májusban a David Lynch képzőművészeti alkotásaiból rendezett kiállításnak. Ez volt az első alkalom, hogy a közönség megismerkedhetett a 2006-os Velencei filmfesztiválon életmű-díjjal kitüntetett rendező más művészeti ágban kifejtett tevékenységeivel is. Az eredetileg festőnek készülő Lynch fiatalkorában több hiábavaló próbálkozás után végül a pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémián találta meg a neki megfelelő társaságot és környezetet. Sokáig nem is gondolt arra, hogy filmeket készítsen, azonban egy alkalommal a szél magával ragadta egyik képét – ekkor gondolt arra, milyen izgalmas is lenne egy mozgó festményt készíteni. Ezen ötlet alapján készítette el első rövidfilmjét 1967-ben, a Six men getting sick címet viselő, rajzfilmet és festményt egyesítő munkáját. Akkor még úgy gondolta, hogy ez lesz első és egyben utolsó filmes kitérője, de a véletlen másképp hozta. Második rövidfilmjét, melynek címe The Alphabet (1968), megrendelésre készítette, ezzel nyert később felvételt a philadelphiai Filmintézetbe.

Művek, acélgerendák közt Bob Finds Himself in a World for which He Has No Understanding

Képei, rajzai és egyéb alkotásai az általa megálmodott környezetben és hangulatban kerültek bemutatásra Párizsban. Az épület földszintjének nagyobb termében festményei voltak kiállítva, hatalmas acélgerendák között, közülük néhány Bob életének egy-egy rémálomszerű epizódját jelenítette meg, melyekhez sokatmondó címek társultak: Bob Finds Himself in a World for which He Has No Understanding (2000) vagy éppen Bob Loves Sally Until She is Blue in the Face (2000). Ezen kívül legutóbbi munkái is itt voltak láthatók, melyeken az életnagyságú, szétnyomódott arcú alakok igazi ruhát viselnek, olyan az érzése van a nézőnek, mintha épp egy filmbéli jelenet végét csípte volna el. Do You Want to Know What I Really Think? (2003) – kérdezi késsel a kezében a férfi az ágyon ülő félig meztelen nőt, illetve a szétfröccsenő vér és kilógó belek között kitárt karokkal éppen hátradőlni készülő férfi melletti felirat: This Man was Shot 0.9502 Seconds Ago (2004).

A kisteremben az 1988-1992 között készült képei voltak kiállítva, valamint azon rajzok, vázlatok és jegyzetek, amelyeket Lynch kamaszkora óta készített és előrelátón gyűjtögetett két nagy dossziéban. A közel 500 kisméretű alkotás a lehető legváltozatosabb anyagokra készült, a kihajtogatott gyufás skatulyától kezdve a szalvétáig, telefonszámok melletti firkáktól, filmjei szövegkönyvére rajzolt képi ötleteken át a sárga öntapadós cédulákig minden megtalálható közöttük, ami csak Lynch keze ügyébe került. Ezek a korai próbálkozások később Lynch inspirációjául szolgáltak, és nyomon követhető rajtuk a művész képi világának fejlődése. Nagy hatással voltak rá Kandinszkij és Francis Bacon képei, valamint a Bauhaus mozgalom. A háttérben szóló zene teszi teljessé az összhatást, melyet Lynch kifejezetten erre a kiállításra komponált, és interaktív módon a tárlat szerves részévé tett. Kis piros gombokat megnyomva a látogatók maguk változtathatják meg a dallamokat és indíthatnak egy-egy új effektet, ezáltal új hangulatot teremtve, így maguk is a tárlat részeseivé válhatnak.

Kisfilmek az alagsorból Six Men Getting Sick

Az alagsorba lesétálva kissé más világ tárul elénk. A fekete drapériával borított falakon fényképsorozatokat találunk, animációs és kísérleti videós munkákat, valamint a rendező egyik rajza alapján megépített, szürreálisan berendezett szobába léphetünk be. Lynch aktív fotósként, fekete-fehérben fényképezve alapvetően két témán dolgozott: női aktokról és elhagyott gyártelepekről készített képeket. Az 50-es évek divatja szerint erősen kisminkelt, vörösre lakkozott körmű nők mintha egy-egy Edward Hopper képről léptek volna le, épp csak a ruhájukat hagyták el valahol. A fény- és árnyjátékok, valamint a füst megfoghatatlanná, sejtelmessé teszi Lynch nőalakjait. Az elhagyott gyárak, a csövek és vaselemek közelije a pusztulást, a hiábavalóságot, illetve az ember által átalakított természet újjáéledését mutatják be. Első nagyjátékfilmje, a Radírfej (1977) inspirálta Lynchet a terem közepén álló, fekete falakkal körülvett kis mozi berendezésére. Itt a legelső kísérleti filmjeit (Six Men Getting Sick, 1967; The Alphabet, 1968; The Grandmother, 1970), valamint rajzfilmjének (Dumbland, 2002) mind a nyolc része mellett hat újabb kísérleti filmjét mutatta be.

Az alsó szint kisgalériájába érve mintha egyenesen a rendező egyik festményébe csöppennénk. David Lynch álomszerű szoba-együttest épített: a kétdimenziós papírból egy valódi, életnagyságú, szinte használható nappalit rakott össze. Erős színek, torzuló bútorok és érdekes, szürreális perspektívába hajló tér-alakítás jellemzi leginkább ezt a szobát.

Aki pedig még ezzel az élménnyel sem érzi teljesnek a hatást, a múzeum boltjában megvásárolhatja a Lynch által tervezett kávéscsésze-készletet, melyből összesen 100 példányt dobtak piacra a Cartier Alapítvánnyal közösen. Az egyedi, porcelánból készült csésze, kiskanál és cukortartó szintén egy rajzolt-elképzelt fantázia szüleménye, így ezúttal már nem csak a mozivásznon, hanem akár a saját reggeli kávénk mellett, otthonunkban is átélhetjük a különleges Lynch-élményt.

David Lynch – The Air is on Fire
2007. március 3. – május 27.
Fondation Cartier pour l’art contemporain, Párizs