Kőrösi Zoltán: A felelősség alól senki nem húzhatja ki magát

Interjú az MMK új elnökével

filmhu: Felállt-e már a Kuratórium megalakulásakor emlegetett Filmszakmai Tanácsadó Testület illetve a Gazdasági Bizottság?

Kőrösi Zoltán: A Filmszakmai Tanácsadó Testület csak a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítása után kezdheti meg a tevékenységét — ugyanis jelenleg nincsen ilyen testület a szervezetben.

filmhu: Mikor lesz nyilvános a szakkollégiumok tagjainak névsora, összeállt-e a szakkollégiumi döntéseket irányító pontrendszer?

Kőrösi Zoltán: A szakkollégiumok egy része már működik, a szakma megválasztotta a dokumentum- és a tudományos-ismeretterjesztő, az animációs illetve a 4K szakkollégiumokat, a játékfilmes kiválasztására a jövő héten kerül sor, mármint a tág keretbe nominálnak az érintett szakágazatok, s aztán következik a sorsolás. Ami a pontrendszerek felállítását illeti, meg kell vallanom, ádáz viták dúlnak a színfalak mögött, legalább annyian ellenzik a pontozásos bírálatot, mint ahányan támogatják. Nekem meggyőződésem, hogy az elmúlt évek gyakorlatához képest előrelépés lehet egy pontozáson alapuló bírálati rendszer, különösen azért, mert szükség van a gazdasági és marketing szempontok bevonására is, de osztom azt az aggályt is, hogy a pontozás mindig középre nivellál. Mindenesetre tény, hogy Európában akár az Eurimages-nál, akár a MEDIA-nal működnek ezek a rendszerek. Tekintve, hogy az élet felülírta az eredeti elképzeléseket, s az átvilágítások lezárása után egy új költségvetést, a valós lehetőségeken alapuló tervezést kell kialakítanunk, nem is olyan nagy baj, hogy a pályáztatások csúsztak egy kicsit. Vonatkozik ez a pontrendszerekre is, amelyek összefésülése folyik, és természetesen nyilvánosak lesznek, amint készen állnak.

filmhu: Mi a helyzet az  az Alapító Okirat reformjával, az alapítók körének bővítésével?

Kőrösi Zoltán: Nehéz kérdés. A jelenlegi alapító rendszer, akár az alapítók körét, akár a konszenzus-kényszert nézzük, nagyon sok gondot vet fel. Mást ne mondjak, már most, a Közalapítvány súlyos anyagi gondjainak a megoldását, helyesebben a megoldási lehetőségeket tekintve maga az Alapítói Okirat az akadálya egy modern szervezet kialakításának. Ugyanakkor ha ezt csak a Kuratórium látja át, akkor szerencsétlen a helyzet. Tudom, hogy a filmesek között és a politika szereplőiben is határozottan és egyértelműen fogalmazódik meg az alapítói kör újragondolásának a szándéka. Nekünk partneri helyzetre kell törekednünk, remélem, az alapítói körhöz tartozó filmesek is belátják, hogy szükség lesz e kérdések újratárgyalására. Ha rangsorolni kellene a kérdéseket, akkor az auditokból következő intézkedési terv és SZMSZ-módosítás után a szervezetet tekintve szerintem ez a kérdés következik.

filmhu: A Kuratórium a hatályba lépésekor a teljes pályázati rendszert megreformálta. Ez mit jelent a gyakorlatban? Mundruczónak, Tarrnak, Jancsónak is bizottságok előtt kell majd előadnia a filmtervét? Nem kerül-e a Kuratórium megnövekedett hatásköre miatt produceri szerepzavarba?

Kőrösi Zoltán: Az komoly kérdés a közalapítványi szisztémában, hogy a döntésért felelősséget viselő Kuratórium minek tekinti magát. Felelősséggel, megfontoltan lehet dönteni - ha úgy tetszik, minimum finanszírozási értelemben sokkal erősebben érvényesülő produceri szemlélettel. Egyébként pedig miért volna bárki is kivétel a pályázati szabályzat alól? A filmtervek „pitchingelése” bizonyos költségvetési nagyságrend fölött jelenik meg a rendszerben, értelmetlen volna kis költségvetésű produkciókat is erre az útra terelni.

filmhu: Hogyan alakul át a normatív pályázatok illetve a visszatérítendő támogatások rendszere? Filmes körökben arról lehet hallani, hogy a Közalapítvány számára még soha senki nem térített vissza támogatást, csak az esetleges normatív támogatásból lehetett levonni a produkciók tartozását, ha sikerült egyáltalán.

Kőrösi Zoltán: Elfogadhatatlannak és erkölcsileg is erősen aggályosnak tartom, ami ebben az esetben a Közalapítványnál történt. Nem is egy olyan év akad, amikor egyetlen egy produkció sem fizette vissza a visszatérítendőjét (még a normatív beszámításával sem!), ellenben rendszeresen vissza nem térítendőnek minősítették át, vagy úgy könyvelték el ezeket a támogatásokat. Mindehhez hozzá tartozott, hogy számos produkciónak választása sem volt, hogy akar-e visszatérítendőt. Különös társasjáték volt ez: mintha a visszatérítendőt nem pénznek tekintették volna a szereplők. Elismerem, hogy a filmesek sokszor önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, de nincs más választásunk: át kell tekintenünk a lejárt visszatérítendő támogatások listáját, s akit ilyen terhel, az természetesen nem pályázhat, amíg a tartozása fennáll.

filmhu: A producerek régóta lobbiznak a kreditrendszer bevezetésén, holott a normatív pályázatokban megvalósulni látszik ez a szempont. További szigorítás, további szakmai krediteket bevezetése (pl adott esetben csak HSC operatőrrel lehessen pályázni), mi a terv?

Kőrösi Zoltán: A normatív pályázati rendszer valóban félig-meddig kreditrendszernek is tekinthető — ám a valós kreditrendszer többek között kamarai működésre is támaszkodik és kiterjed a film egész környezetére.  Úgy gondolom, szakmai körökben ismertek a példák a szakmai tartozásokról, nem valós teljesítésekről, nem valós koprodukciós partnerekről, ahol elsősorban a kamarák léte segíthetne a filmszakmai résztvevőknek. Ezzel együtt szerintem tovább kell lépni egy átfogó kreditrendszer felé, és ebben a szakma segítségére számítuk.

filmhu: Az új Kuratórium számos szándéklevelet adott ki, ezek rendszere hogyan alakul át, mire tudják a produkciók felhasználni ezeket a leveleket, amelyek nem jelentenek támogatási ígérvényt? Nem idéz-e ez elő körbeígérgetéseket majd?

Kőrösi Zoltán: Enyhe rosszallással vettük tudomásul, amikor kiderült, hogy az általunk kitalált szabályozás - három havonként konzultáció, fél évre adott szándéknyilatkozat, ami meghosszabbítható – 2007. január 1. óta érvényben van az MMKA Kontrolling szabályzatában. A szándéklevél egyébként soha nem jelentett támogatási ígérvényt, azt jelentette és jelenti, ami a neve: szándéklevél. Szükség van rá, hiszen e nélkül nem indulhatnak el a produkciók európai és hazai finanszírozó partnereket keresni, ám az az eljárás, hogy hosszú hónapokra, olykor egy évre is eltűntek, majd visszatértek, mint felállt, kész pénzügyi konstrukciók, egyszerűen kezelhetetlen. Hogyan tudna a Közalapítvány naprakészen számolni, s valós döntési helyzetben lenni az egyes produkciókkal kapcsolatban, ha nem tud a sorsukról? Ha mérlegelési lehetőségünk, friss tudásunk van a tervek fejlesztéséről, az segíti a felelős finanszírozást. Nem a filmek megakadályozása a célunk: ha így volna, nem adtunk volna ki szándéklevelet. Amelyik projekt fejlődik, az természetesen hat hónapon túl is kaphat szándéklevél-hosszabbítást. De tudni akarjuk, mi a helyzet,