Kőrösi Zoltán: A felelősség alól senki nem húzhatja ki magát

Interjú az MMK új elnökével

filmhu: Lezárult a jogi, gazdasági, szervezeti audit, és a sajtóhírek 5,5; 6; 7 illetve 8 milliárdos hiányról cikkeznek. Miből állt össze ez a tetemes tartozás?

Kőrösi Zoltán: Sok tekintetben ugyanazt találtuk a Közalapítványnál, mint amit az országban is látunk: egy hibás elemekkel terhelt rendszert és rossz működést, ami nem tudott, vagy nem akart reagálni a kihívásokra és változásokra, elkötelezettségeket vállalt, ígérvényeket adott, s mindezek növekvő banki kötelezettséget eredményeztek. Világos, hogy mikor történt a két nagy megcsúszás: a Medgyessy-féle ígéreteket a szakma eufórikus állapotban elhitte, majd a valóság kiderülése után a változatlan nagyságrendben folyt a költés, s ráadásnak 2005-ben a Bozóki-féle miniszterség ideje alatt a minisztériumi átutalások egy évnyi elmaradása vezetett a banki hitelállomány ilyen mértékű megnövekedéséhez. Ezek faktumok, roppant erős és rossz külső hatások, de látni kell, hogy az MMK rosszul reagált ezekre.

Nem történt meg, hogy a beígért keretnövelés nyilvánvaló elmaradására a pénzkiígérés visszafogásával reagáltak volna. Nem történt meg, hogy az egy éves finanszírozási kimaradásra, a bankok megjelenésére stratégiát alakítottak volna ki. És ami döntő, nem csak, hogy elmaradtak ezek a döntések, de ráadásul minden egyes évben túllépték az adott év keretszámait, növelték a mínuszt. Érvényes ez még a legutolsó, 2009-es évre is, holott akkor már félmilliárd forinttal a szerződési kötelezettség értelmében el kellett kezdeni a konszolidációt. Magyarán: ki is ment ennyi pénz a „konszolidációra”, de a másik kéz közben nettó egymilliárddal növelte a banki tartozást. A „történelmi okokat” látnunk kell, de alapvetően az MMK rossz anyagi helyzetének fő oka egyértelmű: nem volt olyan év, hogy betartották volna a gazdálkodási kereteket.

Meg kell valljam, egyszerűen nem értem, milyen jövőkép lebegett a döntéshozók előtt. Jelen pillanatban több néven is csoportosítható az MMK elkötelezettség-állománya, ebből a banki elkötelezettség 2009. december 31-én hét banknál 6,5 milliárd forint volt. Ez, hogy mondjak egy sokkoló adatot, a napi gyakorlatot tekintve annyit tesz, hogy minden 100 forintból 20 forint a kamatterhekre (nem a törlesztésre!) megy el… Ehhez képest most részletezhetnénk azt, hogy a túlköltekezések mellett még milyen hibák történtek, milyen jövedelmi viszonyok voltak a Közalapítványnál, mennyibe került valójában a működés.

filmhu: A Közalapítványok működési költsége a teljes költségvetés 8% -a lehet, ez az MMK esetében tehát 408 millió forint. Ehelyett mennyi volt?

Kőrösi Zoltán: Ezt nem is lépte túl soha. Persze megvizsgáltuk a lehetőségeket, s megítélésünk szerint jelentős költségcsökkentést lehet elérni az átszervezéssel, hatékonyság-növeléssel, szakértői díjak elhagyásával. És ne felejtsük el, hogy kompenzáció nélkül rengeteg olyan kötelezettséget is belepasszíroztak az elmúlt években a Közalapítvány működésébe, ami pénzügyi értelemben komoly terhet jelentenek, például a nemzetközi tagdíj-fizetések, (Eurimages, MEDIA...), egészen a Mozgókép mestere büdzséjéig. Ha ezeket összeadjuk, már kijön egy közalapítványi működés rezsije.

filmhu: Ez hogyan érintheti a jövőben készülő filmeket?

Kőrösi Zoltán: A tragédia az, hogy a hibás döntések sorozata és az azt követő rendszer működése a filmektől vette el a pénzt. Bármiféle rendcsinálás itt csakis azt jelentheti, hogy évekre nézve sokkal kevesebb film készülhet — s tartok tőle, azok isszák meg ennek az egésznek a levét, akik a legkevésbé vétkesek.

filmhu: Ez a gyakorlatban mit jelent, hány filmmel lehet számolni évente?

Kőrösi Zoltán: Eddig az volt a véleményem, hogy a mostanáig tartó gyakorlattal, az évi 25-30 támogatott filmmel ellentétben mintegy a fele a reális. Most már ezzel a számmal is óvatosabban bánnék. Azt mondanám, maximum ennyi, de inkább kevesebb nagyjátékfilm támogatása reális, és ha van mód, akkor ehhez képest is erősebben kell figyelni az eddig háttérbe szorított műfajokra.

filmhu: A hiány orvoslása hogyan megoldható? Egyszeri állami beavatkozás vagy elvonások?

Kőrösi Zoltán: Irreális az az elgondolás, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben tőkeinjekciót kapjon a Közalapítvány. Arra kell felépítenünk a konszolidációs stratégiát, hogy a jelenlegi állami finanszírozási keret megmaradása mellett mi az a kompromisszumokon alapuló rendszer, ami lehetővé teszi a filmgyártás folyamatosságának a fenntartását, persze csökkentett filmszámmal az eddigiekhez képest, és reális lépésekre is képes az elkötelezettség-állomány csökkentéséért. Július elejére készen lesz az új költségvetési tervezetünk, ami figyelembe veszi ezeket a szempontokat. Nagyon egyszerű a szabály: ki kell alakítani az új kereteket és nem szabad túllépni őket. Sajnos, ez eddig nem így történt.

Megvallom, egyszerűen nem értem, hogy azok, akik lehetővé tették ezt az aránytalan túlköltekezést, mit vártak, mire gondoltak? Mit hittek, hogy mi fog történni? Mi a kurátor társaimmal arra szegődtünk, hogy filmekről, tervekről beszéljünk, s ehhez képest azt látjuk, hogy megették a kenyér javát. Mégis, mindent egybevetve: hiszünk a megoldásban. A Kuratórium hozzáértő tagjai s a minket segítő szakemberek azt mondják, egy szigorú költségvetési szemlélet mellett, kevesebb filmszámmal három-négy év alatt rendbe hozható a Közalapítvány helyzete. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el fog tűnni a kötelezettség-állomány, de a menedzselhetetlen nagyságú terhek megszűnnek.

filmhu: Hogyan érinti ez a hiány az MMK vagyonkezelése alatt álló Mafilmet (Róna utcai és fóti telep), a Filmlabort a Budakeszi úton?

Kőrösi Zoltán: Az egyik nagy gond az auditok során kiderült helyzettel az, hogy bizonyos kérdéseket hátrébb kellett sorolni. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egészen más stratégiát kellene követni a MAFILM, a Filmlabor kezelésében, mint eddig, de kénytelen-kelletlen most odébb toltuk a témát. Nevetséges, hogy a Kuratórium, mint tulajdonos, falfestésekkel és beruházásokkal kénytelen foglalkozni, miközben egyértelműen le kellene választani a vagyonkezelést. Mindez azonban csak jövő év elejétől tud megtörténni: ősz végére ki kell alakítanunk azt a koncepciót, amivel valóban működőképes pályára állíthatjuk a vállalatokat. Ennek már vannak kész elemei, de most nem ez a prioritás.

filmhu: Az ingatlanok eladása nem opció a Közalapítvány tartozásának rendezésében?

Kőrösi Zoltán: Az ingatlanok értékesítése a legutolsó opció, a szakadék széle, kényszerlépés. Ráadásul nem is ezt tartom helyes útnak: ki kell alakítani azt a vagyonkezelési koncepciót, hogy ezek a vállalatok bevételt termeljenek, ne kiadást jelentsenek. De azt is hozzáteszem ehhez, hogy azok, akik a szakma védelméről és a magyar film vitathatatlanul csodálatos tradícióiról beszélnek, beleértve ebbe a Filmlabort és a Mafilmot, ne felejtsék el, hogy ezek a cégek milyen állapotban vannak most, milyen versenytársakkal vannak körülvéve.

filmhu: Felállt-e már a Kuratórium megalakulásakor emlegetett Filmszakmai Tanácsadó Testület illetve a Gazdasági Bizottság?

Kőrösi Zoltán: A Filmszakmai Tanácsadó Testület csak a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítása után kezdheti meg a tevékenységét — ugyanis jelenleg nincsen ilyen testület a szervezetben.

filmhu: Mikor lesz nyilvános a szakkollégiumok tagjainak névsora, összeállt-e a szakkollégiumi döntéseket irányító pontrendszer?

Kőrösi Zoltán: A szakkollégiumok egy része már működik, a szakma megválasztotta a dokumentum- és a tudományos-ismeretterjesztő, az animációs illetve a 4K szakkollégiumokat, a játékfilmes kiválasztására a jövő héten kerül sor, mármint a tág keretbe nominálnak az érintett szakágazatok, s aztán következik a sorsolás. Ami a pontrendszerek felállítását illeti, meg kell vallanom, ádáz viták dúlnak a színfalak mögött, legalább annyian ellenzik a pontozásos bírálatot, mint ahányan támogatják. Nekem meggyőződésem, hogy az elmúlt évek gyakorlatához képest előrelépés lehet egy pontozáson alapuló bírálati rendszer, különösen azért, mert szükség van a gazdasági és marketing szempontok bevonására is, de osztom azt az aggályt is, hogy a pontozás mindig középre nivellál. Mindenesetre tény, hogy Európában akár az Eurimages-nál, akár a MEDIA-nal működnek ezek a rendszerek. Tekintve, hogy az élet felülírta az eredeti elképzeléseket, s az átvilágítások lezárása után egy új költségvetést, a valós lehetőségeken alapuló tervezést kell kialakítanunk, nem is olyan nagy baj, hogy a pályáztatások csúsztak egy kicsit. Vonatkozik ez a pontrendszerekre is, amelyek összefésülése folyik, és természetesen nyilvánosak lesznek, amint készen állnak.

filmhu: Mi a helyzet az  az Alapító Okirat reformjával, az alapítók körének bővítésével?

Kőrösi Zoltán: Nehéz kérdés. A jelenlegi alapító rendszer, akár az alapítók körét, akár a konszenzus-kényszert nézzük, nagyon sok gondot vet fel. Mást ne mondjak, már most, a Közalapítvány súlyos anyagi gondjainak a megoldását, helyesebben a megoldási lehetőségeket tekintve maga az Alapítói Okirat az akadálya egy modern szervezet kialakításának. Ugyanakkor ha ezt csak a Kuratórium látja át, akkor szerencsétlen a helyzet. Tudom, hogy a filmesek között és a politika szereplőiben is határozottan és egyértelműen fogalmazódik meg az alapítói kör újragondolásának a szándéka. Nekünk partneri helyzetre kell törekednünk, remélem, az alapítói körhöz tartozó filmesek is belátják, hogy szükség lesz e kérdések újratárgyalására. Ha rangsorolni kellene a kérdéseket, akkor az auditokból következő intézkedési terv és SZMSZ-módosítás után a szervezetet tekintve szerintem ez a kérdés következik.

filmhu: A Kuratórium a hatályba lépésekor a teljes pályázati rendszert megreformálta. Ez mit jelent a gyakorlatban? Mundruczónak, Tarrnak, Jancsónak is bizottságok előtt kell majd előadnia a filmtervét? Nem kerül-e a Kuratórium megnövekedett hatásköre miatt produceri szerepzavarba?

Kőrösi Zoltán: Az komoly kérdés a közalapítványi szisztémában, hogy a döntésért felelősséget viselő Kuratórium minek tekinti magát. Felelősséggel, megfontoltan lehet dönteni - ha úgy tetszik, minimum finanszírozási értelemben sokkal erősebben érvényesülő produceri szemlélettel. Egyébként pedig miért volna bárki is kivétel a pályázati szabályzat alól? A filmtervek „pitchingelése” bizonyos költségvetési nagyságrend fölött jelenik meg a rendszerben, értelmetlen volna kis költségvetésű produkciókat is erre az útra terelni.

filmhu: Hogyan alakul át a normatív pályázatok illetve a visszatérítendő támogatások rendszere? Filmes körökben arról lehet hallani, hogy a Közalapítvány számára még soha senki nem térített vissza támogatást, csak az esetleges normatív támogatásból lehetett levonni a produkciók tartozását, ha sikerült egyáltalán.

Kőrösi Zoltán: Elfogadhatatlannak és erkölcsileg is erősen aggályosnak tartom, ami ebben az esetben a Közalapítványnál történt. Nem is egy olyan év akad, amikor egyetlen egy produkció sem fizette vissza a visszatérítendőjét (még a normatív beszámításával sem!), ellenben rendszeresen vissza nem térítendőnek minősítették át, vagy úgy könyvelték el ezeket a támogatásokat. Mindehhez hozzá tartozott, hogy számos produkciónak választása sem volt, hogy akar-e visszatérítendőt. Különös társasjáték volt ez: mintha a visszatérítendőt nem pénznek tekintették volna a szereplők. Elismerem, hogy a filmesek sokszor önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, de nincs más választásunk: át kell tekintenünk a lejárt visszatérítendő támogatások listáját, s akit ilyen terhel, az természetesen nem pályázhat, amíg a tartozása fennáll.

filmhu: A producerek régóta lobbiznak a kreditrendszer bevezetésén, holott a normatív pályázatokban megvalósulni látszik ez a szempont. További szigorítás, további szakmai krediteket bevezetése (pl adott esetben csak HSC operatőrrel lehessen pályázni), mi a terv?

Kőrösi Zoltán: A normatív pályázati rendszer valóban félig-meddig kreditrendszernek is tekinthető — ám a valós kreditrendszer többek között kamarai működésre is támaszkodik és kiterjed a film egész környezetére.  Úgy gondolom, szakmai körökben ismertek a példák a szakmai tartozásokról, nem valós teljesítésekről, nem valós koprodukciós partnerekről, ahol elsősorban a kamarák léte segíthetne a filmszakmai résztvevőknek. Ezzel együtt szerintem tovább kell lépni egy átfogó kreditrendszer felé, és ebben a szakma segítségére számítuk.

filmhu: Az új Kuratórium számos szándéklevelet adott ki, ezek rendszere hogyan alakul át, mire tudják a produkciók felhasználni ezeket a leveleket, amelyek nem jelentenek támogatási ígérvényt? Nem idéz-e ez elő körbeígérgetéseket majd?

Kőrösi Zoltán: Enyhe rosszallással vettük tudomásul, amikor kiderült, hogy az általunk kitalált szabályozás - három havonként konzultáció, fél évre adott szándéknyilatkozat, ami meghosszabbítható – 2007. január 1. óta érvényben van az MMKA Kontrolling szabályzatában. A szándéklevél egyébként soha nem jelentett támogatási ígérvényt, azt jelentette és jelenti, ami a neve: szándéklevél. Szükség van rá, hiszen e nélkül nem indulhatnak el a produkciók európai és hazai finanszírozó partnereket keresni, ám az az eljárás, hogy hosszú hónapokra, olykor egy évre is eltűntek, majd visszatértek, mint felállt, kész pénzügyi konstrukciók, egyszerűen kezelhetetlen. Hogyan tudna a Közalapítvány naprakészen számolni, s valós döntési helyzetben lenni az egyes produkciókkal kapcsolatban, ha nem tud a sorsukról? Ha mérlegelési lehetőségünk, friss tudásunk van a tervek fejlesztéséről, az segíti a felelős finanszírozást. Nem a filmek megakadályozása a célunk: ha így volna, nem adtunk volna ki szándéklevelet. Amelyik projekt fejlődik, az természetesen hat hónapon túl is kaphat szándéklevél-hosszabbítást. De tudni akarjuk, mi a helyzet,

 

.
filmhu: A tévéfilmes pályázat esetében a 2010-es keret terhére finanszíroztak jópár filmtervet, ebből hármat indítottatok el, köztük két 2009-es finanszírozásút. Mi lesz ezekkel a filmtervekkel?

Kőrösi Zoltán: Bizonyos kényszerpályákat már be kellett járnunk. Tavaly a két évre kétszer 400 millió forintos pályázati keret helyett leszerződtek a teljes összegre, sőt, túlköltöttek, és az új Kuratórium érkezése előtt megítéltek összesen 950 millió forintnyi támogatást és még kiadtak 300 millió forintról ígéretet.

 

filmhu: A Közalapítvány tárgyalásokat kezdett köztelevíziókkal  egy ún. MMK-sáv kialakításáról, amelyben az MMK által finanszírozott filmeket lehetne sugározni. Nem lesz-e a kezdeményezés art-sáv sorsú?

Kőrösi Zoltán: Kifejezetten biztató tárgyalásokat folytatunk mind a két közszolgálati televízióval, de ez természetesen csak a mostani helyzetre vonatkozik. Szerintem komoly átalakulás előtt áll a magyar köztelevíziózás, s a műfajokat is nagyon figyelnünk kell: bizonyos, a mozikban soha nem vetíthető produkciókat jó lenne átengednünk a köztelevíziós gyártásnak, finanszírozásnak és terjesztésnek. A legfontosabb az együttműködés mind az elkészült produkciók vetítését, mind a finanszírozást illetően.

filmhu: Olvashattunk a tematikus pályázatok fontosságáról is: mi lesz a tervezett családi filmes pályázattal, az animáció, a kreatív dokumentumfilm, a koprodukciók fellendítésével?

Kőrösi Zoltán: Nem igazán tudok most erre válaszolni. Szerintem fontos lenne gyerekfilmet és családi filmet csinálni, de a Kuratórium még nem jutott oda, hogy effélékről beszéljünk. Ehelyett csődbiztosi munkát végzünk. Azt is gondolom, hogy nincsen más út a magyar film előtt, mint a koprodukció, de biztos vagyok abban, hogy a jelenleginél sokkal érvényesebben kell megvizsgálni, hogy a partnerek és az ígéretek valóságosak-e.

filmhu: Ír-magyar támogatási megállapodás létezik, lesznek-e hasonló keretszerződések más országokkal? Nyilvánvalóan ennek előfeltétele, hogy az adókedvezmény megmarad.

Kőrösi Zoltán: Ezekben a kérdésekben a Közalapítvány kezdeményező, lobbista lehet, de a döntés nem a mi kezünkben van. Ha kialakul az új kulturális tárca belső munkamegosztása, akkor nyilván előre kell haladnunk ezekben a kérdésekben, mert kiemelten fontos az európai koprodukció. Ugyanez érvényes az adókedvezményre is. A jelenlegi szabályozás még három évre terjed ki, az gyorsan elrepül, és már most gondolkodni kell a folytatáson, az adókedvezmény esetleges növelésén, és a regionális irodák beindításán.

filmhu: A Mediawave szakmai napján elhangzott, hogy a regionális filmfinanszírozás itthon gyakorlatilag nem létezik, a négy regionális filmalap saját tőkével nem rendelkezik, adminisztratív feladatokban tudják segíteni a produkciókat.

Kőrösi Zoltán: A regionális filmalapok egyre fontosabbak Európában, nem utolsó sorban az állami alapokhoz viszonyított lényegesen szabadabb mozgásterük miatt. Ha a regionális filmirodák elkötelezett hívei közül valaki segít nekünk megjelölni azt a területet, ahonnan felszabadíthatjuk a regionális filmirodák fejlesztésére szánt összegeket, akkor beszélhetünk fejlesztésről. Megjegyzem, Európában jelentős mértékben a régiók adnak pénzt a saját regionális filmalapjaikra, Magyarországon ilyenről nem tudok. Önmagában az, hogy egy Közalapítvány, egy filmes alap leossza az állami támogatást újabb leosztásra, nem tűnik túl életszerű eljárásnak. Szerintem ebben a formában még nem sikerült felmutatni olyan eredményt, ami igazolná, hogy egy Magyarország nagyságú és gazdasági helyzetű országban szükség van regionális filmalapokra. Ezzel nem azt állítom, hogy biztosan nincsen szükség rájuk, hanem azt, hogy új megoldásokat kell találni a működésükhöz, s ennek a kulcsa nem az amúgy is sovány keret továbbosztása.

filmhu: 2010-ben a filmforgalmazás igazán parázsvitákat szülő téma - hogyan alakul át a filmterjesztési szakkollégium jelenlegi támogatási struktúrája?

Kőrösi Zoltán: Őszintén szólva nem tudok válaszolni, nincsen elég ismeretem. Azt látom, hogy a terjesztés katasztrofális állapotban van Magyarországon, arányában sok, helyi értékében kevés pénz költődik el, lényegében hatástalanul. Olyan problémáról beszélünk, ami messze túlnő a Közalapítvány keretein és lehetőségein. A terjesztés problémája szerintem ma Magyarországon önkormányzati és központi kulturális akaratot is igénylő, nagyon fontos kérdés. Ha nem sikerül megoldani, akkor annak nem csupán a filmes kultúra látja a kárát. Megítélésem szerint ezeknek a szereplőknek összefogva kellene kialakítaniuk egy olyan programot, ami pl. skandináv példa mintájára képes revitalizálni a falusi, kisvárosi kulturális tereket, könyvtárakat, kultúrházakat, s például a digitális átállást meglovagolva felszerelni ezeket olyan technikával, aminek a révén a magyar nézők újra láthatnának magyar filmeket is. Skandináviában megtették ezt, mert megértették, hogy a kultúra a legfontosabb közösségképző erő

filmhu:  A 4K-ban egy fontos módosítás már megtörtént: a kísérleti filmek átkerültek a filmgyártási keretbe. Így a 4K-ból 2 K kiesett, most a képzés, kutatás és a könyv-folyóirat tartozik ide.

Kőrösi Zoltán: Azt, hogy a kísérleti filmek átkerültek a filmgyártáshoz, helyesnek tartom, a kisjátékfilmeket már tavaly átsorolták ide. Más kérdés, hogy ebbe az egyébként roppant szűkös zsákba tartozik ma sok olyan kérdés, ami az általános filmkultúra működtetéséhez, fejlesztéséhez elengedhetetlen.

filmhu: "Egy nagyszabású filmes esemény" megrendezésének szándéka áll a sajtóanyagban: mit takar ez? A meglévő nemzetközi fesztiválok (Ariff, Titanic, Cinefest, Cinepécs, Mediawave) összevonását? Ugyanide kapcsolódik, hogy a Magyar Filmszemle megreformálása mennyiben tartozik az MMK-ra?

Kőrösi Zoltán: Tudomásom szerint a Magyar Filmszemle költségvetésének közel 90%-át az MMK fedezi és előkészítője, szervezője a Filmművészszövetség. Megítélésem szerint a Kuratóriumnak el kell gondolkodnia azon, hogy a jelen helyzetben milyen szemlét, milyen versenyt tartunk finanszírozásra érdemesnek. Tapasztalataim szerint és az előzetes megbeszélések alapján egyet állíthatok: a magyar film ünnepét jelentő filmes mustra akkor indul el a fejlődés útján, ha jelentősen különbözik az eddigiektől. A kérdésben említett többi filmes rendezvény egyébként magánvállalkozások formájában működnek, amelyek túlzottan támaszkodnak az MMK támogatására. Biztos hogy a támogatás mértéke alacsonyabb kell hogy legyen, a rendezvények sorsa pedig elsősorban a létrehozóikon múlik. Nagyszabású, nemzetközi filmes eseményre minden szempontból szüksége lenne az országnak, Budapestnek és a filmes szakmának is, nem is beszélve a közönségről, de az is látszik, hogy egy ilyen létrehozása több éves munkát igényel. Szerintem most először a Filmszemle átalakítására kell koncentrálni.

filmhu: Az MMK-nak hagyományosan rossz sajtója van, az új Kuratórium a sajtónyilvánosságra helyezi a hangsúlyt. Mi lesz az ügynökségi ágazat (Hungária Flmdivízió) feltámasztásával? Hogyan változik meg a Filmunió feladatköre, illetve az egyetlen Los Angeles-i irodával bíró Magyar Filmbizottság feladata?

Kőrösi Zoltán: Megítélésem szerint átszervezésre szorul a Filmunió tevékenysége, nem feltétlenül azért, mert a promóciós feladatait rosszul végezte, hanem azért, mert nem tartható, hogy egy ilyen szervezet kizárólag promócióban utazik. Ez szerte a világon összehangoltan működik a marketinggel és az eladással, ráadásul mint szolgáltatás kellene, hogy megjelenjen a magyar produkciók felé, nem pedig elvárható és számítható kötelezettségként. Ugyanezt gondolom a Los Angeles-i irodáról. Ha bizonyítható a racionalitása, akkor van értelme, ha nem, akkor célszerűbb módon kell felhasználni az eddig ide fordított pénzt.

Sajtó? Ha valamiben, hát a nyilvánosság területén sikerült előre lépnünk. A nyilvánosság nem olyan ördöngös dolog, mint azt sokan képzelték, képzelik: bele kell tennünk a hírlevélbe mindent, ami történik, ki kell tenni a honlapra az adatokat, és el kell mondani a közvéleménynek a tényeket. Megújítjuk az MMK honlapját, a hivatalos tájékoztatást és a pályázatok kezelése mellett be fogjuk mutatni, hogy mi jön létre, mi születik a magyar filmben: a premiereket, a készülő filmeket, a nálunk forgó bérmunkákat.

filmhu: Az átalakítás és tervezés folyamatában mi a Kuratórium helyzetértékelése?

Kőrösi Zoltán: Olyan emberek ülnek a Kuratóriumban, akik láttak már nehéz helyzeteket, vannak ötleteink és megoldási javaslataink. De komoly kihívást jelent, hogy a válságkezelés közben meg kell értetni és el kell fogadtatni a magyar filmes társadalommal, hogy az elmúlt évek gyakorlatának köszönhetően jóval kevesebb film készülhet el, és megváltoznak a játékszabályok. Mindezt nem „filmelhárító”-ként állítjuk, mint ahogy néhány sértett filmes emleget bennünket, hanem a magyar filmszakma és filmipar érdekeinek felelős képviselőiként állítjuk, akik közpénzt költenek. Mi szeretnénk, ha áttekinthető és tervezhető gazdálkodás folyna. Az elköltött milliárdok azokban a filmekben vannak, amelyeket ez a szakma készített. Ami a magyar filmben történt, a sok jó produkció és az üdvös fejlemények mellett, közös történet, s ennek a felelőssége és következményei alól szerintem senki nem húzhatja ki magát.