Kőrösi Zoltán: A felelősség alól senki nem húzhatja ki magát

Interjú az MMK új elnökével

filmhu: Lezárult a jogi, gazdasági, szervezeti audit, és a sajtóhírek 5,5; 6; 7 illetve 8 milliárdos hiányról cikkeznek. Miből állt össze ez a tetemes tartozás?

Kőrösi Zoltán: Sok tekintetben ugyanazt találtuk a Közalapítványnál, mint amit az országban is látunk: egy hibás elemekkel terhelt rendszert és rossz működést, ami nem tudott, vagy nem akart reagálni a kihívásokra és változásokra, elkötelezettségeket vállalt, ígérvényeket adott, s mindezek növekvő banki kötelezettséget eredményeztek. Világos, hogy mikor történt a két nagy megcsúszás: a Medgyessy-féle ígéreteket a szakma eufórikus állapotban elhitte, majd a valóság kiderülése után a változatlan nagyságrendben folyt a költés, s ráadásnak 2005-ben a Bozóki-féle miniszterség ideje alatt a minisztériumi átutalások egy évnyi elmaradása vezetett a banki hitelállomány ilyen mértékű megnövekedéséhez. Ezek faktumok, roppant erős és rossz külső hatások, de látni kell, hogy az MMK rosszul reagált ezekre.

Nem történt meg, hogy a beígért keretnövelés nyilvánvaló elmaradására a pénzkiígérés visszafogásával reagáltak volna. Nem történt meg, hogy az egy éves finanszírozási kimaradásra, a bankok megjelenésére stratégiát alakítottak volna ki. És ami döntő, nem csak, hogy elmaradtak ezek a döntések, de ráadásul minden egyes évben túllépték az adott év keretszámait, növelték a mínuszt. Érvényes ez még a legutolsó, 2009-es évre is, holott akkor már félmilliárd forinttal a szerződési kötelezettség értelmében el kellett kezdeni a konszolidációt. Magyarán: ki is ment ennyi pénz a „konszolidációra”, de a másik kéz közben nettó egymilliárddal növelte a banki tartozást. A „történelmi okokat” látnunk kell, de alapvetően az MMK rossz anyagi helyzetének fő oka egyértelmű: nem volt olyan év, hogy betartották volna a gazdálkodási kereteket.

Meg kell valljam, egyszerűen nem értem, milyen jövőkép lebegett a döntéshozók előtt. Jelen pillanatban több néven is csoportosítható az MMK elkötelezettség-állománya, ebből a banki elkötelezettség 2009. december 31-én hét banknál 6,5 milliárd forint volt. Ez, hogy mondjak egy sokkoló adatot, a napi gyakorlatot tekintve annyit tesz, hogy minden 100 forintból 20 forint a kamatterhekre (nem a törlesztésre!) megy el… Ehhez képest most részletezhetnénk azt, hogy a túlköltekezések mellett még milyen hibák történtek, milyen jövedelmi viszonyok voltak a Közalapítványnál, mennyibe került valójában a működés.

filmhu: A Közalapítványok működési költsége a teljes költségvetés 8% -a lehet, ez az MMK esetében tehát 408 millió forint. Ehelyett mennyi volt?

Kőrösi Zoltán: Ezt nem is lépte túl soha. Persze megvizsgáltuk a lehetőségeket, s megítélésünk szerint jelentős költségcsökkentést lehet elérni az átszervezéssel, hatékonyság-növeléssel, szakértői díjak elhagyásával. És ne felejtsük el, hogy kompenzáció nélkül rengeteg olyan kötelezettséget is belepasszíroztak az elmúlt években a Közalapítvány működésébe, ami pénzügyi értelemben komoly terhet jelentenek, például a nemzetközi tagdíj-fizetések, (Eurimages, MEDIA...), egészen a Mozgókép mestere büdzséjéig. Ha ezeket összeadjuk, már kijön egy közalapítványi működés rezsije.

filmhu: Ez hogyan érintheti a jövőben készülő filmeket?

Kőrösi Zoltán: A tragédia az, hogy a hibás döntések sorozata és az azt követő rendszer működése a filmektől vette el a pénzt. Bármiféle rendcsinálás itt csakis azt jelentheti, hogy évekre nézve sokkal kevesebb film készülhet — s tartok tőle, azok isszák meg ennek az egésznek a levét, akik a legkevésbé vétkesek.

filmhu: Ez a gyakorlatban mit jelent, hány filmmel lehet számolni évente?

Kőrösi Zoltán: Eddig az volt a véleményem, hogy a mostanáig tartó gyakorlattal, az évi 25-30 támogatott filmmel ellentétben mintegy a fele a reális. Most már ezzel a számmal is óvatosabban bánnék. Azt mondanám, maximum ennyi, de inkább kevesebb nagyjátékfilm támogatása reális, és ha van mód, akkor ehhez képest is erősebben kell figyelni az eddig háttérbe szorított műfajokra.

filmhu: A hiány orvoslása hogyan megoldható? Egyszeri állami beavatkozás vagy elvonások?

Kőrösi Zoltán: Irreális az az elgondolás, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben tőkeinjekciót kapjon a Közalapítvány. Arra kell felépítenünk a konszolidációs stratégiát, hogy a jelenlegi állami finanszírozási keret megmaradása mellett mi az a kompromisszumokon alapuló rendszer, ami lehetővé teszi a filmgyártás folyamatosságának a fenntartását, persze csökkentett filmszámmal az eddigiekhez képest, és reális lépésekre is képes az elkötelezettség-állomány csökkentéséért. Július elejére készen lesz az új költségvetési tervezetünk, ami figyelembe veszi ezeket a szempontokat. Nagyon egyszerű a szabály: ki kell alakítani az új kereteket és nem szabad túllépni őket. Sajnos, ez eddig nem így történt.

Megvallom, egyszerűen nem értem, hogy azok, akik lehetővé tették ezt az aránytalan túlköltekezést, mit vártak, mire gondoltak? Mit hittek, hogy mi fog történni? Mi a kurátor társaimmal arra szegődtünk, hogy filmekről, tervekről beszéljünk, s ehhez képest azt látjuk, hogy megették a kenyér javát. Mégis, mindent egybevetve: hiszünk a megoldásban. A Kuratórium hozzáértő tagjai s a minket segítő szakemberek azt mondják, egy szigorú költségvetési szemlélet mellett, kevesebb filmszámmal három-négy év alatt rendbe hozható a Közalapítvány helyzete. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el fog tűnni a kötelezettség-állomány, de a menedzselhetetlen nagyságú terhek megszűnnek.

filmhu: Hogyan érinti ez a hiány az MMK vagyonkezelése alatt álló Mafilmet (Róna utcai és fóti telep), a Filmlabort a Budakeszi úton?

Kőrösi Zoltán: Az egyik nagy gond az auditok során kiderült helyzettel az, hogy bizonyos kérdéseket hátrébb kellett sorolni. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egészen más stratégiát kellene követni a MAFILM, a Filmlabor kezelésében, mint eddig, de kénytelen-kelletlen most odébb toltuk a témát. Nevetséges, hogy a Kuratórium, mint tulajdonos, falfestésekkel és beruházásokkal kénytelen foglalkozni, miközben egyértelműen le kellene választani a vagyonkezelést. Mindez azonban csak jövő év elejétől tud megtörténni: ősz végére ki kell alakítanunk azt a koncepciót, amivel valóban működőképes pályára állíthatjuk a vállalatokat. Ennek már vannak kész elemei, de most nem ez a prioritás.

filmhu: Az ingatlanok eladása nem opció a Közalapítvány tartozásának rendezésében?

Kőrösi Zoltán: Az ingatlanok értékesítése a legutolsó opció, a szakadék széle, kényszerlépés. Ráadásul nem is ezt tartom helyes útnak: ki kell alakítani azt a vagyonkezelési koncepciót, hogy ezek a vállalatok bevételt termeljenek, ne kiadást jelentsenek. De azt is hozzáteszem ehhez, hogy azok, akik a szakma védelméről és a magyar film vitathatatlanul csodálatos tradícióiról beszélnek, beleértve ebbe a Filmlabort és a Mafilmot, ne felejtsék el, hogy ezek a cégek milyen állapotban vannak most, milyen versenytársakkal vannak körülvéve.